Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

72. országon fflétt 189?. máresfus 17-én, sserdán. 113 adóreformra vonatkozó előmunkálatok tanulmányozása és az idevágó külföldi intézkedések tekintetbevétele után én is véleményemet nyilvánítom és a t. pénzügyminiszter úr figyelmét felhívom oly adótípusokra, melyek más szempontból a reformban kontemplálva vannak, és melyek megérdemlik, hogy midőn egy modern fejlődésnek induló állam adórendszerének reformjához hozzáfog, tanulmányozás tárgyává tétessenek, és hogy kutattassék, nem foglaltatnak-e ezek között olyanok, melyeket az állam a maga elé szabott feladatában értékesíteni tudna. Ezen észrevételek megtételére vezetett engem a korszellem és vezettek azon irányelvek, a melyek előtt a szoeziaíisztikua tanok terjedésével szemben egyetlen feladatának magaslatán álló kormány sem zárkózhatik el, de vezetett a pénzügyi adminisztráczió azon ismert ténye is, hogy jövedelmeink egy nagy része ma a fogyasztási adókból ered, és hogy egész államgépezetünk az utóbbi időben úgy lett berendezve, hogy a folyton variáló államszükségletek emelkedését a fogyasztási adókból eredő összegek emelkedésével fedezzük, tehát azon jövedelmekből, melyekhez a szegényebb osztályok észrevétlenül és talán nem túlságos megterheltetéssel, de mégis nagyban hozzájárulnak. Midőn tehát egyenes adóink rendszerének reformja előtt állunk, szem előtt kell tartanunk azt az elvet, hogy államjövedelmeink ne csökkentessenek ugyan, de a szegényebb sorsú állampolgárok közszolgáltatása ne terheltessék, sőt hogy a lehetőség határain belül a szegényebb sorsú osztályok, de különösen a munkás-osztály terhein enyhítsünk. Semmi sem könnyebb, mint a szükséges és nagy reformok életbeléptetése előtt nagyszabású eszmék hangoztatásával a nagy tömegek tetszését megnyerni. A nagy nehézség csak akkor kezdődik, mikor az újítási eszmének a gyakorlati életbe való átültetése következik. Más szóval, mikor a nép vérébe átültetendő törvényjavaslat szerkesztése előtt állunk, mely hivatva van arra, hogy az adózó közönség mindennapi életébe menjen át. Ha egy érvényben levő, politikailag, társadalmilag vagy közgazdaságilag nagyfontosságú és életbevágó instituezió reformjához fogunk, ha azt akarjuk, hogy az hatásában tartós és hasznos munkát létesítsen, különösen ha azt kívánjuk, hogy a ma nagy munkája árán elért fejlődés ne legyen megsemmisítve a holnap esetleges reakeziója által, természetes, hogy minden lépé stínket meg kell fontolnunk, a reformot szolid bázisra, biztos elvekre és praktikus eszmékre kell fektetnünk és kell, hogy ez eszmékre és elvekre fektetett észszerű tapasztalati rendszer vezessen bennünket. Ha a t. pénzügyminiszter úr által kiadott KÉPva NAPLÓ. 1896—1901. V. KÖTIT. előkészítő munkákat, az ankéten elhangzott szakvéleményeket, valamint a aapi lapokban és folyóiratokban a reform érdekében felhozott vitatkozásokat elolvassuk, meg kell vallani, a sokféle és annyira ellentétes vélemények első benyomása alatt az ember a helyes utat csak nehezen találja meg. De kis türelemmel éa gondolkozással sikerűi az eszmék chaoszának hatása alól felszabadulni. Ha e kérdésben a vezető eszméket, az elvek találkozási pontjait kutatjuk, akkor azt találjuk, hogy a vélemények két főirányban ágaznak szét. Azok véleményére tudniillik, kik az adók radikális reformját akarják és azokéra, a kik konzervatív szempontból kívánják a reformot. Az adók radikális reformátorai azt kívánják, a mint ilyen hangokat itt a képviselőházban is hallottunk már, hogy a meglevő rendszerrel rögtön és alaposan szakítsunk, és hogy fogadjunk el helyette egy, a modern tudományban sokat vitatott, de a gyakorlati életben a tűzpróbát még sehol ki nem állott rendszert, az erőszakos, osztályok ellen irányított, úgynevezett progresszív rendszert, a mely már tulajdonságainál fogva is valószínűleg negatív eredményre és a nagy fáradsággal helyreállított államháztartási egyensúly halomradöntésére is vezetne. Az ezen tanokra fektetett pártok felforgató rendszerei, véleményem szerint, csak csalódásokra, pénzügyi krízisekre és a reformok abortusára vezetnek, pedig Magyarországnak közgazdasági és kulturális fejlődése érdekében nem rombolásra, hanem üdvös és maradandó becsű rendszabályok életbeléptetésére van szüksége. Á konzervatív rendszer hívei ellenkezőleg, tekintettel a hagyományokra és a szokásokra, kutató szemmel vizsgálják a jelenleg érvényben levő adórendszert, annak hibáit és félszegségeit és kiküszöbölni akarják jelenlegi rendszerünkből mindazt, a mi félszeg és igazságtalan és azok helyébe alkalmazni akarják az oly elvekre és eszmékre fektetett adónemeket, melyek as egyén adózóképességének apprecziálásátszem előtt tartva, igazságosan és egyenletesen osztják fel a közszolgáltatás terheit. Véleményem szerint a közgazdasági és pénzügyi kérdések reformjánál csak a tudományos alapokra fektetett gyakorlati és tapasztalati rendszer az egyedüli hasznos és keresztülvihető, Az egyenes adók épúgy mint más institucziók a múlt hagyományaiban és szokásaiban találják eredetüket, a mely szokások és hagyományok közgazdasági életünk jelenében már aklimatizálódtak. A jelenben, mely közgazdasági kérdésekben szintén a múltnak folytatása és egyúttal a jövő úttörője, nem lehet figyelmen kívfíl hagynunk, hogy az adó az állam jövedelmének, hitelének és hatalmának alapját képezi és így tehát iö