Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

110 72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. vénynyel eszközölhetőnek higyjük, nem lebet, mert ezt a kereskedelem és a köz vagyonosod ás eszközli maga. Ha törvényileg kimondatik is a készpénzfizetés, azért ez tényleg még sem jön létre, ha a közgazdászati helyzet máskép is létre nem hozná. Például szolgálhat Olaszország, a hol törvénybe foglalták a készpénzfizetést, mégis az egész országban igen nehéz egyetlen 20 frankos aranyt látni forgalomban, az arany ott tökéletesen eltűnt a forgalomból és ázsión véte­tik ; míg ellenben az Egyesült-Államokban soha­sem törölték el a bankjegyforgalom kényszerű­ségét, és mégis annyira megvan ott a készpénz­fizetés, hogyha valaki saját kényelméért bankót akar, kénytelen ezért egy kis ázsiót fizetni. Tehát a politikai tények bizonyítják, hogy tör­vényhozási úton a készpénzfizetést egy állam­ban behozni nem lehet, és azt csakis az állam közgazdászati állapota hozhatja tényleg be. Meg­vallom, kételkedem abban, hogy hasznos dolog volt-e 200 millió forintnyi államjegyeket bevonni, mielőtt a készpénzfizetés felvételének időpontja meghatároztatott volna, mert e 200 milló forint­nak elvonása a forgalomból azt eredményezte, hogy pénzhiány mutatkozik az országban; úgy látom, hogy a t. miniszter és államtitkár urak az álta­lam mondottakat kétségbe vonják; nem zárom ki annak lehetőségét, hogy bizonyos dolgokról nem vagyok helyesen értesülve; de ha így van, köszönettel fogom venni a felvilágosítást, addig azonban fenntartom nézetemet. (Helyeslés.) A mi az osztrák-magyar bankot illeti, minthogy a bankszabadalom megújításáról épen most folynak a tárgyalások, meggyőződésem, — de pártállasomnál fogva is benyújtok egy határozati javaslatot mely utasítja a kormányt, hogy állítsa fel az önálló magyar nemzeti jegy­bankot és hogy e czélból szakítsa meg az osztrák­magyar bankkal a folyamatban levő tárgyaláso­kat. Ez értelemben szerkesztett indítványomat van szerencsém benyújtani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Teleki Sándor: Arányi Miksa! Arányi Miksa: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tár­gyára az adóügyre és ezzel kapcsolatos adó­reformra áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál néhány megjegyzést tegyek magára a költség­vetés ismertetésére és tárgyalási határidejére. Ezen kérdésben való felszólalásomat azért tartom időszerűnek a pénzügyi tárcza költség­vetésének tárgyalásánál, mert tudtommal nálunk épúgy, mint az egész világon a pénzügyminiszter úr az, a ki — bár a költségvetési tételeket minden egyes minisztérium a saját hatáskörében szabadon állítja össze — a költségvetés végle­ges összeállítására döntő befolyást gyakorol. És időszerü'nek tartom a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalásánál az összeállításra vonatkozó észrevételeimet megtenni azért is, mert pénzügyi szempontból a pénzügyi tárcza költségvetése az összes miniszteri tárczák között a legfontosabb, mert 313 milló forintra emelkedő bevételéből körülbelül 230 millió forintot bocsát a többi fináncziális szempontból kevésbbé produk­tív tárczák rendelkezésére. A t. képviselőház, valamint a főrendiház minden egyes tagja, mindjárt a költségvetés összeállítása után, rendes választás által félbe nem szakított parlamenti években a pénzügy­miniszter expozéja után megkapja a költségvetés 8 — 10 füisetét valamint a megelőző év zár­számadásait, melyek a tételek világos és rend­szeres feltüntetése és magyarázata tekintetében semmi kívánnivalót nem hagynak hátra. A pénzügyminiszter rendes évi expozéja után a nagyobb napi lapok közlik ugyan a költség­vetés tételeit és számait, de ezen időponton túl, mikor a pénzügyi bizottság is már befejezte tárgyalásait, ha nem képviselő akarná nálunk a költségvetést megszerezni, az csaknem lehetet­len vagy csak nagy fáradsággal lehet az illető­nek a költségvetésbe betekintést szerezni. Más államokban pedig abból a szempontból indulnak ki, hogy az ország minden művelt lakosának joga és kötelessége a költségvetést ismerni és annálfogva a költségvetés nyomtat­ványaiból egy 80— 100 oldalra terjedő olcsó kiadást rendeznek, melyet mindenki megszerezhet magának pár kräjczárért. Mint például Angol­országban a »Financial AccourU Í30 oldalra terjedő kivonata, mely minden könyvkereskedés­ben egy shillingért kapható. Művelt nemzeteknél az a felfogás uralkodik, hogy a polgárnak köte­lessége az államháztartás tételeit épen úgy ismerni, mint a saját háztartása bevételeit és kiadásait, A t. képviselőház láthatja, hogy a költség­vetési adatok hozzáférhetőségének hiányán egy kis jóakarattal igen könnyen lehet segíteni. Másik észrevételem a költségvetés meg­szavazásának időpontjára vonatkozik. Az alkotmány helyreállítása óta nem tudom volt-e sok esztendő, hogy a költségvetés mind­két törvényhozó testület által január elsején megszavaztatott volna és a király által szente­sítve lett volna. Ha voltak olyan évek, a mint hallom 1867 óta ez háromszor történt, akkor azok kivételesek voltak, mert rendesen az tör­ténik, hogy a kormány a legnagyobb buzgalom­mal és időveszteség nélkül összeállítja a költség­vetést, az keresztül megy a pénzügyi bizottság tárgyalásain és január elsejére még sincs költség­vetési törvényünk, hanem kénytelen a kormány a képviselőháztól indemnityt kérni három vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom