Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-52
52. országos ülés 1897. február 18-án, csütörtökön. 88 tifikáljak az előadásában. O ugyanis azt mondta, hogy a román szerződésben az autonóm vámtarifa nincs megkötve, ennélfogva a román szerződés tekintetében szabadon intézkedhetünk. Állítását e tekintetben már csak azért is rektifikálnom kell, mert egy idegen államot érdekel. A román szerződés II. czikke szerint Románia részére a legtöbb kedvezmény van kikötve. Miután pedig az Oroszországgal kötött szerződés II. czikkében a gabonára nézve az autonóm vámtarifánk meg van kötve, ennélfogva ez Románia javára is esik és így a román szerződés tartama alatt egyoldalúlag ily intézkedést nem tehetünk. A mi pedig a prémiumot illeti, csak annyit mondok, hogy a prémiumot a képviselő úr maga ÍB kontingentálni kívánja. Már most, hogyha több vitetik ki, mint a mennyit a kontingens kitesz, azt elszámolni igen könnyű, például a czukoriparnál, a hol gyárakkal van dolgunk; de miképen fog ez történni a gazdákkal, mikor tudjuk, hogy mennyi gabonatermelő van az országban ? A prémiumok rendszerével sokfelé tettek kísérletet. A prémiumok czélja az volt, hogy kezdő termelési ágat segítsenek és fejlődésre hozzanak. De mi lett a következménye? Az ; hogy egyik ország a másik után behozta a prémiumokat, azok hatásukat elvesztették és most már a nemzetek a felett tárgyalnak, hogy a nagynehezen behozott prémiumokat miképen szüntessék meg, (Úgy van! Úgy van!) Engedjen meg a képviselő úr, ha valaki van, a ki segíteni akarna a magyar mezőgazdán, akkor már hivatásom- és állásomnál fogva én vagyok az. (Helyeslés jobbfelől.) De kétes értékű kísérletekbe menni, azt hiszem, nem volna helyén. Heltai Ferencz: Ez már nem is kétes! (Derültség jobbfelöl.) Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Kérem, én enyhébb kifejezést akartam használni. Ha az ország a mezőgazdaság érdekében tud áldozatot hozni és remélem, hogy a financziális helyzet javulásához képest mindig tudni fog, akkor ez az áldozat essék javára az összes gazdáknak különbség nélkül, nem pedig csak a gazdálkodás egyik ágának. (Helyeslés.) Azért ezen szempontból is a prémium-rendszer — azt hiszem — elhibázott volna. (Helyeslés balfelöl.) És most engedje meg a t. ház, hogy egy nagyfontosságú kérdésre, a munkás-kérdésre, térjek át. (Halljuk! Halljuk !) Előre kell bocsátanom, hogy e kérdéssel már hivatali elődeim behatólag foglalkoztak, e kérdést folytonos figyelemmel kisérték. Hiszen talán a legkiválóbb munka e részben a földmívelési minisztérium kebelében jelent meg. A statisztikai adatok évről-évre gyűjtetnek és kiadatnak. Én pedig azon helyzetben vagyok, hogy annak igazolására, hogy e kérdéssel mennyire foglalkoztam és annak súlyát mennyire érzem, bemutatom a t. háznak az utolsó öt évben összeállított mezőgazdasági munkabér-statisztikát Magyarországon; és pedig ezen összeállítás nemcsak megyénként és átlagonként van szerkesztve, hanem úgy, hogy abból nemcsak a munkabérek emelkedése, hanem a szakmány-munka és részes munka is kitűnik, megkülönböztetve a szerint, hogy az ország különböző vidékein e részben milyen szokások vannak divatban. Ezen munkának csak kefelevonata van a kezemben, de intézkedni fogok, hogy e munka rövid idő alatt a t. ház összes tagjai között kiosztassék. (Helyeslés.) És most ezen statisztikai adatokból csak egy párt kívánok a t. ház figyelmébe ajánlani. A nyolczvanas évektől a kiíenczvenes évek elejéig országos átlagban a munkabér Magyarországon 25 százalékkal emelkedett. A Felvidéken és Erdélyben az emelkedés magasabb is volt, a Felvidéken és az erdélyi részekben helyenkint 50 százalékot is tett. 1891-től 1895-ig már az általános emelkedés kisebb, tudniillik a férfi és női napszám országos átlaga 14 százalékkal, a gyermek-napszám hét és fél százalékkal emelkedett. Tehát beigazoltnak vehető, hogy a munkabérek, az országos átlagot véve, a nyolczvanas évektől kezdve emelkedőben vannak; de a földbirtokos jövedelme csökkenő irányt mutat. (Igás! Úgy van!) És azért, midőn e kérdésről beszélünk, azt hiszem, mindkét szempontot egyenlő figyelembe kell venni; (Helyeslés.) azt hiszem, a munkás sorsa és helyzete annyira össze van kötve a földbirtokos érdekével, hogyha az egyik tönkrejutott, tönkrejut a másik is. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De egyéb adatok is azt mutatják, t. ház, hogy Magyarországon a ki dolgozni akar, az munkát mindig talál is és azt senki objektíve és igazságosan nem mondhatja, hogy Magyarországon munkahiány van. Én országos átlagban beszélek, nem egyes vidékekről, Magyarországon igenis inkább munkáshiány van. (Igás! jobbfelöl.) Nem tagadom, t. ház, hogy a munkáskérdésben vannak nehézségek'és visszásságok, a melyekkel számolnunk kell. Egy ily nehe'zség mindjárt az, hogy az ország különböző vidékei szerint a munkások igen különbözően vannak megosztva. Vannak vidékek, a hol a kínálat és vannak mások, a hol a kereslet eró'sebb. Egy másik baj az, hogy a mezőgazdasági munkások keresete, vagy legalább e kereset java és zöme aránylag rövid időre van konczentrálva. Tehát a mint szükséges bizonyos kiegyenlítés az ország különböző vidékei közt, úgy szükséges lehetőleg U*
