Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

52. orsrágog ülés 1897. február 18-án, csütSrtSkön. 91 jon ellenünk egész magyar-gyűlöletével Bécsnek és Bécs köreinek ádáz fenekedése, hogy ezt az ügyet oly irányba terelje, hogy inkább — még ha a magyar kincstár építtetné is — ne legyen meg az összekötő csatorna, semhogy Magyar­országnak is hasznára váljék. Nem a levegőből beszélek, hanem hivatalos értesítésből. Azonban, t. ház, nekünk módunkban volna ám ezeknek az uraknak nagy dühöngése ellenére is megtennünk azon összeköttetést épen azon faktorokkal egyetértve, a melyeknek ők is az ügyében jártak és köpenyeg alatt, mint Német­ország óhajtásait hozatták elő velük a magyar összeköttetést, tudniillik a poroszokét. Porosz­országnak ez az összeköttetés hasznára válnék, első sorban pedig különben is Magyarország egyik legnagyobb fogyasztójának, Boroszlónak, a mely Németország 4—5-dik városa a népesség tekin­tetében és nekünk a legjobb áliatfogyasztónk és ga bonafogyasztónk. Tehát, mondom, különösen ezeknek érde­kükben állana ezt a vizi összeköttetést meg­csinálni, a melyet meg lehet csinálni nemcsak a Morva révén, hanem más úton is; és hogy ha olyan nagy ellenünk az osztrákok haragja, hogy inkább nem engednek Odera-Duna össszekötte­tést, csakhogy mi nekünk — a mint ismételten említettem — hasznunk ne legyen belőle, akkor mi csinálhatunk egy Odera-Vág-összeköttetést, a melyhez már osztrák szomszédainknak nin­csen semmi közük, mert az a folyó Magyar­országon ered és Magyarországon szakad a Dunába. Mielőtt azonban erről röviden szólnék, ezen a drezdai konferenczián gyűjtött adatokból bátor­kodom egypárat kiemelni. Hogy mekkora előnynyel járnak ezek a vizi szállítások az időhöz nem kötött terhekre nézve, — a vasúti szállításoknak nem konkur­rensei, mert a vasút eszközli a gyors szál­lítást, — mutatja a következő adat. Teschenben, Sziléziában van egy gyár, melynek nagy mennyi­ségű szódára van szüksége, melyet Heilbronnban a Schwarzwaldban, Heidelberg mellett szerez be. A ki Heidelberget ismeri, a mint magam is lát­tam, az láthatta a Neckar vizén behozott láncz­hajózást, a mikor megindul egy gőzös a Rajnától és 10 — 18 keskeny uszályhajót húz, a sarkantyúk oda terelik a vizet az egyik oldalra és ezt a vizi közlekedést a kis folyamon föntartják rendesen, melynek pedig kevesebb vize van, mint a Vágnak. Ez a közlekedés viszi Heilbronnból Mannheimba uszályhajókon az anyagot s Mannheimban átadják H Rajnára s viszik Rotterdamba, Rotterdamból viszik Hamburgba, itt átrakják az Elbére, azután az Élbe, Havel, Spree-csatornán keresztül megyén Sziléziába és daczára a nyolczszoros távolságnak és négyszeres átrakodásnak, mégis kevesebbe kerül a szállítás, mintha vasúton vitetnék Heil­bronnból Teschenbe. De vannak más adatok is Egy métermázsa gabona szállítása Newyorkból Hamburgig, átrako­dással Rotterdamban, kerül 3 márka 50 fillérbe, Budapestről Mannheimba — persze vasúton — 4 márka 88 fülérbe, tehát majdnem 1 forinttal drágább Magyarországból a hazaszállítás Mann­heimba, mely Németországnak nagy kereskedelmi gabonapiacza, mint Amerikából; úgy, hogy épen a drezdai konferenczián annak egyik tekin­télyes tagja, dr. Zöpfel, az idevágó statisztikai adatok súlyával megerősített értekezése végén ezen jellemző szavakat jegyezte meg a magyar forgalomra. Bocsánatot kérek, hogy németííl, eredetiben olvasom fel (olvassa): »Heute, bei ausschliesslicher Vermittelung des Verkehres zwisehen Deutschland und Ungarn durch Eisenbahnen liegt Ungarn von Deutsch­land, was wirthschaftliche oder Frachtentfernung anbelangt, weiter als Nordamerika oder Ost­Indien.« Jegyezzük meg, hogy ezt egy jeles német nemzetgazdász mondja és adatokkal igazolja. De továbbá Odesszából Hamburgba via maré egy métermázsa gabona vitele kerül 60 krajczárba, Budapestről Berlinbe vasúton kertíi 2 forint 46 krajczárba; hát akkor ne csodálkozzunk azon, hogy Oroszország gabona-exportja Németorszá­got tőlünk elhódította, mert vizén és így olcsón jut az orosz bika, mely Németországba a 80-as években 1880-tól 1884-ig az összes gabona­bevitelnek 43°/o-kát képviselte, 1894-ben már 56-67°/o-kát, 1895-ben pedig 74'8°/o-kot tett ki; míg Ausztria-Magyarország gabona-bevitele Né­metországba a legutolsó 11 év alatt 300°/o4íal csökkent; addig Oroszországé több mint 90°/o-kal emelkedett via maré a vizi szállítással. Hogy ez a nagy veszteség, a mely bennünket ért a német gabonapiaczon, legalább részben vissza­szereztessék, érdeke gazdáinknak, érdeke egész Magyarországnak, mert ez az Alföldet, Bácskát, Bánságot, Budapestet csak ugy érdekli, mint a felső vidéket, s nincs egyéb teendő, mint direkt vizi összeköttetés megvalósítása Németországgal, akár Ausztria gyűlölete megengedi a morva­oderai, akár pedig nem, a másik, a vág-oderai csatorna útján. Most eljutottam ahhoz a ponthoz, mely be­szédem végére tartozik, hogy tudniillik, ha a gyűlölködés ellenünk a jelzett adatok és a bécsi vagy az alsó-ausztriai kamarának a maga kor­mányához intézett felirata szerint arra birná az osztrák kormányt, hogy Magyarország nyilván­való megkárosításának czélzatával szemben elejtse a duna-oderai csatornának a Morva révén való kiépítését, akkor igen kérem a tisztelt kormányt, ne nyugodjék ebbe bele mint megváltozhatatlanba, 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom