Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. 103 hogy komolyan vegye a város e fontos kérdését, nehogy ez az ügy, mely most már közeledik ahhoz, hogy végre-valahára létesíttessék, ismét elfelejtessék és papiroson maradjon. Kérem azért ismételten a t. miniszter urat, hogy az aradi törvényszéki palota építése végre valahára megkezdessék. {Helyeslés a. szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, hogy ezzel kapcsolatban még egyebekre is kiterjeszkedem. Látom, t. ház. a nagy számát azoknak a sürgős intézkedéseknek, reformoknak és javításoknak, melyek elő elő vannak sorolva a miniszteri indokolásban. Meghajlok az előtt, hogy már csak pénzügyi szempontból sem elégíthető ki minden felmerülő sürgős igény. De legalább végeztessenek el azok a lényeges javítások, a bírósági épületeknek oly karba helyezése, hogy az igazságszolgáltatás lehetővé tétessék. Úgy a bűnvádi, mint ÍI polgári perek nagy száma esik el az anyagi igazságtól azért, mert nincsen alkalmas helyiség, a hol az kiszolgáltatik. Ki vannak téve a vidékről, messziről bejött ügyfelek annak, különösen a téli időkben, hogy áznak-fáznak, künn kénytelenek utczákon, folyosókon, fedetlen helyeken ácsorogni, végre is megunják a kellemetlen helyzetet, eltávoznak ég mikor elkövetkezik az idézés órája, viselniük kell a kellemetlen és káros következményeket, melyeket a törvény rajok szab. És viselniök kell azért, mert nem jelenhettek meg, nem birván kiállani és elviselni azon helyiségeknek hátrányait, a melyekből igazán a pillanatnyi szenvedés és nélkülözés kényteleníti őket a távozásra. Arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy e botrányos állapotokat a helyiségekre nézve szüntesse meg. Nem is kell messze mennünk. A napokban elvitt sorsom a budapesti VI. kerületi járásbírósághoz. Ott olyan sötétek a helyiségek, olyan — a világtól elmaradott — szobák és termek léteznek, a melyek csak arra alkalmasak, hogy azokat a bírákat és alkalmazottakat mihamarább nyugdíjképességhez juttassák, egészségüket, szemük világát megrongálásnak teszik ki, úgy, hogy ez állapotokat a fővárosban tűrni nem lehet. És ez pedig angyali állapot ahhoz képest, amit a vidéken lépten-nyomon és minden községben kell tapasztalnunk. A felszerelésekről lévén szó, engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy egy különös visszatetszést szülő tárgyra hívjam fel a t. miniszter úr figyelmét. A magyar igazságszolgáltatás termeiben, törvényszékeknél, járásbíróságoknál az ítéletet ő Felsége a magyar király nevében hirdetik ki és ő Felsége a magyar király hallja és nézi a falról ezt az ítéletet az ö osztrák császári egyenruhájában, az abszolutizmus szomorú korszakából ott felejtett képérő], a mely alá az van írva: »Franz Joseph I.« No már engedelmet kérek, t. ház, de ez mégis sok. Tapasztalhatjuk, hogy különösen azoknál a törvényhozási épületeknél, a melyekbe régen van elhelyezve az igazságszolgáltatásnak úgynevezett temploma, azokban mindenütt ott felejtették e szomorú emlékű császári képeket, nem mondom, hogy szándékosan hagyták ott, de mindenesetre nagy hanyagság, és tegyük hozzá, közjogi sérelmet is képez. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert mikor én hallom az ítéletet ő Felsége a magyar király nevében kihirdetni, és látom másfelől azt, hogy a magyar királyt ábrázoló ócska képről a »Franz Joseph der Erste« olvasható le s látom azt a ruhát, a melyhez nagyon sok szomorú emlék fűződik, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor azt hiszem, nem vagyok Szerénytelen, a midőn kérem az igazságügy miniszter úrtól, hogy ezen, előtte talán csekélységnek látszó, de előttem nagy dolognak feltűnő nevetséges visszásságot megszüntesse és intézkedjék, hogy e törvénykezési termek láttassanak el olyan arezképpel, a mely méltóan jelképezi Magyarország apostoli királyát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem ágy értem én ezt, hogy a király tábornoki ruhában és mint katona tüntettessék fel az igazságot osztó helyiségekben, hanem koronázási jelvényeiben, a mi a megkoronázott magyar apostoli királyt mutassa nekünk, mert ez a legméltóbb arczkép arra, hogy a magyar igazságszolgáltatás termeiben helyet foglaljon. Helyet foglaljon annál is inkább, mert azt hiszem, hogy a most uralkodó fejedelem megérdemli azt, hogy arczképe necsak ideiglenes legyen, hanem a jövő nemzedéknek is hirdesse az ő igazságszeretetét. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Még egy dologra akarom az igen tisztelt igazságügyminiszter úr figyelmét felhívni. (Halljuk !) Különösen a vidéken, de különben a fővárosban még jobban észre lehet venni a tárgyaló termekben és hangsúlyozom, különösen a bűnügyi végtárgyalási termekben, hogy a tárgyaló asztalokról, falakról mindenünnen eltűnt a kereszt, a feszület. Ha az eskünek jelentőséget tulaj cl onítuuk, akkor az eskü letételénél mindig meg kell lenni bizonyos külső formalitásoknak, a melyek az esküt tevőnek lelkét nem a kalmárgondolkozásra késztetik, hanem felemelik oda az Istenhez és bizonyos ünnepélyes színt adnak annak, midőn valaki esküszik. (Élénk helyeslés a bal- és sséhő baloldalon.) Az a kereszt, az a feszület, t. ház, ha egyébre nem, igenis alkalmas volt arra, hogy a népnek épen a vallásos érzülettől leginkább áthatott rétegére hatással legyen; olyan hatással, hogy mikor az az ünnepélyes pillanat elérkezik arra, hogy igazat mondjon és arra, hogy ezt esküvel kell megerősítenie, akkor lebegjen előtte egy jelkép, egy figyelmeztető