Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

84 52. országos ülés 1897. február 18-án, csütörtökön. a különböző évszakok közt is bizonyos kiegyenlítésre törekedni. De tagadhatatlan az is, — a mit úgy hiszem, leghelyesebb őszintén bevallani, — hogy vannak emberek és pedig nemcsak a birtokosok és gazdatisztek, hanem úgynevezett kisgazdák közt is, — a kik az alföldi viszonyokkal ismerősök, tudni fogják, — a kik a munkások helyzetével visszaélnek és a panaszokra olykor jogos alapot szolgáltatnak. A mi az első kérdést, tudniillik a különböző vidékek munkásviszonyainak kiegyenlítését illetL erről már gondoskodtam azzal, hogy a költségvetésbe a munka közvetítésére egy nagyobb tételt vettem fel. (Helyeslés.) Eddig is végezték a minisztériumban a munkakeresők és munkaadók összeírását, de ezt még sokkal nagyobb mérvben gyakorlati alapon óhajtanám tenni, (Helyeslés.) megfontolván azt is, nem volna-e szükséges, hogy ennek az irodának legalább egyes helyeken a vidéken mintegy expoziturái is legyenek. (Általános, élénk helyeslés.) A másik, a mit fel akarok említeni, t. ház, az, hogy a jelzett visszaélésekkel szemben a törvényhozásnak és a kormánynak állást kell foglalnia. Ezért a belügyminiszter úrral olyan megállapodásra jutottam, hogy míg a cselédtörvényre vonatkozó javaslatot ő fogja a háznak előterjeszteni, addig — mint már a trónbeszédben is jelezve van — a munkások és munkaadók közti jogviszonyra nézve én fogok a t. háznak egy törvényjavaslatban előterjesztést tenni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen törvényjavaslatnak, azt hiszem, úgy kell szerkesztve lennie, hogy a munkaadóra és munkásra nézve a jogokat és kötelezettségeket egyformán szabályozza, hogy egy bizonyos keretet adjon, a melyen belííl a szerződések köthetők, de ha egyszer a szerződés megköttetett, akkor a birtokosnak joga legyen a szerződés teljesítését föltétlenül követelni. (Általános, élénk helyeslés.) Azon törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesz módja a t. háznak megfontolni azt az ideát, a mely több oldalról, így Pulszky Ágost képviselőtársam részéről is, fölvettetett, hogy nem volna-e helyes az aratási szerződésekbe azt beletenni, illetőleg kötelezővé tenni, &. mi az ország számos vidékein már is gyakorlatban van, hogy tudniillik az aratónak az aratás előtt joga legyen, mikor megnézte a termést, alternative a rész helyett egy előre meghatározott összeg készpénzfizetést követelni. E részben föltétlen véleményt nem akarok mondani, de ezek s hasonló kérdések lesznek e törvényjavaslatban megoldandók, melynek rendelkezéseit mielőtt előterjeszteném, iparkodni fogok az ország különböző vidékeire való tekintettel objektív gazdákkal megbiráltatni. (Helyeslés.) De ez mind nem elegendő. Az állam a munkás érdekében közrehathat direkte és indirekté ; direkte, a mennyiben iparkodik, hogy az állami vállalatoknál az állam lehetőleg közvetlenül a munkással szemben áiljon. (Helyeslés.) Erre nézve legközelebb is ágy intézkedtem, hogy egy oly nagy vizi munkálat, mely egy milliót meg fog baladni, és a melyet házilag is czélszerűen el lehet végezni, ne árlejtés útján, hanem házilag végeztessék. (Helyeslés.) Egy nagyobb erdőeladásnál pedig a beszterczebányai igazgatóság területén úgy rendelkeztem, hogy a kitermelt fatömeg árverés útján értékesíttessék, de maga a kitermelés általunk történjék. (Helyeslés.) Közvetve hathat az állam arra, is, hogy ä munkásnak ne csak aratáskor, hanem egyébkor is legyen keresete, és e részben, t. ház, megvallom, hogy sokat várok a szőlőrekonstrukcziótól, mert ha a legszigorúbban számítjuk is a dolgot, ha csak 20.000 holdat veszek fel, akkor is a meglevő adatok szerint az évi napszámérték 500.000 forinttal fog gyarapodni évenként és így ezen munkatöbblet a tizedik évben már öt millió forintot tesz. Ilyen lehet a selyemteuyésztés előmozdítása. Mikor a sertés vész oly nagy mértékben pusztított, nem egy helyt ugyanoly mértékben emelkedett a selyemtenyésztésre jelentkezők száma. Három év előtt két és fél millió csemetét osztottunk ki, a fáradhatatlan miniszteri megbízott tevékenysége folytán ma már nyolcz milliót osztunk; és ma már évenként két millió forintot meghaladó összeget fizethetünk a selyemtenyésztőknek. Ilyenekkel és a Kristóffy képviselő úr igeu jeles beszédében említett téli munkával hathatna az állam arra, hogy annak a munkásnak, a ki dolgozni akar, könnyíttessék a sorsa. (Úgy van! Helyeslés.) De a ki dolgozni nem akar és az állam és társadalom ellen csak jogtalan követeléseket támaszt, azt a munkást az állam védeni és oltalmazni nem akarja és nem fogja. (Élénk helyeslés.) És itt térek át az alföldi viszonyokra. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy 1891-től 1895-ig aránylag azon megyékben, a melyekről szó van, Csongrád-, Csanád- és Békésmegyékben a napszám aránylag kevéssé emelkedett: Békésben 64-5°/o-ról 69-5°/o-ra, Csongrádban 76*2°/o-ról 77-9°/o-ra, Csanádban 86°/o-ról 88-5°/o-ra; de miért nem emelkedett, t. ház? Azért, (Halljuk! Halljuk!) mert már magasan állott. (Igaz! Ugy van!) Ha tudniillik összehasonlítjuk az ország más megyéivel az Alföld helyzetét, akkor azt találjuk, hogy kilenez megyében van az országban legnagyobb munkabér s ezen kilenez megye közé tartozik Békés, Csanád és Csongrád is. Wittmann János: Nincs is ott semmi