Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

60. országos ülés 1897. február 16-&n, kedden. 4Í Szily PongráCZ: T. képviselőház! Az előttem felszólalt Komjáthy Béla t. képviselő úr kétségtelenül érdekes, a gazdasági kérdéseket alaposan tárgyaló felszólalásában a közjogi ellenzéknek azt a politikai alaptantételét igyekezett beigazolni, hogy Magyarország közgazdasági helyzetének javulása, és a gazdasági válság megszüntetése csakis az önálló vámterület egyik sarkalatos tételének behozatalával volna lehetséges. Ezen érdekes fejtegetésekben elsősorban a mezőgazdasági ipari termékek viszonylataiból, azoknak előttünk feltárásából igyekezet állítását igazolni, óvatosan kerülte azonban Magyarország nyersterményeinek értékesítésére vonatkozólag az adatoknak előadását. Mert a söripari termékek és a szeszfogyasztásra nézve kétségkívül előforduló bajokat igen ügyesen használta fel érveinek igazolására, (Halljuk! Halljuk!) míg a búza és az állati nyeraterményeknek kivitelét és Ausztriának, mint ezen termények fogyasztó piaczának elbírálását egyáltalában kerülte, pedig epén Ausztria ezen terményeink fogyasztója, s épen ez a legerősebb argumentum arra nézve, hogy Ausztriával a közös vámterületet fentartani kénytelenek vagyunk. Számtalanszor elmondatott már a házban az az érvelés, hogy az Ausztriával való közös vámterület biztosítja nekünk egyedül azt, hogy azon, minden gazda által óhajtott czélt elérhessük, hogy a termelést a fogyasztó terület teljesen abszorbeálja, s elérhessük azt, hogy megszűnjünk export-állam lenni, és a védvámok teljes mértékben érvényesíthessék hatásukat a nyerstermények árainak alakulására nézve. Mindezeket az adatokat ujolag felhozni szükségtelennek tartom, és teljesen csatlakozom azoknak a nézetéhez, a kik azt állítják és vitatják, hogy Magyarország gazdasági állapotában javulás csakis akkor állhat be, hogy ha Ausztriával a vámterület közösségét fentartjuk. (Helyeslés jobbfélöl.) T. képviselőház! Kétségtelen dolog — és erre alapítják ők indokolásukat is — hogy Magyarországnak meg van a joga a külön vámterület felállításához; de nem hiszem, hogy ha ezen jogunkkal élnénk, ezzel mezőgazdaságunknak egyáltalán szolgálatot tennénk; és hogy ha lehetséges volna az, hogy az átmeneti nehézségeket leküzdjük, hogy egy helyes közgazdasági politikával új piaezok megteremtésével elérhetnők egyszer azt az időt, hogy nyersterményeinknek piaczot teremtsünk, a belfogyasztást annyira fokozzuk, hogy legalább a mostanihoz hasonló állapotot teremtsünk. Ezt csakis a gazdaközönség feláldozásával érhetnénk el, holott épen a gazdaközönség megmentése az, a min fáradozunk, és a miért dolgozunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ep ezért közgazdaságunk jelen keretén belül igyekszem a gazdasági helyzettel foglalkozni, és midőn a gazdasági helyzettel foglalkozom, a melyet mindenki, a ki azt elbírálja, eddig kétségtelenül aggodalmasnak és súlyosnak talált, egyetlen egy hang hallatszott csak Magyarország képviselőházában a jelen költségvetés általános tárgyalásakor, a mely Magyarországot egy tejben és mézben folyó országnak tüntette fel, és ez Arányi Miksa t. képviselőtársam volt. Mi Magyarország gazdasági helyzetének ilyetén festését egyáltalában elfogadhatónak, megállónak nem tartjuk, (Úgy van! a jobboldalon.) sőt a mai viszonyok között épen nem is szabad ezen nem igaz képet — de ha még igaz kép volna is — ennyire kiszínezve adni elő. O argumentácziójának legnagyobb részét saját, hogy úgy mondjam, üzletköréből vette, midőn főérvnek azt hozta fel, hogy az életbiztosítások Magyarországon óriásikig emelkedtek, a miből következtetni lehet az ország gazdasági jólétének emelkedésére is. Minden fix jövedelemmel bíró embernél, elismerem, hogy az életbiztosítások megkötése gazdasági előmenetelt jelent.De épen a gazdaközönségre nézve nem áll ez, mert a gazdaközönség az életbiztosításra csak akkor gondol, ha látja, hogy legnagyobb szor^ralmával és takarékosságával sem tehet szert gazdasága keretén belül anyagi előmenetelre, midőn inogni érzi lába alatt a talajt. Ekkor, hogy mentsen valamit, gondol az életbiztosításra. Ép azért az életbiztosítások szaporodásából én a gazdasági helyzet romlására következtetek. Mindenki ijrömmel konstatálhatja és elismeri, hogy Magyarország pénzügyi helyzete kétségkívül szilárd és biztos alapokon nyugszik. Ezt az ország költségvetése és zárszámadásai teljes mértékben igazolják. De ezzel ép ellenkező az ország gazdasági helyzete, mely ily szilárd alapokon nem nyugszik. Évtizedes krízisek kitörése előtt állunk most, és ha a gazdasági helyzetet nem volnánk képesek javítani, még attól is komolyan kellene tartanunk, hogy veszélyeztetnek a kedvező pénzügyi helyzetet, melyet csak az adózó polgárok bámulatos fizetési képességével tudunk fentartani. Ép ezért közgazdasági politikánk legfontosabb feladatának tartom azt, hogy a mezőgazdasággal foglalkozzunk s annak javítására fordítsuk minden tevékenységünket. A gazdasági kérdések bírálatánál szükségesnek tartanám, hogy pártkülönbség nélkül és minden politikai mozzanatot nélkülözve, az ország egész társadalma együttesen igyekeznék megállapítani azt az irányzatot, melyben gazdasági politikánknak haladni kelljen, hogy a gazdasági kérdéseket válságos állapotukból kiemeljük. Sajnos azonban, t. ház, nem látom módját annak,