Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

52. országos ülés 1897. f baj, csak egy párt fel kellene kötni és vége! {Mozgás.) Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Azt mondja a t. képviselő úr, hogy nincs ott semmi baj. Én azt hiszem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a milyen hiba volna ennek a kérdésnek túlnagy fontosságot tulajdonítani, époly hiba volna bizonyos jelenség előtt szemet hunyni és annak idején ennek megfigyelése elől elzárkózni akarni. A kormánynak és a kormányzatnak hivatása, hogy előre lásson és ne csak közvetlen bajokat (Helyeslés.) előzzön meg, hanem oly bajokat is, a melyek csak évek múlva támadhatnak. (Helyeslés.) Itt igen helyesen utalt Kristóffy József t. képviselő úr arra, hogy az alföldi munkások keresetében a vízszabályozási munkálatok megszűnte nagy változást okozott Erre nézve, t. ház, jelenthetem, hogy két irányban is lesz módjukban azon alföldi munkásoknak dolgozni, a kik dolgozni akarnak, — már pedig tudjuk, hogy a kubikusok leginkább Csongrád- és Békésmegyéből kerülnek ki, — lesz módjukban azért, mert egyfelől a mutatkozott magasabb tiszai vízállások folytán az alsó Tiszán és Kőrösök alsó szakaszán a munkálatokat fokozottabb mérvben kívánom végrehajtani és másfelől teljes reményem van, hogy a Temes-Béga-szabályozás oly régóta vajúdó kérdését is rövid idő alatt szintén sikerül megoldani; már pedig erre nézve megjegyezhetem, hogy ez magában véve több mint két millió forintnyi munkát jelent. Én is azt tartom, t. ház, hogy a munkások és munkások közt megkülönböztetést kell tenni. {Halljuk! Halljuk!) Az az internaczionális elveket hangoztató, Magyarország gazdasági viszonyait teljesen ignoráló és külföldi mintákat majmoló munka ki magyar ember létére képes hazáját is megtagadni, az állam rokonszenvére, a társadalom jóakaratára nem számíthat. (Úgy van! jobbfelől.) Ellenben azt a munkást, a ki előtt kalapot kell emelni, — mert nincs a földkerekségén munkás, a ki azt a munkaerőt kifejteni tudná, a melyet kifejthet a magyar, ha akar; a ki reggeltől késő estig tud aratás idején dolgozni, a ki a kubikolásnál oly munkát végez, a melyről külföldi embernek fogalma sincs, — azt a munkást, ha mindjárt félre van is vezetve, magunktól eltaszítanunk nem szabad. (Élénk helyeslés.) Nem csak nekem, az én tárczám keretében, de minisztertársaimnak is tudom, hogy az a nézete: az ilyen munkáson, ha lehet indirekté segíteni, igenis segítsünk és különösen, hogyha egy rossz esztendő állana elő, — mert akkor kezdődik igazán a munkáskérdés, (Úgy van!) — arra kell iparkodnunk, hogy azon munkásnak, a ki nyomorban van, munkát tudjunk adni. Ez 85 igenis az állam kötelessége és e kötelességét az állam teljesíteni is fogja. (Élénk helyeslés.) Werner Gyula t. képviselőtársam felvetette a telepítések kérdését. Készakarva hozom tel épen e pontnál, mert szerintem a munkáskérdés és a telepítés kérdése két külön kérdés; (Helyes lés jőbhfelöl.) azokat összezavarni, összekapcsolni nem helyes, különösen azért nem, mert oly reményeket ébresztünk, a melyeket nem tudunk teljesíteni. {TJgy van! Úgy van! jőbhfelöl.) Tallián Béla képviselő úr igen szépen kifejtette, hogy a munkásnál rosszabb dolga van annak a kisgazdának, a kinek csak néhány hold földje van. Hát már most arra indítani, arra serkenteni a munkást, hogy iparkodjék ilyen néhány hold földet szerezni, hogy azután ne legyen se munkás, se gazda, azt hiszem, igen elhibázott dolog volna. (Úgy van! jobbfelől.) Mert nincsenek szomorúbb exisztencziák, mint azok, a melyek igazi helyüket seholsem találják. (Úgy van ! Tetszés jobbfelöl.) De a telepítéshez érve, t. ház, nyíltan ki kell mondanom azon nézetemet, hogy én — eltekintve a magasabb politikai, nemzetiségi szempontoktól egyes, ágynevezett miutatelepítésektől, melyeket nagy költséggel ós nagy áldozattal tud az állam létesíteni — telepítéseket czélszerűen és helyesen csak oly egyénekkel tudok végeztetni, a kik bizonyos anyagi és egyéni garaneziával birnak. (Helyeslés. Úgy van! jobbfelől.) E részben, fájdalom, keserves tapasztalataink vannak ; de legalább ezek arra szolgáljanak, hogy ezen tapasztalatok tanulságait levonjuk. A telepítésnek igenis van hivatása és czélja. És szerintem ebben az irányban sokkal többet kell tennünk, mint a mennyit a telepítési törvény kerete megjelöl. A telepítésnek nagyban és egészben véve az a czélja, hogy a hol ma túlságos a népesség, a hol a föld értéke aránytalanul felrúgott, onnan mintegy rajok bocsáttassanak ki az ország más részeibe, a hol maguknak új fészket, új tíízhelyet .alapítsanak. Ezzel kapcsolatban kiemelem azt is, hogy nagy fontosságot tulajdonítok az okos, czélszerű parczellirozás keresztülvitelének is. A birtokmegoszlási viszonyok szerintem oly fontosak, hogy azokat lehetetlen folytonos figyelemmel nem kisérni. A helyzet e tekintetben jobb nem lesz, mert az állami birtokok mindig lassabban kerülnek már eladásra és az a természetes körfolyás, melyet az állambirtokok eladása előidézett, maholnap megszűnik. Ennélfogva nézetem szerint a kormánynak feladata másokat keresni, hogy nem ugyan közvetlen intézkedések által, hanem közvetett intézkedésekkel ott, hol a telepítésnek és az okszerű parczellirozásnak előfeltételei meg vannak adva, ennek lehetőségét a maga részébraár 18-án, csütörtökön