Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

4| § 7SÍ« ereságos ttlés 1887. maradós 17-án, amrdán. díjak fizetésére kénytelen megtakarítani, addig a vagyonból eredő jövedelem betegség esetén meg nem szűnik és a családfentarto hala esetében átszáll az örökösökre, a kik folytathatják megszokott életmódjukat, és a mellett a személyes szerzési képességet mintegy érintetlenül hagyja és szaporítható még a munkából eredő jövedelemmel is. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a vagyonból eredő jövedelem veszendőbe nem mehet, mert valamint a vagyon, úgy az abból eredő jövedelem sem abszolate biztos, de kétségtelen, hogy tartani és biztosság tekintetében a munkából eredő jövedelem fölött fölénynyel bir, mert míg bizonyos az, hogy a munkából eredő jövedelem egyszer megszűnik, addig nagyobb csapások és szerencsétlenségek nélkül a vagyonból eredő jövedelem elvesztése maidnem ki van zárva. Tehát kétségtelen, hogy az adófizetés szempontjából az igazság feladata az itt fenforgó ellentéteket kiegyenlíteni, és hogy a vagyonból eredő jövedelmet jobban meg kell adóztatni, mint a munkából eredő jövedelmet A kérdés csak az, hogy mily utón vagyunk képesek a sokszor egymással összeforrt e kétféle jövedelmet egymástól elkülöníteni, illetőleg ezek egymáshoz való viszonyát megállapítani és kikutatni, hogy valamely adózó polgár jövedelméből mennyi ered a vagyonból és mennyi a személyes munkálkodásból? E probléma megoldásával a külföldi államokban igen sokat foglalkoztak és sokszor a legkülönbözőbb eredményekre jutottak, a melyek közül kidomborodik egy és ez az, hogy ezen czélt tisztán jövedelmi adóval elérni nem lehet. De még nehezebb kérdés előtt állunk az adósságokkal terhelt vagyonból eredő jövedelem megadóztatásánál. Kétségtelen, hogy nem volna praktikus minden adósság kamatainak azt a jogot megadni, hogy a jövedelemből levonassék, mert akkor egyrészt az egész reform pénzügyi eredménye volna koczkáztatva, másrészt nem éretnék el azon megkívánandó czél, hogy a vagyonból eredő jövedelem magasabb adó alá vettessék. E kérdés megoldására nézve a jövedelmi adó keretében nincs sem theoretikus, sem praktikus módaser, a mi csak egygyel több bizonyíték arra, hogy azt a czélt, hogy a vagyonból eredő jövedelem jobban megadóztassák mint a romlkából eredő jövedelem, tisztán jövedelmi adóval el nem érhetjük; ez véleményem szerint csak ugy érhető el, ha a jövedelmi adó mellett, annak pótlásaképen, egy alárendelt természetű vagyoni kiegészítő adót léptetünk életbe, mely két adónem talán »vagyoni és jövedelmi adó« név alatt egymást kiegészíteni volna hiyatva. Ez m adó tehát nem a jövedelmét érintené, hanem a vagyon pénzértékét és a mellett érintetlenül hagyná a birtoklással elválaszthatlanúl egybekötött munka-jövedelmet. A példa azt jobban fogja illusztrálni: Azon iparos, a ki személyes képességei által egy aránylag nem nagy összegű befektetéssel époly magas jövedelmet tud elérni, mint azon iparos, kinek befektetése nagy értéket képvisel, kevesebb adót fizetne mint a nagy befektetéssel bitó, a ki talán kényelemből, vagy pedig azért, mert személyes képességeit háládatosabb téren tudja értékesítem, befektetését kellőleg ki nem használja, vagy talán bérbe adja, és a ki az ugyanolyan nagyságú jövedelmet kevesebb munka mellett a nagyobb befektetéssel éri el. És épen azáltal, hogy a vagyon az összes igazolt adósságok levonása után a pénzérték szerint megadóztatandó, volna az adósságok levonásának problémája egyedül megoldható mert mindenki csak azt az adót fizetné, a mely az összes igazolt terhek levonása után fenmaradó vagyonára kivethető. Az idegen tőkével dolgozó iparos, kinek telepe teljes vagyonértékével meg van terhelve, a ki tehát ilyképen az ő hitelezőinek mintegy vagyoni kezelője, vagyis a vagyon értékjövedelméből a maga számára semmitsem tart meg, kisebb adót fog fizetni mint az, a kinek ipartelepe egészen tehermentes. (Helyeslés a jobo oldalon.) Ezen adónemnek még azon előnye is van, hogy a vagyonnak azt a részét is adó alá vonja, mely semmi jövedelmet nem hoz ugyan, de hozhatna, ha azt a tulajdonos fényűzésből, vagy spekuláezióból heverni nem hagyná. Az a gazdag ember, ki vagyona egy részét fényűzési czélokra használja, ez után a mostani adórendszer szerint adót nem fizet, valamint nem fizet adót azon telekspekuláns, ki beépítetlen ííl hagyja heverni az általa összevásárolt háztelkeket, hogy majd azok értéke évek multán emelkedni fog, és a hi ezen az úton a lakbérek emelkedéséhez is hozzájárul, a jövedelmi adó keretében adót nem fizetne, holott a jövedelmi adó kiegészítéseképen életbeléptetett vagyoni adó épűgy megadóztatás alá vonná telkeit, mint ama tőkepénzest, ki szekrényeiben 100.000 forintra rugó adómentességet élvező állampapirértéket tart, és kinek jövedelmét az állam az igazság határai közt a jövedelmi adó keretében adó alá nem vonhatja, de ha mindenki a kimutatott vagyon értéke szerint is lesz megadóztatva, az adómentességet élvező államértékek megadóztatásának ^kérdése is volna megoldva a vagyoni adó keretében. A vagyoni adó az összes adók között a jövedelmi adót is beleértve, még a hozam egyenletességének jó tulajdonságával is bir, mert míg