Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-72
72. országos ülés 1S97. niárczius 17-én, szerdán. 109 azt felelte, s azzal vigasztalt, hogy az osztrákmagyar bank nem szorította meg az eszkomptot Magyarországon, sőt 300.000 forinttal növelte, tehát ne panaszkodjunk; már akkor is megmondtuk, és most is ismételjük, hogy mikor több tíz millióra rúgott az összeg, melyet a magyar hitelélvezőktől az osztrák magánpénzintézetek megvontak, akkor az osztrák-magyar bank csak 300.000 forinttal emelvén a magyar eszkomptot, úgy tett, mintha a tengerbe egy csepp vizet cseppentett volna. (Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) A t. miniszter úr saját maga mondta múlt évben, hogy a magyar osztrák bank 300.000 forinttal szaporította a magyar eszkomptot, ha nem így áll, akkor nagyon sajnálom ; de azt hiszem, hogy a múltkor volt igaza a miuiszter úrnak, és nem ma ; az említett tény is, melyet fentartok, mutatja, mennyire igazunk van nekünk, midőn az önálló magyar nemzeti bank felállítását követeljük, mert csak akkor érhetjük el, hogy Magyarország hitelügye ne egy idegen részvénytársaság kezébe legyen letéve. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mint felszólalásom kezdetén mondtam, nem helyeselhetem az említett okokból a pénzügyi kormánynak azt az állásfoglalását, hogy mindig csak azt tekinti, mennyit kell fizetnünk és sohasem azt, hogy mennyit bír az ország fizetni. De azért sem helyeslem a pénzügyi irányt, mert az oly megterheltetés veszélye ellen nem használja fel teljes nagyságában az ország ellenállási képességét, a mily megterheltetés veszélye most fenforog. Miután ezeket kifejtettem és ezzel kötelességemet teljesítettem, áttérek a tárczának néhány pontjára. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyenes adóknál azt látjuk, hogy a földadó emelkedett és a pótadók növekedése folytán, a melyek 70—100°/o-ig növekedtek, a földadó összege az egész országban jelentékenyen felduzzadt. Azt hiszem, eljött annak az ideje, hogy a földadóba is belevigyük a progresszió elvét, illetőleg, hogy a kisbirtokosok kisebb, a nagybirtokosok pedig nagyobb adókulcs szerint fizessenek. Eljött annak az ideje is, hogy a földadó egyáltalában leszállíttassék, mert míg most minden 100 forint évi kamat megfizetéseért 12 quintale búzát kell oda adni, addig a 70-es években csak 7 quiutalet kellett odadni, tehát kevesebb terhet bir ma a földbirtok, a mi abból is kilátszik, hogy a földadó-hátralék 1894-ben 11,745.000 forint volt, a mely összeget az állam nem volt képes behajtani. Annyi bizonyos, hogy a magyar földbirtok a ránehezedő terhet már alig bírja, és azt hiszem, hogy a kormánynak e bajon mindenesetre segíteni kell. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az egyenes adókkal kapcsolatban felemlítem a tőzsdeadó kérdését is, mert nem engedhető, hogy egy bizonyos kereseti ág kivonassák az adózásnak a terhe alól. (Ügy van í a szélső baloldalon.) A megadóztatás alkalmával tanácsosnak vélem megfontolni azt, hogy a fedezetnélkííli határidő-búzaüzletet, a melyet papirosbúzaitzletnek neveznek, nem kellene-e törvényileg szabályozni ? (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ugyancsak az egyenes adókról szólva, eljöttnek látom annak idejét is, hogy azok a kik külföldön élve költik el jövedelmüket, magasabb adó alá vettessenek és hogy a külföldiek által eszközölt birtokvé teleknél nagyobb jogilletékek szabassanak meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a fogyasztási adókat illeti, mint főkelléket kell felemlítenem azt, hogy ha már meg kell kötni a vám- és kereskedelmi szerződést Ausztriával, legalább vigyük ki azt, hogy a fogyasztási adót a fogyasztási terület számára legyenek biztosítva, mert abból a tényből, hogy ez eddig nem történt meg, következett az, hogy a fogyasztási adókon az osztrákok eddig a lefolyt 30 év alatt számításom szerint körülbelül 54 millióval nyerészkedtek, olyan 54 millióval, a mely őket az igazság szempontjából nem illette volna meg. A fogyasztási adók behajtási módja igen sok tekintetben visszaélésekre ad alkalmat. A bérletrendszer nagyon sok kellemetlenséggel és visszaélésekkel jár, s kivált a nagybérletek és a csoportos bérletek, annyira, hogy ideje volna már a bérleti rendszert egészen megszüntetni és a fogyasztási adókat a termelési adókhoz csatolni. Erre nézve is reménylem, hogy a t. pénzügyminiszter úr minél előbb törvényjavaslatot fog benyújtani. Most a fogyasztási adók biztosítási módjának csaknem fele bérlet útján történik, úgy tudom, hogy 12.500 község közül 5500 községben adják bérbe a szeszadót és 6800 község váltja be a fogyasztási adót; kérdem, hogy miért nem adatnak bérbe e fogyasztási adók maguknak a községeknek? (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem lehetne azt törvénynyel szabályozni, hogy kötelesek legyenek a községek ezt bérbe venni? A mi a dohányjövedéket illeti, azt látom, hogy a dohánytermelő területet folytonosan apasztják, és a minőséget nem veszik tekintetbe, csakis a súlyt, minek következtében természetesen a minőség folyvást rosszabbodik, az állam pedig a külföldről vásárol meg óriási mennyiségű dohányt (Úgy van! a szélső baloldalon.) és így milliók vándorolnak a külföldre évenként, és egy nagy termelési ág Magyarországon mindig kisebb és kisebb térre szorítkozik, A mi a valuta rendezését illeti, erős meggyőződésem, hogy a valutát egy államban olykép rendezni, hogy a készpénzfizetést csak tör-