Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

fí. országos tléa 1897. märcasins 17-én, szerdán. 115 hatósági és egyházi szolgáltatások ferdeségéből származik, és mely szolgáltatásoknak második sorban való reformálását azért is szükségesnek tartom, mert mikor ezekre kerííl a sor, tudni fogjuk már, hogy az új rendszer szerint életbeléptetett adók mik épen hatottak a nemzet testére, és hogy milyen eredményt hoztak az állampénztárnak. Akkor látni fogjuk, mely jövedelmi forrásokat lesz legczélszerűbb a törvényhatóságoknak szükségleteik fedezése czéljából rendelkezésükre bocsátani és képesek leszünk megítélni, nem czélszerübb-e a törvényhatóságoknak bizonyos jövedelmeket önállólag, az állami jövedelmektől függetlenül átengedni? És végre következnék a reform harmadik és utolsó része, mely a föld- és a házadó reformját és véleményem szerint más alapon a nagy teher lényeges leszállítását is magában fogja foglalni. Ez utóbbit annyival is inkább hiszem, mert ezen időpontban, életbeléptetett adóink már nem lesznek újak, ismerni fogjuk azokat hatásaikban és eredményükben, és mert meggyőződésem is az, hogy ezen új életbeléptetendő adók, ha észszerűen és praktikusan lesznek kiválasztva, a mint ez más államokban is tapasztaltatott, a vártnál sokkal nagyobb jövedelmeket fognak hozni. A memorandumnak a kereseti adókra vonatkozó reformtervezetét már nem tudom helyeselni. Itt lép előtérbe az a bizonytalanság vagy félelmetesség, mely az államháztartás egyensúlyának megzavarására vonatkozik. Nem szeretnék a reformterv megvitatásánál azon lépten-nyomon kínálkozó hibába esni, hogy egyes kérdésekre nézve részletekbe bocsátkozzam, mert ez csak álláspontunkat nehezíti, hasznos pedig csak ott lehet, a hol már a törvényjavaslat szó szerinti szövegét ismerjük. De annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy a memorandum maga is említi, hogy a második osztályú kereseti adó nálunk &z úgynevezett földipar-adót helyettesíti, vagyis azt a hozadékot érinti, melyet a földtulajdonos a földbirtok reál-hozadékán túlterjedőleg a saját személyes közreműködése által produkál, a nélkül, hogy ez az elv a praxisban következetesen keresztűlvitetett volna, ugyanazon elvek szerint fizetjük a második osztályú kereseti adót a házbirtok után, tekintet nélkül arra, hogy a tulajdonos maga hasznosítja-e a házat, vagy pedig másnak adja bérbe. A tőkekamatadónál a második osztályú kereseti adónak pláne jogosultsága nincsen, mert hiszen a tőke utáni jövedelem már más adó alá vonatott és mind ezek daczára a második osztályú kereseti adó fentartását, illetőleg arányosabb megosztását, a kisebb adóalapoknál annak leszállítását, a nagyobb adóalapoknál pedig az adótételek emelését proponálja, holott véleményem szerint a második osztályú kereseti adó teljes eltörlése az egyedüli mód, hogy kiküszöböljük az ezen adónemben foglalt kirívó igazságtalanságokat. T. képviselőház! Ha egy pénzügyekkel foglalkozó komoly ember a költségvetés tárgyalásánál az adórendszer reformja előtt a kormánynak azt a tanácsot adja, hogy bevételeink öszszegéből hajigáljunk el 6, 8 vagy 10 milliót, annak az embernek tisztában kell lennie, hogy az állambevételek kieső jövedelmeit mivel és miből akarja pótolni. Ezen kérdésre beszédem végén akarok felelni. Épúgy helytelennek tartom a reformjavaslatban az első osztályú kereseti adóra vonatkozó intézkedéseket, melynek csekély változtatásokkal való fentartása kilátásba helyeztetik. De mikor azt látjuk, hogy az első osztályú keresed adónak egy nagy része behajthatatlan, hogy a statisztikai kimutatások szerint példáál Budapesten a 230.000 forintnyi átlagos előírásból 200.000 forint behajthat!anság ezímén évenként leíratik és mikor a vidéki statisztikai adatok valamivel jobb, de szintén ki nem elégítő eredményeket vagy inkább eredménytelenségeket tüntetnek fel, nem tehetek róla, én az emlékiratban kontemplált következtetésekre nem jutok, hanem véleményem szerint az ily ijesztő helyzettel szemben csak azon mód kínálkozik, hogy az egész első osztályú adót eltörülve, azon szegény osztály, mely csak arcza verejtékével tudja a maga és családja részére a mindennapi kenyeret megszerezni, adómentességben részesíttessék, a vagyonosabb emberek és magasabb adóalappal bíró kézműiparosok p.-dig III. osztályú kereseti adó alá vonassanak, az államháztartás jövedelmeiből ilyképen kiesett bevételeket pedig ott kell keresnünk, a ÍK' ,'ok a vagyoni és kereseti viszonyokból kir-j-j >íag könnyebben találhatók és könnyebben -"viselhetők. A refoi>: kimagasló pontja a jövedelmi adó, mely véleményem szerint az emlékiratban proponált formában nem kielégítő és az igazság és egyenletes felosztás követelményeinek meg nem felelő és pedig a következő oknál fogva. (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Ma már alig találkozunk mérvadó államjogi véleménynyel, mely nem tenne különbséget vagyon és munkából eredő jövedelem közt és mely nem. kívánná meg, hogy a vagyonból eredő jövedelem nagyobb megadóztatásnak legyen alávetve, mint a munka utáni jövedelem, a mi nagyon természetes is, mert a munkából eredő jövedelem korlátolt tartammal bir és függ a munkálkodó életétől és egészségétől is, a ki eltekintve attól, hogy hivatására való kiképeztetésének költségeit mintegy amortizácziószerííen hozza be, jövedelmének egy részét betegség, szerencsétlenségek esetére, vagy 15»