Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-50
46 50- országos ülés 1897, febrnár 16-án, kedden. Komjáthy Béla: T. ház! A mint beszédem folyamán mondottam, egyik teendő arra nézve, hogy a magyar földbirtokos gazda jövedelmét emeljük, az állattenyésztés fejlesztése volna. Nem akarom kétségbevonni, hogy az állam e részben eddig is sok hasznosat tett. Tovább megyek s Örömmel üdvözlöm, hogy a mostani költségvetésben a marhatenyésztés emelésére újabb 200.000 forint van felvéve. Helyesnek tartom azt az intézkedést, hogy állattenyésztési felügyelőket felállított, azonban — mint rendesen — a rendszabály itt is csak félig történt. Hogy gondolja a t. miniszter úr, ha összesen kilenczen vannak alkalmazva, hogy azok feladatuknak komolyan megfelelni képesek legyenek. Ha ezeknek hatáskörétől csakugyan üdvös hatást várunk, méltóztassék számukat felemelni. Mikor erről szó volt, azt mondták, legfölebb 3—4 megyére fogják hatáskörüket kiterjeszteni s most 6B törvényhatóság részére csak kilencz felügyelő lesz. Helyesnek tartom és elismeréssel vagyok ezért a t. miniszter úr iránt, hogy a községeknek kötelességévé tette az apa-állatok tartását, de azt egy kicsit kissé túlzott gyámkodásnak tartom, hogy meghatározza a tenyész-berületeket s intézkedett arra nézve, hogy bizonyos vidékeken mily marha-fajokat neveljenek. Azt nagyon jól tudja a t. miniszter űr is, hogy ezt nem lehet kerületenként és megyénként felosztani, mert ez nagyon sokszor a klimatikus éghajlat és más viszonyoktól függ s nemcsak megyénként, de községenként is változik. Itt tehát szabad kezet kell hagyni. Azt sem tartom helyesnek, hogy az állam az apa-állatok tenyésztését annyira magának tartja fenn s 8 látja el a községeket, mert ezt a magánbirtokosoknak kellene hagyni, mint jövedelmi forrást, kik úgyis nagyon igénybe vannak véve az állam terhei által. (Igaz! Ügy van! a szélső halóidalon.) Az állattenyésztési ügygyei nagyon összefügg az állategészségügy is. Állategészségügyi rendszabályaink kielégítők, sőt azt merem mondani, akármely nyugati állam kritikáját kiállhatják, mert nem hiszem, hogy akad nyugati állam, melynek megfelelőbb intézkedései volnának. A végrehajtás már egészen más; vagy nem hajtják végre, vagy pedig oly vexatóriusan, hogy az ember elveszti a kedvét. Nem akarok visszamenni a választásokig, csak megemlítem, hogy ezeket a dolgokat is politikai szempontból fogták fel. (Igaz! "Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Itt fölhívom a t. miniszter úr figyelmét arra, hogy bármily szigorúan járunk el az állategészségügy rendezése körűi, akármikép csinálunk zárlatokat és kobozzuk el egyik-másik ember kocsijáról a szénát, mindez nem sokat használ, ha meg nem szüntetünk egy másik nagy anomáliát. Ott ugyanis, a hol vásárok vannak, a väsárterületet kiadják bérbe mindenféle szedett-vedett marha számára és ezek révén az egész vidékre széthurczolják a bajt. S még egyet. Ha mi megcsináljuk a zárlatokat s megnehezítjük a marha kihajtását, nem volna-e helyes, ha ugyanekkor szüneteltetnők az adóvégrehajtást is ? Mert az a szegény ember akkor nem adhatja el marháit, hanem azért a dob ott pereg udvarán s marháját a végrehajtó kótyavetyélted el. Ha védeni akarjuk a gazdát, akkor az adóvégrehajtásnak a vész megszűntéig szintén szünetelnie kell. S azután, mit ér az állattenyésztés, ha az állatot nem értékesíthetjük kellően ? Ausztria és Magyarország között nincs ugyan erre nézve kötelező rendszabály, de Ausztria hallgatólag kötelezte magát arra, hogy az odahajtandó magyar marhára nézve ugyanazok az állategészségügyi rendszabályok fognak érvényesülni, mint az ottani marhákra nézve. De kérdem a, miniszter urat: így tesznek-e Bécsben? Nem tudja-e, mennyi vexaturának van kitéve az, a ki magyar marhát hajt föl Bécsbe ? Vesztegzárbateszik, napokig, hetekig tartják szabad ég alatt a marhát és a miniszter úr sokszor tíztizenöt sürgönyt küld fel a bécsi belügyminisztériumba, a hol ez ügyeket kezelik, de sikertelenül, mert Ausztriában bizony kizsákmányolják a helyzetet és ha lehet, megakadályozzák a magyar marha értékesítését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Arról is felvilágosíthatna a t. miniszter úr, hogy van az, hogy az ittani vendéglősök nagy része a húst Bécsből hozatja? Miért nem marad itt az a jövedelem? Talán a vásári rendszabályok vexatorius volta okozza ezt? Akármi is az oka, kérem a t. miniszter urat. segítsen e bajon. Mint mondottam már beszédem elején, a mi földünk áldott, helyes nemzetgazdászati politikával képesek volnánk az óriási állami terheket is elviselni, de csak ha intenzív gazdálkodást folytathatnánk. Nem képességünk, nem akaratunk hiányán múlik ez, hanem Ausztria erőszakosságán ! (Igaz! Úgy van! a szélsőbahldalm.) Minthogy pedig intenzív gazdálkodás csak önrendelkezési jog mellett, csak önálló vámterület alapján lehetséges és minthogy e kormány a közös vámterület hive, én a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatólag megnyitom. Molnár Antal jegyző: Szily Pongrácz! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.)
