Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. 107 tartott el, 1890-ben minden ezer keresőre 1360 egyén eltartása nehezedett. Ez sem gyarapodást, banem szegényedést jelent. Abból a tényből, hogy pénzügyeink vezetői sohasem azt nézik, hogy mennyit bírunk el, hanem azt, hogy mennyit kell költeni, ered az, hogy 1868 tói 94-ig költségvetéseinkben össze­sen 691.950.C00 forint deficzit mutatkozott, míg Ausztriában ugyanez idő alatt csak 296,405.000 forint. Igaz, hogy most budgeteinkben nincs deficzit, de mily áron vásároltuk meg e kedvező állapotot? Megterheltetésünk, adóink óriási nö­velése árán. Míg 71-ben 31,741.358 forint volt a földadó, ma már 34,306.000 forint; és a túl­oldalon mégis azt állították, hogy a földadó nem emelkedett; de a földadón kivűl a föld­birtokra más terhek is nehezednek; így például vannak a községi pótadók és a többi pótadók, a melyek átlag 70—80 százalékot tesznek ki, úgy? hogyha egy kisbirtokot veszünk, a mely­nek 100 forint a kataszteri tiszta hozadéka, azt látjuk, hogy a földadó kitesz 25 forint 50 krajczárt, és a mindenféle pótadó kitesz 18 forint 25 krajczárt, tehát a mindenféle pótadó 70 százalékát teszi ki a földadónak. Az általános elszegényedést jelzi az a tény, hogy míg 1875-ben az elárverezett birtokok száma csak 9606 volt, 1895-ben már 14.511 re emelkedett, tehát óriásilag növekedett az elár­verezett birtokok száma; és míg az előbbi bir­tokok, midőn elárvereztettek, 10,713.000 forintért adattak el, addig ezen 14.511 elárverezett bir­tokok csak 12,712.000 forinton keltek el, a miből azt látjuk, hogy az elárverezett birtokok száma 63 százalékra szaporodván, ha ily arány­ban növekedett volna szintén az elárverezett birtokok vételára, akkor 12,712.000 forint he­lyett 17,462.000 forintnak kellett volna az el­árverezésből befolyni. Ez mutatja, hogy míg némely helyein az országnak a földbirtokok értéke és vételára emelkedett és egyáltalán emel­kedett már csak azért is, mert a pénz bővebb s a népesség is szaporodik, úgy, hogy sokszor praetium affectionist fizetnek a földbirtokért, de akkor, midőn a földbirtokot kényszer folytán el kell adni, tehát a praetium affectionis nem jön szóba, akkor a földbirtok ára tényleg csökkent, mert a felhozott tényleges adatoknak más értel­met tulajdonítani nem lehet. De nemcsak a földadó növelésével szerez­tük azt meg, hogy ma már budgetünk nem pasz­sziv, hanem más adók növelésével is s az összes egyenes adóval például úgy vagyunk, hogy 1881-be még csak 87,696.000 forint volt, ma 99,020.000 forint. A fogyasztási adó 1881-ben csak 25,302.000 forint volt, ma már 71,434.000 forint. A bélyeg 1881-ben csak 8,042.000 forint volt, ma már 14,287.540 forint. A jogilleték 1881-ben csak 14,123.000 forint volt, ma már 21,100.000 forint. Adohány-,lottó-,sójövedékek 1881-ben 55,952.000 forintot, ma pedig 71,711.815 forintot tesznek ki. Már most kérdem, t. ház, hiszi-e valaki komolyan, hogy Magyarországban a közvagyon annyira szaporodott, hogy igazán a közvagyon szaporodásának felel meg költségünknek ezen óriási növekedése; ezt komolyan senkisem hiheti. (Zajos helyeslés a ssélsö baloldalon.) T. ház ! Miért hozom fel most ezen pénz­ügyi tételeket és miért fárasztom a házat ezen számoknak elősoroláaával ? Azért teszem ezt, mert költségünk óriási [szaporodása nemcsak azt eredményezte, hogy megterhelésünk is óriási­lag szaporodott, hanem eredményezte azt is, hogy Ausztria a folyamatban levő kiegyezési tárgyalá­sokban a quótát már 42 százalékra akarja emelni, és hogyha igazat mond a hír, csak mint nagy konczessziót adják meg azt, hogy 37*2 °/o-ot kö­veteljenek tőlünk, Már most, ha tekintetbe vesz­szük azt, hogy a quóta-arány 31 4 lévén és hogy a közösügyes költségek 158 millió forintot tesznek ki évenként, akkor azt látjuk, hogy ezen 6°/o emelkedés, a melyet az osztrákok kö­vetelnek, új kilencz millió forint megterheltetést fog eredményezni; ezt pedig annyival súlyosabb követelésnek kell hogy tekintsem, mennél ero­sebben hiszem azt, hogy a kényuralom korszakában az osztrákok bizonyosan nem kímélték Magyar­országot, és mégis a közös pénztárba csakis annyi adót hajtottak be, a mennyi a 25°/o-os aránynak felelne meg. Az osztrákok túlhajtott követelése azon feltevésben, hogy nem szipolyozási szándékkal, de meggyőződésből emelik követelésüket, azt mutatja, hogy azt hiszik, hogy magyar hazánk gazdagodása rohamosan növekedett; azt gondol­ják, hogy a ki egy fél milliárdot tud költeni évenként, az kilencz millióval több költséget is könnyen elbir. De ebből kötelességünk kiábrán­dítani szomszédainkat; kötelességünk kérlelhet­len kezekkel lerántani a leplet, mely közgazdá­szati bajainkat'takarja, és oly látszatok tűnnek fel, az ország életereje és iparkodása folytán, mintha igazán és tényleg elbírnánk a közterhek szaporodását és a quóta felemelését (Úgy van! a szélső baloldalon.) és kötelességünk kimutatni, hogy Magyarország a tervezett teherszaporodást nem birja el; (Helyeslés a szélső baloldalon.) köteles­ségünk kimutatni, hogy a terhek máris annyira szaporodtak, hogy bizonyos kereseti ágak már is a nyomorúság és a tönk szélére jutottak. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Igenis, t. ház, valóságos hazafiúi köteles­séget teljesítünk, mikor feltárjuk nehéz hely­zetünket, és kötelességet mulaszt, a ki most fitog­tatja az esetleges haladást. Részemről meg akarok győződve lenni arról, hogy a quóta­14*

Next

/
Oldalképek
Tartalom