Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-50
50. országos tilés 1897. február 16-án, kedden, 4í állam érdekeinek horgába van beleakasztva. (Igaz! a szélső baloldalon.) Ha rai itt közg.izdászati politikánk fölött bírálatot akarunk mondani, azt helyeselni vagy nem helyeselni, akkor szükséges, hogy azon időtől kezve, midőn önrendelkezési jogunkat visszanyertük, mostanáig egy kis tekintetet vessünk arra, hogy vájjon eddig követett közgazdászati politikánk megfelel-e annak a czélnak, melyet el akarunk érni, hogy az állam megerösedjék és hogy képesek legyüuk a magyar állam és faj fennállását biztosítani. (Halljuk! Halljuk!) Az én felfogásom szerint, a hogy én ismerem az adatokat, fájdalom, azt kell mondani, hogy a mi közgazdászati politikánk ezen ezélnak, mely kell, hogy mindnyájunk szeme előtt lebegjen, nem felel meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Erre nézve, ha visszatekintek arra, a mikor önrendelkezési jogunkat visszanyertük, mikor az alkotmány úgy a hogy helyreállíttatott, azt tapasztalom, hogy mig 1868-ban az állami költségvetés rendes kiadása 90,536.000 forint volt, a rendkivüli kiadás 30,981.400, összesen 130,518,300 forint volt; tehát akkor, midőn önrendelkezési jogunkat visszanyertük, ennyit kellett az ország polgárainak az állampénztárba befizetni, hogy az állam iránti kötelezettségének és az állami élet kívánalmainak megfeleljen. Emlékezünk, t. ház, arra, hogy akkor, midőn ez a költségvetés előterjesztetett, már az országnak nem egy mély gondolkozású embere volt, a ki ezen összeget az akkori viszonyokhoz mérten nagyon is erősnek tartotta, és voltak, a kik számszerűleg képesek voltak bebizonyítani, hogy a közgazdasági fejlődésünkhöz képest az a költségvetés már esetleg a tőke megtámadását fogja maga után vonni. Már most ezzel szemben, ha tekintjük az újabb költségvetéseket, 1896-ban például a rendes kiadások 437,366.000 forintot, az átmeneti kiadások 9,372.000 forintot s a beruházások 19,620.000 forintot tettek, tehát összesen 456,352.000 forintot. Sőt ha bázisúi veszszük a mostan tárgyalt költségvetés összegét, a mely már 475,138.000 forintra rúg, azt látjuk, hogy ma, Magyarország alkotmányának helyreállítása óta annyival emelkedett évi kiadásaink összege, hogy 345 millió forinttal tesz többet az állami élet fentartására fordított költségünk, mit 1868-ban. Hogy ez a nagy összeg befolyjon, nézzük, kinek kell azt fizetni és honnan jönnek be ezek a jövedelmek az állampénztárba. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon a statisztikai kimutatások szerint a lakosság háromnegyed része földműveléssel foglalkozik, tehát állítom, hogy e terhek legnagyobb részét a magyar földbirtokos osztály fizeti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert eltekintve a földadótól, jövedelmi pótadóKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901, IV. KÖTET. tói, házadótól, még a fogyasztási adókból, a közvetett adókból is (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) ez az osztály a legnagyobb mértékben perczipiál, annyival inkább, mert a közvetett adót végleg mindig az egyének viselik. Képes vagyok bizonyítani, hogy a közvetett adókban leginkább perczipiál az a magyar államot alkotó úgynevezett magyar középosztály, mert intelligencziájánál és igényénél fogva leginkább veszi igénybe a fogyasztási adó alá eső czikkeket. Minthogy pedig Magyarország földbirtoka csak 28°/o-ban van a közép földbirtokos osztály kezén, természetes, hogy ezt sokkal inkább nyomja ez a teher, mint akár a latifudiumokat, holt kézen levő birtokokat s általában a nagybirtokokat, melyek 40°/o-ot tesznek. Itt az egyéni igénybe vétel sokkal kevesebb, de kevésbbé terhelt mint a 32°/o-ot tevő parasztbirtokok, melyek tulajdonosainak életmódja, igénye, pénzellensége nagyon sokat közrehat arra, hogy a fogyasztási adó alá eső tárgyakat csak a legszükségesebb esetekben veszik igénybe. (Igás! Úgy van! a szélső bah oldalon.) T. ház! 475 millió az, a mit nekünk most évenként, mint az állami költségvetés szerint kimutatott kiadást be kell vennünk. Az a kérdés már most, vájjon a földbirtokos-osztály vagy az egész ország jövedelme növekedett e abban az arányban, mint a kiadások összege. Mert ha a Magyarország népe ezen kiadások viselésére képes, ha jövedelme ugyanúgy növekedett, akkor semmi baj sincs, mert mi is ezen az oldalon minden áldozatot készek vagyunk meghozni az államélet fentartására, pozicziónk megerősítésére — természetesen akkor, ha erre képesek vagyunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Midőn mi önrendelkezési jogunkat visszanyertük és az általunk megállapított költségvetésben a kiadások összege mind rapidabb módon növekedett, a magyar földbirtokos-osztály oda volt kényeszerítve, hogy ezt a jövedelmet azon terményből vegye ki, mely leginkább kínálkozott, tehát a magtermelésre fektette a fősúlyt. Ez nem a gazdáknak volt passziójuk, de kénytelenek voltak vele, mert annak idején tényleg csak a magtermelésből várhattak biztos jövedelmet, abból tudtak pénzelni, mert csak abból volt kivitel. A kormány statisztikai adatai szerint termelésünk mennyisége — a mint magam is elhiszem — azóta megkétszereződött vagyis 100°/o-el emelkedett. De ha viszont összehasonlítjuk a mostani kiadás összegét az akkorival, az emelkedés 260°/o. Tehát még ha ezen kétszeres növekedés által az előállott jövedelem-többlet megvan is, helyzetünk mindenesetre sokkal nyomasztóbb, mint volt akkor. c
