Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-72
J02 72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. Barabás Béla: T. ház! Az igazságügyi kormányzat a törvénykezési és ügyészségi építkezésekre, átalakításokra, felszerelésekre ez évben is, mint visszamenőleg hosszú éveken keresztfíl, 300.000 forintot vett fel. T. ház! Ki kell jelentenem azt, hogy a bevételekkel szemben, a melyek a magyar igazságszolgáltatás révén az állam pénztárába befolynak, ez olyan jelentéktelen, eltörpülő összeg, hogy szinte negligálása azoknak a nagy érdekeknek, a melyek a beruházásokhoz is hozzáftíződnek. Én a beruházásokat nem a kényelem, nem a parádé szempontjából fogom fel, hanem felfogom az igazságszolgáltatás azon jogos érdekéből kifolyólag, a melyet Magyarország nagy közvéleménye e tekintetben is elvár. T. ház! Ha egyebet nem is, de nézzük meg a pénzügyminiszter tárczáját, a hol kizárólag bélyegekben befolyik esztendőnként tizenegy millió forint, ehhez ha hozzácsatoljuk a váltókból és egyéb apró, az igazságszolgáltatás révén befolyt összegeket, tizenhárom millió forint eredményt kapunk. Az illetékek czímén, értve a fokozati és százalékos illetékeket, tizennyolez millió forint folyik be az állam pénztárába, és így összesen huszonegy millió foriutot tesz ki csak a bélyeg- és illeték-bevétel. Ha nézzük ezzel szemben az összes igazságügyi kiadásokat és költségvetést, levonva a bevételeket, csak tizenöt millió forint van igénybe véve, míg hat millió forint elvonatik rendeltetésétől, hivatásától, a helyett, hogy ez összeg is azon czólra, az igazságügyre használtatnék fel, a melyet kizárólag és egyenesen megillet. Az, hogy az igazságügyi kormányzat ezen a czímen csak 300,000 forintot vett feb nem egyéb, mint az úgynevezett » vakulj igazságügy!« Arra való, hogy valami keveset felmatassanak s egy kis atomját adják vissza annak az óriási jövedelemnek. Háromszázezer forintot vesz fel a miniszter annak a rendkívüli sürgős és égető szükségletnek fedezésére, a mely minden faluban, minden városban lépten-nyomon kiáltóbban követeli, hogy már egyszer igazíttassék, reformáltassék csak legalább valami. A 300.000 forint e 8" v olyan összeg, a melyre vonatkozólag én ellenindítványt nem teszek, de kérem a t. igazságügy miniszter urat, nézze meg és olvassa el a saját indokolását, a melyben ott van 38 városnak és községnek égetővé, nagyon sürgőssé vált igazságügyi építkezési és javítási reformálása. Nézze meg azonkívül azt az óriási nagy tömegét azoknak, a melyekről ő még csak nem is tud. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy nem! Barabás Béla: És akkor vegye figyelembe, hogy a magyar igazságügy révén csakis bélyegek és illetékekben hat millió felesleg idegen czélokra fordíttatik. Abból a hat millióból csak egy kis részt vegyen el és ezekre a fontos érdekekre áldozzon jövőre nagyobb öszszeget. Ezzel kapcsolatban engedje meg nekem a t. ház, hogy egy igen nevezetes, élénk és előkelő vidéki város érdekében szólaljak fel. Teszem ezt úgy is, mint annak a városnak szülötte, úgy is, mint a ki kifejezője akar lenni annak, hogy szülővárosom polgárságát megillető, de évek óta húzódó jogos igénye végre-valahára teljesíttessék. Értem az Aradon építendő törvényszéki épületet. Éz az aradi törvénykezési épület, vagy mondjuk, palota, évek hosszú sora óta mindig ott van felvéve az igazságügyi költségvetés mellett levő indokolás lapjain, de mindeddig csak papiroson maradt. Arad város polgársága eddig már meghozott egy igen jelentékeny áldozatot, azt az áldozatot, a melyet nemcsak az igazságügyi kormány, de minden kormány a városokkal Szemben, mikor építkezésekről van szó, úgyszólván kihasznál. Felhasználja azokat az érdekeket azért, hogy fegyverként a városok ellen fordítsa azzal a fenyegetéssel, hogy csak úgy kaptok valamit, ha adtok sokat! Hát ez nem eljárás. De ha már megtörtént, ha már egy város áldozatot hoz, akkor legalább teljesíttessék az a kívánság és jogos igény, a mely nemcsak a város polgárságának kívánsága, de egyúttal az igazságügy jogos érdeke is. Áldozatot hozott e czélra Arad vármegye is. Mikor még az úgynevezett megyei törvényszékek szerepeltek, akkor Arad vármegye az igazságügy czéljaira épített egy nagy épületet, törvényszéki helyiséget és ezt az épületet oda adta az államnak ingyen, csupán a tulajdonjogért fizetett az állam évenként egy aranyat. És az a vármegye, a mely ezt az épületet ingyen adta oda az igazságügy czéljaira, most ugyancsak 70.000 forintért vásárolta vissza saját épületét csak azért, hogy azoknak az igazán nyomorult állapotoknak, a melyek Aradon az igazságügyi építkezések és helyiségekre nézve léteznek, végre-valahára vége vettessék. Én nem könyörögni állottam itt feb Nem indokolatlan kérelmet terjesztek a t. miniszter úr elé, de Arad városa egy jelentékeny, egy nevezetes központja az Alföldnek és központja nagy vidéknek, a hol az ipar és kereskedelemnek úgyszólván gyúpontja van, a hol az igazságügyi érdekeknek annyi nevezetes szála fűződik egybe és ott összpontosul s így az önérzetnek bizonyos nemével figyelmeztetem és jogos alapon kérem a t. igazságügy miniszter urat,
