Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. 53 eddigi működéséből kitűnik a miniszter úrnak tárczája iránti meleg érdeklődése, annak minden egyes apró, parányi részecskéjére kiterjedő figyelme, az az óhaja, az ország gazdasági vi­szonyait lehetőleg előmozdítani, a rossznak bi­zonyult állapotokat eltörölni, megsemmisíteni, jóval pótolni, a jót pedig még jobbal helyette­síteni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Nem vagyok én legkevésbbé sem optimista, nem látok én semmit túlságos rózsás színben, tudom én, hogy van még elég kívánni valósik, tökéletesíteni, javítani valónk ez ország gazda­sági viszonyain, de nem szabad viszont túlsö­tétnek sem látnunk a helyzetet, nem apró, kis bajokért minden fennállót rosszaim, helytelení­teni, minden létezővel elégedetlennek lenni, mi­ként azt sokszor egyes túllelkes, túlszanguinikus természettel bíró férfiak teszik. Hisz eléggé halad ez az ország, hacsak vizsgálat alá veszszük a tavalyi kiállítást az 1885. évivel összehasonlítva, ez minden objek­tív, igazán tisztán látni óhajtó és tudó előtt a gazdasági haladásnak elég fényes és eklatáns bizonyságaként szerepel. Nagyobb gazdáink örömmel üdvözlik az évről-évre szaporodó, minden nagyobb és na­gyobb mennyiségben és jobb és jobb minőség­ben napvilágot látó új gépeket, a raczionálisabb, észszerűbb és intenzivebb gazdálkodást, mi által lehetségessé válik a földbirtok tiszta jövedelmé­nek tetemesen nagy mértékben való emelése. (Igás! Úgy van! jóbbfelől.) Fényes bizonyságaként szerepel az intenzi­vebb gazdálkodásnak, az ugarnak oly nagy mérvben való felhagyása, hogy míg 1870-ben az összes szántóföldnek 21 1 /2°/o-a volt ugar, addig 1894-ben már csak 14°/o. Az 1879-ben felállított kulturmérnökség nagyban hozzájárul a talajjavításokhoz, lecsapo­lások és öntözések által sok ezer, eddig igen kevéssé hasznavehető ^földterület szép és dús hozamot ad. Mindezek azonban különösen a nagyobb birtokosnak biztosítnak előnyöket, és sajnálom, hogy itt nemérthetek egyet Marj ay t. képviselő­társam tegnapelőtt tartott beszédével, a ki azt mondotta, hogy a parasztbirtokos osztály hely­zete szomorú, mert a parasztbirtokos, mint — azt mondhatni — gazda és munkás egy sze­mélyben, gazdasága megmunkálására igen kevés kiadása levén, szintén képes szűk korlátok közé szorított csekély igényeit kielégíteni. De különösen szomorú a helyzetük a mi középbirtokosainknak, melyek sem a nagybirtok, sem a parasztbirtok előnyeit nem élvezik, de meg kell küzdeniök a mostani súlyos gazdasági válság alatt sok olyan nehézségekkel, melyeket lelkemből kívánom, hogy képesek legyenek le­küzdeni, de melyeknek leküzdhetésére összes szellemi és lelki erejökre, saját maguktól és családjaktól sok mindennek megvonására van szükségük. És e középbirtokosok különösen az erdélyi részekben érzik a sanyarú helyzetet, hol a bir­tokok nagyobb részét igen kevés hasznot hajtó erdőségek képezik, a mi pedig kevés mívelés alatt álló föld van, annáF hol a talaj rossz mi­nősége, hol a zord klimatikus viszonyok, majd a munkáshiány, vagy a birtoknak vasúttól és várostól való távolsága mind oly kellemetlen, súlyosan a vállakra nehezedő terheket képeznek, melyeken tudom jól, miszerint direkt intézkedé­sekkel segítni nem lehet, de arra kell töreked­nünk, miszerint nevezettek sorsa minél előbb a lehető, rendelkezésre álló eszközökkel javíttas­sák. (Helyeslés jóbbfelől.) Mert oly férfiakat, kik a magyar nemzeti szellem fentartása és fejlesztése körűi Magyar­ország legexponáltabb részein a legnagyobb szolgálatokat tették eddig és teszik most is e hazának, megsemmisülni hagynunk nem szabad, nem lehet, ezt kívánja és hangosan követeli saját becsületünk és lelkiismeretünk. Ez így van sajnos specziell a középbirto­kos osztálynál, de azért nem mondható általán a birtokososztály rosszabbodása, sőt javulás ész­lelhető, mert ha például vizsgálat alá veszszük azon változásokat, melyek végrehajtás utján tör­téntek, míg 1880-ban Í7Y-2 millió, addig 1885-ben már csak 12-1 millió és 1895-ben 119 millió értékű birtok cserélt ilyen alapon gazdát. Örömmel kell konstatálnunk az utóbbi évek­ben a szarvasmarhatenyésztés terén tett kor­mányzati sikerdús intézkedéseket, és e tekintet­ben főleg a vármegyei gazdasági egyesületek és bizottságoknak teendő kötelességül ezentúl mindent megtenni a tenyésztés lehető további emelésére. Kiállítások és díjazások is nagyban ösz­tönzik a gazdákat jó és korrekt állatokat ne­velni, mely nevelhetésnek különösen fontos elő­feltételét képezi az apaállatok lehető legnagyobb szigorral való megválasztása, mit a vizsgáló bi­zottságok néha nem épen a leglelkiismereteseb­ben teljesítenek, jónak minősítve sokszor rossz apaállatot is csupa előzékenykedésből, kedves­kedésből, hogy ezáltal a községet az új állat beszerzésétől megkíméljék és ezáltal indirekté sokkal nagyobb kárt okoznak a községnek, mintha a rossz állat kiselejtezését elrendelve, megfelelő jónak beszerzését írnák elő. És mivel a mostani olcsó gabonaárak mel­lett inkább a szarvasmarhatenyésztésre kell a gazdának a fősúlyt fektetnie,; első conditio sine qua nonja a szükséges erdei legelő, ez teszi lehetővé Svájcz állattenyésztésének minden más

Next

/
Oldalképek
Tartalom