Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

40 50, országos ülés 1897. február 16-án, kedden. javaslatainak hibáját, mintha azok tényleg nem az állam részéről, de az állam és magánosok részéről bizonyos esetekben keresztül vihetők ne volnának, hanem abban, hogy összeköttetésbe hozta épen a szoeziális bajokkal és panaczeáikkak Mert kétségtelen, hogy nem a napszámos és nem a kézi munkás elem az, mely a telepítésre alkalmas. A mire nekünk törekednünk kell, a mit tényleg az ország nagy részében el is értünk, nagyobb részében, mint aránylag bármely más kontinentális ország, Francziaországot kivéve, és pedig elértük azon konvulziók nélkül, a melyeken át a francziák forradalom útján ezen ezélt elérték, az az, hogy legyen az országban a nagybirtok, a középbirtok és mindenek felett a kisbirtoknak egy szilárdan megállapított gazdag és minél számosabb eleme, és az, liogy niegnyittassék a földtulajdon mindenkire nézve, a ki azon erkölcsi és anyagi képességgel bír, hogy ezen földtulajdont kellőleg felhasználja. Az utolsó harmincz év története azt mutatja határozottan, hogy itt nagyobb mértékben talán, mint bárhol, megerősödött egy gazdaosztály, egy földmívelő osztály és ez a holdak ezreit és százezreit volt képes abszorbeálni, az egészséges bisbirtok számára meghódítani és megtartani. Ez oly előny, a mely, ha be nem következik, Magyarország kétségkívül erkölcsileg is, gazdaságilag is sokkal alsóbbrangú fokon volna, mint a melyen áll ma és a mely bennünket sok bajjal és számos viharral képesít szembeszállani, (Helyeslés jobbfelöl.) Nekünk gondoskodnunk kell, hogy ezen folyamat, a mely az utolsó harminez esztendő óta igen számos körülmény által lehetségessé volt téve, többek közt a Tisza-szabályozás által is nagy mértékben, egyszersmind az állami jószágok eladása által is meg ne akadjon, és gondoskodnunk kell arról, — de ezt inkább társadalmilag, mint államilag kell eszközölni, — hogy oly vidékeken, a melyeken ma, hogy úgy mondjam, az összekötő kapcsok hiányzanak, a latifundiumok, a nagybirtok és a legapróbban széttagolt birtok közt, ezek a közbenső kapcsok megalakulhassanak, a mit azonban soha semminemű állami akczió által elérni nem fogunk. Ennek elérésére a közönséges jog és forgalom szabályainak alkalmazása van hivatva és hivatva van a gazdasági életet előmozdító társadalmi tényezők hatása. Hivatva van arra, hogy gondoskodjunk, hogy a birtok lehetőleg ne köttessék meg túlságosan és hogy azon törvényes intézkedések, a melyek a birtok megkötésére vonatkoznak, ne alkalmaztassanak úgy, hogy azután teljesen lehetetlenné legyen téve valamely vidéken a szabad forgalom. Egyáltalán nem akarok a hitbizományok eltörlésének kérdésével vagy más hasonló nagy politikai kérdéssel foglalkozni, nem is szükséges ; e szempontból elég, ha oly intézkedések lépnek életbe, a melyek lehetővé teszik, hogy ott, a hol társadalmilag szükségesnek mutatkozik, a birtok forgalomba juthasson, a mi egyébiránt a hitbizomány természetével is összeférhet, összeegyeztethető. Szükséges arról is gondoskodni, hogy az állami és községi birtokok egy része szintén forgalomba juthasson, nem mesterséges telepítésekkel, hanem esetleg bérletek, esetleg oly intézkedések által, a melyek a közép- és kis kezek által való érvényesítését a gazdaságnak lehetővé tegyék, a mi az állami telepítéstől egy merőben különböző, egy merőben eltérő gondolatnak a folyománya. Ezek az irányok, a melyekben — azt hiszem — ezen kérdések megoldására kell törekedni. Mindenütt a, társadalmi tevékenységnek a szövetkezetek által is lehető felébresztése által, a társulási és egyesülési lokális szempontok élesztése és erősbítése által, mindenütt az által, hogy a törvénynek szabad folyást engedünk itt, a hol a körülmények múlhatatlanul szükségesnek mutatják, a törvény szigorát alkalmazzuk, de a nélkül, hogy rendkívüli intézkedéseket, vagy rendkívüli állapotot teremtenénk bármily téren. És minthogy azt tapasztalom, hogy a földmívelési érdekek szempontjából a trónbeszédben is épen ezen eszmék alapján vannak megfogalmazva azon kijelentések, melyek ott foglaltatnak ; minthogy azt látom, hogy a földmívelési tárcza keretében egy öntudatos, határozottan e ezélokra törekvő eljárással találkozunk: én részemről e tárcza költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István jegyző : Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Egy államnak hatalmát, erejét és fenmaradásáaak biztosítékát az illető állam polgárainak vagyonosodása képezi. Az állam polgárainak vagyonosodását pedig csakis helyes közgazdászati politikával lehet elérni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Az államok esetleg hadseregek által efemer dicsőségre tehetnek szert, látszólag megerősödhetnek; de ha azon államnak polgárai nem vagyonosodnak, akkor az az állam nagy ellenállási képességgel nem fog bírni és dicsősége hamar szerteoszlik, viszont még vesztett hadjárat esetében is egy állam, mely közgazdaságilag erős, melynek polgárai vagyonosak, erősebb ellentállási képességgel bírhat és fenmáradásának hatalmas biztosítéka rejlik ebben, még ha csatát veszített is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azért, t. képviselőház, minden államnak oda kell törekedni, hogy a vagyonosodást polgárai közt előmozdítsa. És mennyivel inkább rá van erre utalva Magyarország, a mely — fájdalom — századokon keresztül egy szomszéd