Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-66
66. országos ülés 1897. márczius 9-én, kedden. 403 képen ellentétben az állami népiskolákkal. Én megengedem, hogy költségvetési szempontból lényeges különbség van az állami és a községi iskola között, de politikai tekintetben e kettőt körülbelül egyértékünek tartom; mert a törvényhatóság vagy község, állami, életünk közege, melyre az állam átruházott hatáskörben, az ö kötelezettségének teljesítését, teendőinek ellátását a közigazgatás bármely ágazatában, 8 ennélfogva a közoktatási ágazatban is rábízhatja, g én azt hiszem, hogy ha a kilátásba helyezett közigazgatási reform alkalmával községi szervezetünket kellőkép rendezzük, munkaképességét és megbízhatóságát fokozzuk, akkor a népoktatás körében egész megnyugvással bízhatjuk a teendőket a községekre. Odáig nem megyek, hogy községi iskoláink közvetlen az állam által fentartott iskolákkal helyettesíttessenek; e téren teljesen kielégítő volna az állam állal gyakorolt kellő felügyelet. Berzeviczy Albert igen tisztelt képviselőtársam a népoktatás államosítását lehetetlennek tartja. Tudom, hogy abban a magas állásban, melyet ő hosszú ideig elfoglalt,, és a melyben a közoktatás terén bokros érdemeket szerzett, sokat kellett küzdenie a népoktatási adminisztráczió terén felmerült nehézségekkel, és ezért lélektanilag indokoltnak tartom, hogy ítéletében most is prevaleálnak azok a nehézségek, melyek akkor tevékenységének útját állották. De engedje meg, hogy én fentartsam ellenkező meggyőződésemet : hogy tudniillik az, a mi lehetséges volt másutt, nem lesz lehetetlen nálunk sem, annyival inkább, mert nálunk sokkal szükségesebb, mint egyebütt. Hogy szükségesebb, nagyon könnyű volna indokolni azal a közszájon forgó érvvel, melyet nemzetiségi viszonyainkból szoktunk meríteni. De hivatkozom másra is. A túloldal némely BZÓnokai a közoktatásügyi vita folyamán síírün tértek vissza a múlt országgyűlésen megalkotott házasságjogi törvényre. De nem érintettek egy lényeges okot, mely a múlt törvényhozást erre az alkotásra késztette, és melyre nézve nem is volt eltérés e ház tagjai között, hogy tudniillik a nálunk uralkodó felekezeti széttagoltság mellett egységes házassági jogot felekezeti alapon megalkotni nem volt lehetséges. Ugyanezen oknak ezen a téren is csak ugyanaz lehet a következése; a hazánkban létező felekezeti széttagoltság mellett felekezeti alapon az egységes népiskolát megalkothatni nem fogjuk soha. Berzeviczy Albert t. képviselőtársam azt mondta, hogy államosítani a népiskolát oly mérvben, hogy az állami iskola mellett más iskola fenn ne állhasson, nem is lehet, mert az államnak nincs joga megtiltani annak, a ki a képesítést megnyerte, hogy gyerekeket maga köré gyűjtsön és azokat tanítsa. Ehhez is fér szó, sőt azt hiszem, hogy a thézisben, úgy, a mint azt Berzeviczy Albert igen tisztelt képviselőtársam felállította, impliczite már benne van az, hogy igenis el lehet tiltani; mert ha ő azt mondja, hogy annak van joga a tanításra, a ki erre a képesítést elnyerte, és ha kétségtelen az, hogy ezt a képesítést megadni, elbírálni az állam van jogosítva, tehát csak az taníthat, a kit erre az állam jogosít, a kinek arra az állam engedélyt ad, és ha az álam jogosítva van engedélyt adni, azt meg is tagadhatja: ha megtagadhatja, megvan a tilalom. De nem ez a kérdés; nem arról van szó, hogy olyan képesített okleveles tanító, a ki állami alkalmazásban nincsen, a maga hivatását más magániskolában — mert az én felfogásom szerint a felekezeti iskola sem más, mint a magániskola — a tanítást elláthassa; hanem az iskolafentartóknak általános nevével nevezett idegen testületekről van szó, és a kérdés az, vájjon az állam az ő kötelezettségének teljesítését, — mert a népoktatás terén az államra nézve nem jogról, hanem elsősorban kötelességről van szó, — vájjon az faliam jogosítva van-e a polgárokkal szemben arra, hogy azoknak a kötelességeknek teljesítését, melyekkel ő tartozik, nem saját közegeire átruházott hatáskörben, mint a községek, törvényhatóságok, hanem ő tőle független, ő reá nézve idegen testületekre átháríthatja-e, vagy sem? És itt merül fel a nagy különbség köztem és az igen tisztelt képviselőtársam között. O beéri azzal, hogyha állami iskolák állíttatnak ott, a hol senkisem találkozott, a ki az állam kötelességét előtte önként teljesítette volna, a hol nincsen más iskola, a mely a feladatnak megfelelne. Én pedig az ellenkező állásponton állok és azt mondom: az állam, a mely az iskolába járást az állampolgárok összességére nézve kötelezővé tette, köteles gondoskodni arról is, hogy legyen iskola, a hol az állampolgárok ezen kötelességüknek eleget tehessenek és nem várhatja be azt, vájjon a maga jószántából nem fogja-e más ő helyette ezen kötelezettséget teljesíteni. Különben is azt bátorkodom kiemelni, hogy a mi községeink, kevés kivétellel, általánosságban nem egy felekezethez tartozó népességgel birnak, hanem megosztott felekezetivel; malmost ily kisebb községben vagy mindenik felekezet állít külön iskolát, és akkor igen természetes, hogy az ilyen iskolák az amúgy is elégtelen anyagi erők szétforgácsolása mellett nem lehetnek jók, vagy pedig nincsen csak egy felekezeti iskola, és akkor az következik belőle, hogy az állam, a mely azt mondja, hogy itt 51*
