Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. 37 szélnek, itt ezen szoeziális kérdés a mezei mun­kás-osztály okát illetőleg és ily általános szoeziális követelmények és bajok azokra nézve fenn nem állanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Fennáll egész sora e bajoknak, fennáll egész sora a panaszoknak, fennáll egész sora az igé­nyeknek, a melyek azonban természetük szerint, a hivatásköröket illetőleg, a melyeket érnek és lokális szempontból is a vidékeket illetőleg, a melyeken tapasztalhatók, egymástól erősen kü­lönböznek, és azok megszüntetésére nem egy egységes szocziálpolitikai névvel nevezhető tör­vényhozási összes munka eszközlendő, hanem eszközlendő az intézkedéseknek egy egész, sok­szor egymással össze nem függő sorozata. Egy szóval, speczializálni kell a kérdéseket, speczia­lizálni kell erre vonatkozólag az orvoslási mó­dokat. Hiszen mi sem jellemzőbb arra, hogy annak daczára — a mint Tallián Béla igen tisz­telt barátom és képviselőtársam nemcsak ez al­kalommal, hanem már a belügyi költségvetéshez eszközölt felszólalása alkalmával említette — mintegy kilenczvenhat vagy több községben van­nak szoczialisztikus szervezetek, annak daezára azt tapasztaljuk, hogyha az Alföldre lemegyünk, hogy két, közvetlen egymás mellett fukyő és igen sok tekintetben analóg helyzetben levő község köztíl egyikben van szoczialisztikus moz­galom, van nagymérvű elégedetlenség és a köz­vetlen mellette levőben nincs. És hogy egy pél­dát idézzek fel erre, épen a melyet t. barátom is kétségkívül ismer és megerősít: itt van Oros­háza egyrészről és a közvetlen szomszédságában fekvő Szarvas; Orosházán nagy mérvben van szoeziális mozgalom és nagymértékben van elége­detlenség és szoczialisztikus szervezet, Szarvason mindennek daczára nyomára alig akadunk. És hasonlóképen számos községet volnék képes meg­nevezni, a melyek közvetlenül egymás mellett feküsznek, a melyek egyikében voltak munkás­mozgalmak, elég nagy mérvűek, a melyek má­sikában találunk egy pár elégedetlen embert talán, de a ki sem a közvéleményre, sem az ottani munkásviszonyokra, egyáltalában semmi­nemű hatást gyakorolni nem tud. De ne csak ott nézzük a bajokat, a hol úgynevezett szoczialisztikus mozgalom van, és a hol annak következtében egyes jajkiáltásokat hallunk akár a munkások részéről, akár a munkaadók részéről, hanem tekintsük az egész országot, és akkor meg fogunk róla győződni, ibhyé egy bizonyos forrongás van a kedélyek­sgg a mezőgazdasági téren és ez kiviláglik két­neqkivül azon tényből, hogy mindenütt, nemcsak az Alföldön,' hanem a Felföldön, a Dunántál is, az alsó vidékeken is, Krassómegyében, Temes­megye alsó részében, egy szóval a határszéleken is; mindinkább nehezebb lesz egyáltalában cse­lédeket kapni és hogy, bárhogy panaszolják fel a napszámosok, a kézimunkások helyzeteiket, kétségtelen az, hogy az ország nagy részében határozott hajlam van arra, hogy mennél többen készek inkább napszámba és munkába menni, mint magukat állandóan cselédnek lekötni. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) Nemcsak, hogy a cselédbér általában az országban az utolsó öt-hat évben tetemesen emelkedett, de bármily magas bér mellett is, a cselédek teljes létszámát vajmi ke­vés gazdaság képes mai napság előállítani és igen számos gazdaság az, a mely igen nagy mértékben napszámosokra szóról. Ez kétségkívül a gazdákra nézve egy igen terhes jelenség, ha­nem azon szoczialisztikus szempontokból, a me­lyeket gyakran említenek ép a mezőgazdasági munkások panaszaira vonatkozólag, igen nagyon jellemző világot vet az állapotokra. Mert mit mutatnak ezek ? Azt mutatják, hogy ezek a pa­naszok ép oly időben merülnek fel, a mikor tapasztalatilag az élet maga leginkább mutatja, hogy a napszámosok és kézimunkások tényleg többet képesek szerezni és függetlenségüket, melyet ezen szerzésmód mellett teljesen meg­óvnak, oly magasra becsülik, hogy inkább ezen bizonytalansággal készek szembeszállani, mely a napszámmal jár, mint azon bizonyos lekötött­séggel, mely a cselédi állással mindig össze­függ. És ez kétségtelenül mutatja azt, hogy az ország lakosságának ezen rétegében egy bizo­nyos haladás máris bekövetkezett 8 hogy tulaj ­donképen azon panaszoknak nagy része, melyek szoeziális bajok gyanánt f elhangzanak, ezen haladásnak egyik következményét képezi. Álta­lában mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a pana­szok akkor hangzanak -leginkább fel valamely néposztályban, hogy az érzett igazságtalanságok akkor szoktak kifejezésre jutni, mikor azok oka tényleg már nem olyan súlyos, mikor az álla­potok nincsenek a legmélyebb apály színvonalán, hanem mindig az emelkedő, a fejlődő állapotok azok, melyek legtöbb panaszra, legtöbb rekri­mináezb'ra, legtöbb igényre, legtöbb jogosult és jogosulatlan remény és követelés keletkezé­sére adnak okot. Ezt tapasztalják az igazi mun­kánál is, ezt tapasztalják a különféle néposztá­lyoknak a politikai jogok tekintetében elfoglalt állásában, azt tapasztaljuk mi a munkáskérdés tekintetében. Épen azért nem abban van a gyógy­eszköz, hogy az előbbi állapotokat igyekezzünk visszaállítani, mert ezek visszaállítása lehetetlen, nem is abban, hogy azon kívánságoknak igye­kezzünk megfelelni, melyeket az illetők formu­láznak, és melyek horderejével az illetők egy­általában tisztában sincsenek, hanem abban, hogy az egyes bajok okait felkutatva, azokat spe­czializálva, egymástól elkülönítve, megszüntetni igyekezzünk az egyes bajok és panaszok alap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom