Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

52. országos ülés 1897, február 18-án, csütörtökön. n mányzati politika, a melynek alapjai ma már kijelölt széles mederben vannak lerakva, arról győznek meg mindenkit, hogy e pártnak kormányzati politikája körében hazafias gondoskodással igyekszik a mezőgazdaság minden ügyét szolgálni, a mi már egymagában véve is elég biztosíték arra, hogy minden jogosult mozgalom, minden érett eszme, mely felvettetik, a megvalósulás közel stádiumába is juthat. (Úgy van! jobbfélől.) Azon vizsgálódások közepette, a melyről említést tettem, mindenekelőtt sajnálattal említem, hogy a magyar földmívelő közönség szervezetlenségének oly fokát látom, a melyet, sajnos, hosszú évtizedek munkássága és kívánságaink daczára még mindig nem tudtunk megszüntetni. Hogyha hazai földmívelésügyünk és földmívelőink érdekköreire tekintünk, látjuk, hogy mindazon érdekek körében, a melyek a törvényhozás, a kormányzat, a társadalom gondozására szorulnak, történtek egyes jelentékeny intézkedések, a kormányzat megtett az utóbbi időben mindent, a mi módjában állott és különösen sokat foglalkozott a törvényhozás is azzal, hogy e kérdéseket a gyorsabb megvalósításhoz juttassa. Hogy egyébre rá ne mutassak, csak azt emelem ki, hogy az elmúlt három év alatt tizenkét oly törvényt hozott, a mely közvetlenül mezőgazdaságunk érdekeit van hivatva szolgálni. És mégis mindennek daczára hiányzik, szerintem, a legfőbb. Hiányzik a magyar gazdatársadalomnak egészét összetartó, az egyes erőket egyesítő azon szervezete, a mely őt életképesebbé, az egyéni erőket összetömörítve ellentállóbbá, a nehéz feladatok megoldására elég erőssé és fellépésében öntudatossá teszi. Hazai gazdatársadalmuuk szervezése elsőrangú feladatunk és azon kezdeményezés, mely ez irányban a közelmúltban történt, mihamarább megvalósítandó. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés.) Egyéb gyorsan megoldandó feladatok közül a legközvetlenebbül érdekelvék földbirtokosaink az adó kérdésében. Az egyenes adók reformja kilátásba helyeztetett, de az egyenes adók reformjánál nem szabad elfelednünk, hogy épen a sok mindenféle czímen felmerülő mellékmegadóztatás az, a mi rendkivííli nagy súlylyal nehezedik földbirtokos osztályunkra. Ezért bátor vagyok a földmívelési kormány figyelmét arra felhívni, méltóztassék a statisztikai adatok gyűjtését a helyi viszonyokra való tekintettel elrendelni és a közvetett adókon kivül felmerülő azon nehéz terheket figyelmére méltatni, a melyeket különféle adók és a pótadók ezímén kell fizetnünk. (Élénk helyeslés.) Az adóreform kérdése nem könnyen megoldható, de nem szeretném, ha ezen kérdés épen úgy, mint az egész gazdatársadalom összesítésének a kérdése, a melyet a mezőgazdasági érdekképviselet fogalmával szoktunk kifejezni, annyira junktimizáltatnék, hogy várnunk kellene addig, míg az úgynevezett közigazgatási reform megvalósul, és csak ennek keretében oldatnék meg ezen kérdés, mert hogy a közigazgatási reformnak mi lesz a sorsa: ma még nem tudjuk. Mi kívánjuk, hogy ez minél előbb érvényesüljön a közigazgatásnak azon ágazataiban, a melyekben ez szükséges •, de itt oly specziális bajok mutatkoznak, melyeknek orvoslása elől a törvényhozás hosszú időre már el nem zárkózhatik. Elő voltak és elő vannak már ezek a kérdések készítve és ezért én arra kérem a t. földmívelési miniszter urat, legyen szives ezen ügyekkel foglalkozni, s ha másként nem lehet, igyekezzék a szükséges intézkedéseket specziális törvény által létesíteni. (Helyeslés jobb felöl.) Egy másik intézkedés volna a földbirtokosok hitelügyének szervezete és szervezési kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Sokszor és sokat foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel. Kilátásba is helyezték az általános szövetkezeti törvény útján annak a lehetőségét, hogy a mezőgazdasági hitel általánosságban javulni fog s a szövetkezeti eszme tágabb keretbe lesz átvihető, és hogy ennek termékenyítő erejét nemsokára élvezni is fogjuk. Már régebbi felszólalásaimban kifejezést adtam azon nézetnek, a melyet ma is vallok, hogy az általános szövetkezeti törvénynyel a mezőgazdák szövetkezetének ügyét speczialiter nem fogjuk sokkal előbbre vinni, mert oly különleges a földmíveléssel foglalkozóknak helyzete, olyannyira különleges és homogén természetű kör az, melyet ők betöltenek, hogy specziális törvényre van szükségünk, a mely a szövetkezeteknek hitel-, fogyasztás- és értékesítési ügyköreit foglalhatja magában. (Élénk helyeslés.) Nagyon sajnálom, hogy azon törekvés, melyet a földmívelésügyi kormány a múltban tanúsított s a mely egy ily elkészített specziális törvénynyel óhajtott lehetőleg gyorsan segíteni a létező bajokon, mindeddig meg nem valósult, mert bármily nagyjelentőségű, bármily nagyhorderejű legyen is az általános szövetkezeti törvény, ezzel a mezőgazdaság körében helyes szervezkedést elérni nem fogunk. (Úgy van! jobbfélől.) Ugyanígy vagyunk a mezőgazdasági hitelügyek kérdésével is. (Halljuk! Halljuk!) Elválasztottam e két kérdést azért, mert míg az előbbeni a kisgazda érdekét van hivatva szolgálni, addig az utóbbi főleg a középbirtokososztálynak tehet szolgálatot. Úgy tudom, hogy annak idejében alakúit is nálunk egy bank, a mely épen ezen czélokra akarta működési körét alapítani. Talán lehetne erre bizonyos kötelmeket róni, hogyha törvényes intézkedéseink volnának, hogy az olcsó és egészséges mezőgazdasági hite! útját megnyissák, és legalább ezen irányban