Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

30 50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. van arra, hogy a szoeziális mozgalmak kérdése itt a földmívelési tárcza tárgyalása alkalmával újra fölmerül, hogy talán helyén lesz itt tüzetesebbea foglalkozni ezzel a kérdéssel, akkor adott szavamat akarom^tehát ez alkalommal beváltani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Megvallom, hogy igen természetes és könynyen megérthetőnek tartom azt, hogy az agrárszoczializmua elnevezés ezen mozgalmakra vonatkozólag elterjedt; de egyáltalában nem tartom ezt az elnevezést megfelelőnek, mert nekünk rendkívül óvakodnunk kell, midőn ezen bajok orvoslására vonatkozó rendszabályokat kutatjuk, nehogy ezen név által is tévedésbe ejtessHnk. Elismerem, hogy bizonyos körülmények és társadalmi betegségek feunállanak hazánkban is, melyek azonosak az Európa többi államaiban fennálló ilynemű jelenségekkel; sőt azt is elismerem, hogy ezeknek közös okuk van. Elismerem azt, hogy nálunk épen úgy meg vannak azok a bajok, a miket a társadalmi életben általában a czentralizáczió, a katonai kiadások, a katonai szolgálat és a katonai terhek nagy mértéke egész Európában előidéznek. Nem oly okok folytán, melyek kizárólag tőlünk függnek, mert hiszen akkor azokat régen megszüntethettük volna, hanem oly okok folytán, melyek egész Európában általában elterjedtek s melyek mindenütt, a franczia reszpublikában épúgy, mint az orosz abszolutizmus alatt egyaránt éreztetik hatásukat. Az világos, hogy oly tényezőket, oly körülményeket és okokat mi nem fogunk megszüntethetni, a melyekkel egyaránt küzd a franczia republikánus államszervezet és Oroszországban az abszolutizmus. Az is világos, hogy a czentralizáczió azon szükségképeni mérvében, a mely a modern nemzeti államok természetével és a nemzetközi helyzettel összefügg, igen súlyosan nehezedik a népnek számos rétegeire, igen súlyosan nehezedik olyan intézményekre, a melyeket különben megteremteni és fentartani a szabadelvű államintézmények követelménye, de a melyeket fentartani és kifejleszteni legalább sehol sem sikerült. Látjuk, hogy Francziaországban — és ez pregnáns példa — minden ellenkező törekvés daczára a központi államhatalom kiterjesztése folyton tovább és tovább fejlődött, a helyett, hogy csökkent volna. Látjuk, hogy ugyanez történt oly ezentripetalis államokban is, mint a minők voltak Németország és Olaszország. Ugyanezt tapasztaljuk az élet minden viszonyaiból ma is. Természetes, hogy ennek ellenhatása van a munkások, a közvetlen produczensok, a testi munkával foglalkosók nagy tömegére is, és igen helyesen mondta egy nagy angol tudós, hogy tulajdonképen a modern szoczializmus nem egyéb, mint a megfordított militarizmus, mint a munkára alkalmazott militarizmus. Természetes, hogy ennek hatását mi sem kerülhetjük el, és hogy itt is szükséges lévén internaczionalis helyzetünknél és nemzeti létünk fentartása követelményeinél fogva a katonai szervezet és a központosítás nagy mérve, hogy ennek egy bizonyos vissztünetét, hogy úgy mondjam, tükörképét látjuk azon mozgalmakban, törekvésekben és jelszavakban is, a melyek a munkásosztályoknál egyáltalában tapasztalhatók. De valamint nálunk — talán egész Európában — internaczionalis helyzetünk daczára, és súlyosságának daczára kevésbbé terhel a katonai szervezet és a központosítás, mint Európa bármely más államát, és ebben határozottan kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint akár Németország, akár Olaszország, akár Francziaország, s ez statisztikailag is akár abszolút számokkal, akár százalékokban is határozottan kimutatható, s valamint önkormányzati szellemünk fentartása mindig törekvéseink czélja, úgy világos az, hogy a munkásokat, a közvetlen testi erővel dolgozó osztályokat is kevésbbé terheli nálunk ennek a következménye, mint Európa bármely más országában, . . . Kossuth Ferencz: Hát Angliában! Pulszky ÁgOSt: • . . mint a kontinens bármely országát. Angliát természetesen itt figyelmen kivűl kell hagyni. Egyébiránt csak arra vagyok bátor figyelneztetni, hogy Angliában a szoczializmus, a mely fennáll, egészen más természetű, mint a kontinentális szoczializmus, és erre épen fejtegetéseim további folyamán vissza is akarok térni. Konstatálom, hogv ma minden nemzetközi körülmények és nemzetközi terhek daczára az egész kontinensen azok vagyunk, a kik még legközelebb állunk politikai szervezetben Anglia állapotaihoz; és épen azért azok vagyunk, a kik Angliában e tekintetben megragadott rendszabályokhoz nem azonosakat, nem identikusokat, hanem hasonlókat képesek vagyunk életbe léptetni és politikánkban leginkább képesek vagyunk Angliát megközelíteni. Mondom, természetes, hogy a szoczializmus jelszava felmerült, és felmerült először ipari téren, azután bizonyos mértékben a mezőgazdasági munkások körében is. De épen azért, mert a terhek és a szervezetek nem nehezednek oly nagy súlylyal nálunk a népekre, mint a kontinens más államaiban, azt hiszem, hogy a bajok e tekintetben sokkal csekélyebbek, és azt hiszem, hogy azok megszüntetésére egyáltalán nem azon rendszabályokat kell alkalmazni, melyek a szoeziális törvényhozás czímén más kontinentális államokban alkalmaztatnak, megjegyezve mellékesen, a nélkül, hogy czélt értek volna, hanem itt egészen másnemű politika szükséges. És az én meggyőződésem szerint úgy áll itt a kérdés, hogy daczára annak, hogy egyesek és gyülekezetek általános szoeziális kérdésekről és követelményekről be-