Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. SS kodási rendszernek, mely jelenleg is a búza, árpa és rozsra van főleg alapítva, melynek kelendősége mindig lejebb és lejebb száll, oly rendszerré, mely a kézimunkának is nagyobb felhasználását biztosítaná, de a mely egyúttal csak a tőkének nagyobb felhasználása mellett honosítható meg, segíthetne a bajon. A ki Magyarországon dolgozni akar és munkát becsületesen keres, megélhet, daczára az olcsó béreknek; s midőn a vidéken a leggazdagabb talaj, a legnagyobb termelőképesség és megfelelő népesség mellett mégsem akarnak munkára vállalkozni, csak sztrájk útján megállapított túlnagy ár mellett, ott bíínös kéznek a működését kell sejtenem.(Úgy van! balfelöl.) Az állam sokat tehet parczellirozás és telepítés útján. (Úgy van! balfelöl.) De az agrár munkaközvetítő szövetkezet ne legyen röpke szó. Ezt úgy képzelem, hogy a helyi viszonyok teljes tudatában, statisztikai adatok alapján a munkaerő feleslege, a mely talán okozza egyesek elszegényedését, időszakonként más vidékeken alkalmaztassák, úgy, a hogy Árvából, vagy Trencsénbőí lejönnek az Alföldre, s a kaszálást elvégezve ismét visszamennek, úgy, a hogy Romániába mennek a székelyek rövid időre. Egy ily agrár munkaközvetítő szövetkezet által a helyes szervezet mellett, a társadalom hozzájárulásával és a kormány üdvös és igazságos vezetése mellett. — és e tekintetben teljesen bízom a miniszter úrban — e bajon nagyon lehetne segíteni. Ezeket kívántam elmondani és bocsánatot kérek, ha ezért ily hosszasan vettem igénybe idejüket. (Élénk helyeslés a bal- és a tzélsö baloldalon.) Elnök: Az ülése öt perezre felfüggesztem. (Szünet után. Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Molnár Antal jegyző: Székely György! (Felkiáltások: Nines itt!) Kristóffy József! Kristóffy József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Engem a földmívelési tárcza költségelőirányzatának általános tárgyalása során azon körülmény indított felszólalásra, hogy a magyar Alföldnek egy nagyfontosságú gazdasági és társadalmi kérdését, az úgynevezett agrárszoczializmust, mely e táreza költségvetésénél több oldalról szóba hozatott, de a házon kivül is, a közvélemény és a sajtó által élénk érdeklődéssel tárgyaltatott, évek során át szerzett közvetlen tapasztalataim által némileg megvilágítsam, s azon — bocsánatot kérek — homályos és téves nézeteket, melyek e téren kétségkívül fennállanak, lehetőleg tisztázni megkísértsem. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, ha sikerülni fog igénytelen felszólalásom által az alföldi munkás-mozgalom külső formáinak feltüntetése mellett annak benső, valódi tartalmát is megvilágítani, ha sikerülni fog ezen mozgalomnak rejtett czéljait az ország színe előtt megismertetni és ezáltal annak részletei iránt is érdeklődést kelteni, és ha sikerülni fog végre rámutatni azon eszközökre, melyek, ha ezen mozgalomnak nem is rögtöni megoldását, de nézetem szerint a rendes mederbe való terelését eredményezhetik: úgy azt hiszem, hogy azon nagybecsű türelmet, melyet igénytelen felszólalásomhoz kikérni bátorkodom, teljesen hiába, minden haszon nélkül igénybe venni talán nem fogom. (Halljuk! Halljuk!) Elsőben is azt akarom konstatálni, hogy az alföldi munkásmozgalom, melyet általában agrár-szoczializmusnak nevezünk, nemcsak a sajtóban és közvéleményben, hanem magában a törvényhozás kebelében különböző felfogások által biráltatott meg, jóllehet mindegyik a?on mozgalomból meríti meggyőződését, a melyet évek óta a nyilvánosság előtt szerepelni látunk, és a mely annak idején Orosházán és Hódmezővásárhelyen véres zendülésekhez, legutóbb pedig itt a fővárosban egy nemzetközi irányú kongresszus megtartásához vezetett. Csak a két legellentétesebb és, elismerem, legfigyelemreméltóbb nézetet emelem ki, hogy ezáltal az alföldi munkásmozgalom külső formáinak feltüntetését is megkísértsem. Az egyik, és pedig legtöbbnek nézete az, hogy az általános gazdasági válság a munkások sorsát is közelről érintvén, keresetöket oly minimumra apasztotta le, hogy magukat és családjukat kezük munkájával emberségesen eltartani nem birván, a társadalmi szövetkezésben rejlő együttes erő által igyekeznek maguknak és családjuk tagjainak jobb sorsot biztosítani. Ez a nézet az alföldi munkásmozgalmat tisztán szocziális jellegű mozgalomnak tünteti-fel. A másik, elismerem, kevesebbek által vallott nézet az, hogy itt nem egy tisztán szocziális természetű kérdésről van szó, hanem egy közveszélyes mozgalomról, mely a társadalmi partikularizmusból kiindulva a vagyon és Tóid csáberejétől elszédítve, nem az emberséges megélhetés eszközeinek megszerzésére, hanem a tulajdonjjog szentségének megtagadása által a társadalmi rendszer felforgatására törekszik. Ez a nézet, t. ház, az alföldi munkások mozgalmára a kommunizmus bélyegét süti. Hogy melyik nézet felel meg a valóságnak, szoczialisztikus,vagykommunisztikus mozgalommal állunk-e szemben, ennek megbirálása képezi első feladatunkat, hogy a további eljárásra magunkat elhatározni tudjuk. És én nem habozom kijelenteni, hogy mind a két nézetnek megvan a