Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

".4 51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. ország tenyésztése felé való emelkedését és mivel nálunk is megvolna a kitűnő erdei legelő, okvetlen összhangba kell hoznunk az erdősítést a legeltetéssel, (Ügy van! Úgy van! jóbbfelől.) mert a mostani nagymérvű erdősítéssel, hozzátéve még azt is, hogy a kötelességüket túlbuzgón teljesíteni igyekvő erdészek sok helyt feltétlen erdőialajnak minősítenek oly helyeket is, melyeket sem jog, sem méltányosság szerint e kategóriába sorozni nem lehet és így sok helyt a legkitűnőbb erdei legelő elvész és az állomány vagy a költséges istállón tartásra szorul, vagy jobb hiányában a hol még ugar van, az igen sovány táplálékot szolgáltató ugarral kénytelen magát vigasztalni. Örvendetes haladás észlelhető nálunk a lótenyésztés terén, mert míg évekkel ezelőtt importálni kellett a hadsereg ezéljaira szolgáló lóállomány nagy részét, addig most már azt lehet mondani, miszerint teljesen Magyarországon nevelt lovak fedezik a közös hadsereg és honvédség lószükségletét. (Helyeslés jóbbfelől.) De ha például végignézünk egy tavaszi vagy őszi lóvásárt, akkor látjuk, hogy még nagyon sok javítni valónk van különösen a kisebb gazdák lóállományán, mert én magam láttam, néha száz elövezetett ló közül is a legjobb akarat mellett sem volt képes a sorozó bizottság egyikettőnél többet bevenni, már pedig a lótenyésztőnek ép annyiba kerülne egy jó és korrekt lónak a felnevelése, melyért négy éves korában 325 forint átlagárt kapna, mint azon nem alkalmas lóé, melyet aztán néha 50 — 60 forint ár mellett sem képes értékesíteni, ha a bizottság tőle be nem vette. És ezt látva arra a konklúzióra jutunk, miszerint olyan mének használtassanak a különböző vidékeken, melyek egészen és teljesen az ott létező kanczaanyagra raczionaliter megkívántatnak, hogy tudniillik nemcsak arra legyünk tekintettel, miszerint szaporodás legyen, bármilyen is legyen az a csikó, de hogy vagy megfeleljen mindazon követelményeknek, melyeket a hazai katonai ezélokra szolgáló lótól megkívánnak, vagy alkalmas legyen a külföldre való exportálásra. Mert az ország keleti részén is például nagyon szépen jövedelmező forrását képezte a birtokosnak eddig a szomszédos országba nagy mennyiségben kivitt ló, de ha erős ntánnézéssel és a lehető legnagyobb szakértelemmel nem lesznek az oda kiadandó mének ezentúl is megválasztva, úgy a birtokos ezen jövedelmétől nagyon könnyen el fog esni, mert a szomszédos ország maga, is nagyban megkezdvén a tenyésztést és azonkívül az oroszországi import is igen könnyen kiszoríthatja a mi lovainkat és ha egyszer más ország okkupálja és elzárja ezen most még nekünk nagyon szép hasznot hajtó jövedelemforrásunkat, úgy nagy áldozatokba fog az" kerülni és lehet, nem is fog többé sikerülni az egyszer előlünk elzárt forrást újra megnyitnunk, az egyszer kezeinkből kivett kincset újra visszaszereznünk. Ezért arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék erre, mint az ország lakosainak és az egész országnak különösen fontos érdekére ezentúl is mint eddig, kiváló figyelemmel lenni. Igen fontos feladat vár az erdészetre a kopárok befásításánál és a vízmosásos területek megkötésénél, hol fájdalom évtizedek mulasztásait kell nagy és messzemenő munkálatokkal pótolnunk. E munkálatok tudomásom szerint az országnak csak két vármegyéjében lettek megkezdve, pedig azokat az egész országban egészen egyöntetűen kellene végeznünk, mert a kopárok és vízmosások kiváló nagy befolyással vannak az évente ismétlődő árvizekre, és hiába védekezünk azok ellen, ha az azokat előidéző okokat nem igyekszünk első sorban eltávolítani. E munkálatok fontossága mindenki előtt ismeretes, és azért nem is akarok azoknak bővebb fejtegetésébe bele bocsátkozni, csak elismerésemet kell kifejeznem a földmívelésügyi kormány iránt, hogy ezen igazán nagy közgazdasági jelentőséggel biró ügy fontosságát belátja és e téren is a haladás ösvényére lép. Azonban ezen czélok elérhetéséhez kiválóan fontosnak tartom az erdészet államosítását. Mert az ország legtöbb vármegyéjében és különösen azon megyékben, hol a legtöbb erdő van, már most az erdőkezelést szerződés alapján az állam teljesítteti saját közegei által, és ezért az erdőbirtokosok egy bizonyos, holdanként meghatározott összeget fizetnek az államnak. Tehát az erdőbirtokosok nagy része önként saját jószántából állami kezelés alá adta erdejét, a nélkül, hogy ennél a legkisebb kényszer is alkalmaztatott volna, és most már igen kevés vármegyéje van az országnak, mely a saját erdőtisztjei által teljesíttetné az erdőkezelés teendőit. Az állam ezen kezelést elvállalja holdanként nyolcz krajczárért, míg a megyei kezelés holdanként 16—20 krajczárig is belekerül, tehát először az állami kezelés sokkal olcsóbb és azonkívül, miként bebizonyított tény, sokkal jobb és pontosabb is, mint a megyei. Mindezen körülmények, azt hiszem, eléggé szükségessé és indokolttá teszik, hogy ezen ügy minél előbb törvényhozásilag szabályoztassék. Nem akarván a t. ház drága idejét sokáig igénybe venni, becses figyelmével sokáig visszaélni, egyszerűen annak kijelentésével fejezem be beszédemet, hogy a költségvetést elfogadom. (Élénk tetszés jóbbfelől. Szónokot számosan üdvözlik.)