Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-72
72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. 111 négy, néha hat hónapra is, úgy hogy ez ma már nem is kivétel, hanem uzus. Tudtommal törvényeink a költségvetés tárgyalásának idejére nézve semmi megszorítást nem tartalmaznak. Az 1848: IV. törvényczikk szerint tartozik ő Felsége az országgyűlést minden évben lehetőleg a téli hónapokra összehívni. A költségvetés tárgyalásának határidejére nézve közjogunkban esak annyi vonatkozást találunk, hogy az 1867: X. törvényczikk szerint, ha a király az országyíílést elnapolja, feloszlatja, vagy az évi ülésszakot berekeszti, mielőtt, a miniszterum a jövő évi költségvetést előterjesztette volna és a múltra vonatkozó számadatokat az országgyűlésnek bemutatta volna, ily esetekben az országgyűlés még azon évben és pedig oly időpontban hívandó össze, hogy mind e zárszámadás, mind a jövő évi költségvetés az év végéig országgyűlésileg tárgyaltathassék. Tehát közjogi törvényeinkben nem találunk megszorítást arra nézve, hogy feltétlenül szükséges volna a pénzügyi évnek mindig január elsejével kezdődnie, a mi szokásainkkal, életmódunkkal és éghajlati viszonyainkkal csaknem összeférhetlen is, mert'ezek csaknem lehetetlenné teszik, hogy minden év január elsején már megszavazott költségvetési törvénynyel rendelkezzünk. Ha az országgyűlés éghajlati viszonyainkkal megegyezöleg, legkorábban szeptember közepére hivatik össze és semmi más előre nem látott akadály miatt halasztást nem szenved, míg a képviselőház a tárgyalásokba foghat, már november kezdetén vagyunk és miután már deczember 20-dika körűi a karácsonyi szünidők kezdődnek, lehetetlen a költségvetési tárgyalásokat az év végéig befejezni, vagy ha ez lehetséges volna is a képviselőházban hátramarad a főrendiház tárgyalása, mely nélkül a költségvetés törvényerőre nem emelkedhetik. Ezen az indemnityvel egybekötött nehézségen más nagy külföldi nemzetek is keresztülmentek és úgy segítettek a bajon, hogy a pénz ügyi év kezdetét nem jauuár elsejére, hanem április, vagy Julius hó elsejére tették. így a költségvetési év megváltoztatását életbeléptették az Egyesült-Államokban már 1844-ben, Angolországban 1855-ben, Poroszországban 1877-ben, Olaszországban 1884-ben. Kétségtelen, hogy a reform életbeléptetése kezdetben nehézségekkel járna, de e nehézségek vagy kellemetlenségek csak egyszer a változtatásnál fordulnak elő, míg ma a kormány minden évben egyszer, sőt néha kétszer is kénytelen az indemnity tárgyalásába bocsátkozni és a t. képviselőház idejét igénybe venni. Ez az újítás a külföldön kitűnően bevált és így nekünk sem kellene megijednünk az átmeneti nehézségektől, mert jól tudjuk és különösen az újabb idők reformjainál is tapasztaltuk, hogy az alkotmány helyreállítása óta életbeléptetett legnagyobb és legüdvösebb vívmányainkat csak nagy küzdelmek árán voltunk képesek létrehozni. Nem gondolja-e a t. képviselőház, hogy tárgyalási rendszerünk és tárgyasaink nyugalma csak nyerne azáltal, ha ezentúl a november-márcziusi tárgyalásának időszakát indemnity nélkül a költségvetési vitatkozásoknak szentelhetnők, mely tárgyalások mint az állami élet legfontosabb mozzanatai alaposságot, áttekintést és kellő időt is igényelnek. Es nem gondolja-e a t. pénzügyminiszter úr, hogy a magj T ar közvélemény is szívesen látná, ha az indemnity-kérést és az azzal járó tárgyalásokat a költségvetési évnek január elsejéről április elsejére való áthelyezése által egy és mindenkorra e tárgyalási teremből kiküszöbölnők ? Ezen észrevételeim megtétele után bátor vagyok Kossuth Ferencz előttem szólott t. képviselőtársamnak beszédére egynéhány észrevételt tenni. A költségvetés általános tárgyalásánál én annak kimutatására, hogy Magyarország közgazdasági szempontból mennyire fejlődik, igen sok statisztikai adatot hoztam fel, a mi szememre is hányatott. Ugy látszik, ezen irányban követett engem a t. képviselő úr és épen azokat mutatta ki, a melyekkel azt lehetne bizonyítani az ő szempontjából, hogy Magyarország költségvetése 1867 óta mennyire emelkedett és hogy közgazdasági viszonyaink mennyivel hanyatlottak ; de nem mutatta ki azon statisztikai adatokat, a melyekkel a közgazdasági fejlődést lehetne bizonyítani, pedig azok sokkal nagyobb számban léteznek. A mi azon észrevételét illeti, hogy 1867 óta háromszor gyarapodott a költségvetés, azt vagyok bátor említeni, hogy ha a t. képviselő úr fáradságot vett volna magának és megnézte volna az összes európai államok költségvetéseit, meggyőződött volna arról, hogy 1867 óta az összes európai költségvetések hasonló emelkedést mutatnak fel, csak két ország van, a hol a költségvetés nem emelkedett az utolsó években: az egyik Francziaország, a másik Olaszország, de csak az utolsó esztendőkben, mert ott a költségek óriási mértékben emelkedtek 1876-tól 1880-ig; és midőn azt vették észre, hogy a kiadások sokkal nagyobb arányokat öltenek és nem állanak semmi összefüggésben a bevételekkel, akkor szorították le. De a költségvetés kiadási tételeinek emelkedése egy normális viszonyok közt levő országban, e-gy °^y országban, a mely fejlődésben van, esak természetes dolog. A t. képviselő úr mutathatta volna ki az ország közgazdasági helyzetének a javítását a dohányfogyasztás emel-
