Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

'";£• 51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. mentumra, egy fontos gyógykezelésére a szoczializmusnak rátérni. Ez a nevelés, és pedig a nevelésre magára az államnak és egyháznak, mindkettőnek kell ügyelni, hogy már az ifjúságot zsenge gyermekkorában mintegy megtöltse azzal az érzelemmé], hogy az államban a szoczializmus és kommunizmus fölötte veszedelmes tendenczia és hogy egyáltalában tanuljanak meg saját erejükből szövetkezést úton magukon segíteni, nem utópiák után tévedezni. Másik módja a nevelésnek, a melylyel sem az állam, sem pedig az egyház, hanem inkább a társadalom van hivatva foglalkozni. Épenséggel nem fogna ártani, ha a mi földesuraink, ha a papok és hivatalnokok mind magával a néppel nemcsak hivatalosan, de egyáltalában az életben is foglalkoznának. Sok alkalom fog nyílni beléjük inkulkálni a helyes nézeteket és sok alkalom fog nyilni szemeiket sok irányban megnyitni és a népnek még gazdaságikig is tetemes hasznára fog válni. És meg vagyok győződve arról, hogy a táraa dalom művelt elemei a néppel való szellemi érintkezés által önmaguk is nagyon sokat fognának tanulni. Legyen szabad most már, t, ház, hosszú beszédem tartalmát röviden reasszümálni. (Halljuk! Halljuk!) Mint mondtam, a szoczializmust társadalmi bajnak tartom, a melyet első sorban a társadalom van hivatva megorvosolni és csak másodsorban, hogy úgy mondjam, palliativ inlézkedések útján vár a feladat az államra. Meg vagyok győződve, hogy a társadalom ezt a feladatát megszívleli és minden egyes ember meggondolja azt, hogy a munkás az ő felebarátja és úgy fog vele szintén bánni, és ha a munkás meggondolja, hogy neki nincs joga a gazdagtól követelni, a gazdag ellenben meggondolja, hogy neki kötelessége, a szegénynek adni: megvagyok győződve t. ház, hogy ez szintén nagyot fog lendíteni a szocziális kérdés megoldásán. Különben t. ház, van szerencsém a kérdésben levő tárcza költségvetését a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! Nem akarom a t. ház figyelmet nagyszabású és majdnem az őskorig felterjedő, a társadalmi átalakulás mozzanatait is magában foglaló beszéddel igénybe venni. A t hiszem, ez a logika nem vezet a helyes czélho , mert ezek az átalakulások nem úgy fejlőd ek, mint tisztelt előttem szóló Szápáry gróf mond >tta, sem Spartában, sem a római birodalomban, de még újabban a franczia forradalomban sem. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az egalité, liberté és fraternité dicső jelszavai után nem egy szocziális, hanem egy burzsoá társadalom fejlődött. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyáltalában az egész forradalmi korszak, melyet említeni tetszett tisztelt előttem szóló képviselőtársamnak, egész másban lelte csiráját. Ez azon korszakból vette eredetét, midőn a financziális átalakulások ott teljesen aláásattak, végkép megingattattak, a Law, Missisipi és mindenféle ily experimentumok folytán, valamint XIV. Lajos »a roi soleik kormányzatának bűnei által, melyeknek ártatlan áldozata XVI. Lajos lett. Nem akarok oly messze eltekinteni, engedjék meg, hogy a szocziális kérdést tisztán és egyszerűen a mi »magyar« szempontunkból tekintsem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ha itt is visszatekintek a legközelebbi múlt időkre és mint egy orvos a baj csiráját kére sem — mert csak így juthatok arra a pontra, hogy orvosságot is ajánljak — azt hiszem, hogy mi valamennyien a taglalásban túlmegyünk annak a keretén, a miről szólani akarunk. Nálunk Magyarországon, — itt a házban is volt, a ki tagadta — hogy szocziális kérdés egyáltalában létezik. De ez téves, igenis létezik — ez nem magyar, hanem a külföldről importált baj, melynek még a csirája sem itt termett. A régi időkben, midőn kolera vagy pestis volt, támadtak Felsőmagyarországon úgynevezett parasztmozgalmak az úr ellen, de akkor még mások voltak a viszonyok, akkor hűbériség volt, a mi ma nincs. Ha az utóbbi 20 évet nézzük, midőn a szoczializmus a csiráját, most már a fejét kezdi felvetni Magyarországon, mit látunk? Merem állítani: kétféle szoczializmust; az egyik a szegénység szoezializmusa, melynek betevő falatja nincsen és van a politikai szoczializmus, melyet másutt más név alatt ismernek, nihilizmusnak, kommunizmusnak. A szegénység szoezializmusa nem létezett, mikor a búza 17 és 18 forint volt, és mikor ma a búza 6 forint és a napszám, mely akkor 60 krajczár volt, ma 1 forint és ma példának okáért kinyilvánítják Orosházán, hogy nyolcz forintos napszámon alul nem dolgoznak : ez nem az a szegénység szoezializmusa, ez egészen más. A szegénység szoczializmusára igenis az állam és társadalom együttműködése mellett nem orvosszer: a munka megadása »agrárius közvetítő szövetkezet« útján, mely a mnnkanélküli és így megélhetés hiányában levő tömegeket azokhoz hozza közelebb, a kik talán munkaerő hiányában vannak. Ily helyes beosztással s talán némileg átalakításával a gazdái-