Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-51
51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. 61 intézik el és már tényleg el is intéztek nagyon sok és nagyon fontos eseteket. A Board of Conciliation már utánzásra talált igen fontos kereskedelmi empóriumokban és komoly szó van arról, hogy Angliának és Irlandnak az agrarizmus által inflcziált vidékein grófságok szerint is alakíttassanak ilyen békéltető egyesületek. Az összeütközések kikerülése többnyire a következő módon történik. Ott, a hol a szakegyesületek egyáltalában magas fejlettséget értek el, már vannak állandó bérbizottságok. (Halljuk ! Halljuk!) Ezek a bérbizottságok rendszerint következő módon működnek. Alapelvük a nyereségmegosztás jogos és méltányos szisztémája. Ezen nyereségmegosztás pedig nézetem szerint a munkáskérdésnek nagy jövőjét képezi. Történik pedig ez rendesen a sliging scale — ingadozó íokzat — szisztémája szerint. Ez pedig abban áll, hogy meghatároztatik azon legcsekélyebb összeg, a mely a munkás évi jövedelmére abszolúte szükséges, és meghatároztatik egyszersmind a nye reség azon minimuma, a mely szükséges arra, hogy a munkaadóknak esoportjai szintén tönkre ne menjenek. E szerint tehát ingadozik a munkaadók nyeresége szerint a bér magassága, emelkedése és sülyedése. De nemesak a nyugaton találjuk mi a munkások organizáczióját, de a keleten is; még pedig Oroszországban az artellszisztéma szerint. Oroszország rónáin és steppjein, nemkülönben Oroszország nagy városaiban is a munkások, iparosok, sot még a szellemi munkából élő hivatalnokok is mintegy új testvériességet alkotnak magában az államban. Az artell felöleli a munkást a maga egészében, jót áll érte és minden egyes tagjáért elvállalja a munkaadóval szemben a felelősséget. Minket legközelebbről az artellnek azon neme érdekel, melyet quartova-nak neveznek. E? a zsellérrminkásoknak azon esoportulása, kik összeállnak azon czélból, hogy bizonyos nagyobb latifundiumokat vegyenek bérbe. Ezek a munkások, a kik a sztaroszta, vagyis a legidősebb, legtiszteletreméltóbb vezetése alatt összeálltak, azután a nyereséget háromfelé osztják. Az egyik harmad a munkáscsaládok fentartására szükséges, egy második harmad a munkáscsaládok egyéni tulajdonába megy és végre a harmadik tártai ék-alapnak marad meg. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetes formáját képezik az artelleknek a Dnieszter és Dnieper közti kozákok artelljei, a melyek a szállítást oly magas fokra vitték, hogy a vasutaknak már is nagy és komoly konkurrencziát csinálnak. Azonkívül igen nevezetes formája az artelleknek az úgynevezett bours-artell. Ezeknek az a sajátsága, hogy ott már annak, ki az artellbe lép, nagyobb összeget kell lefizetnie. Ehhez tartoznak rendesen a hivatalnokok. Főképen a bankok az artellben levő hivatalnokokat szívesen fogadják, mert az artell minden tagjának működéséért felelősséget vállal. Igen nevezetesek és minket igen közelről érdekelnek a kaszások és aratók artelljei. Ezek a kaszások és aratók szintén összeállanak egy közös sztaroszta vezetése alatt és azután a nagyobb latifundumok birtokosaival szerződéseket kötnek, a melyre ők meglehetősen nagy foglalókat adnak azon czélból, hogy az utolsó perczben nem fogják a munkát otthagyni, s a munkaadók foglalót tesznek pedig azért, hogy biztosítsák őket, miszerint nem fognak ők sem munka nélkül maradni. T. ház! Én az artelí-szisztémát, a mennyiben lehetne, Magyarországon szintén nagyon utánzandónak tartom. Igen hasznosnak vélném, ha mélyen tisztelt honfitársaim épen az Alföldön nagyon megszívlelnék az artell-rendszert. Meg vagyok győződve arról, hogy ha az ottani községi munkások nagyobb artellekbe alakúinának és ez által le bírnának tenni bizonyos összeget foglalóképen, akkor a bizalmatlanság a munkaadó és a munkás között eloszlanék. Másodszor van még egy szempont és ez az, hogy ha valamely földesúr a saját vidékén lakó artelljével nem tud megegyezni, más vidék artelljéhez fordul és azzal munkáltatja meg földjét, s így az azon helyen levő artellek elmehetnének más földesúrhoz más vidékre dolgozni. Meg vagyok győződve azonban, hogy nemsokára mindegyik, legyen az munkás vagy munkaadó, saját vidékén a munkaadójával egyezkednének, mert nagyon nehezek a szállítási és eltartási költségek. De, tisztelt ház, én azonkívül még szükségét látom annak is, hogy némely állami intézkedés is történjék. Ily állami intézkedés lenne egy nagy munkaközvetítő intézet, még pedig olyan, a melynek fiókintézetei lennének majdnem mindenütt az országban, mert kevés ország van egyáltalában, t. ház, hol olyan nagy néptömörültségi különbözetek vannak, mint épen Magyarországban. Vannak olyan helyek, mint például épen saját mostani kerületembea, a hol a néptömörültség oly nagy, mint Belgiumban és vannak olyan helyek, a hol munkást alig lehet kapni. De, t. ház, én a mellett vagyok, hogy a munkaközvetítő intézetek állami adminisztráczió alatt legyenek, mert saját szemeimmel győződtem meg arról, hogy a Bourse de Travail-ok a melyek a munka autonóm organizáczióját képezik, Franeziaországban és Belgiumban mindeuütt nagy fókusai és fészkei lettek az internaczionális szoczializmusnak. És ebben Pichler Győző képviselő úrnak adok igazat, mert ezt ő már itt a házban előadta vagy egy hónap előtt. Most, t. ház, bátor volnék egy fontos mo-