Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

34 50. országos ülés 1897. február 16-áii, kedden. és egyenesen együttes érdekükben lett hosszú ideig fentartva. Nem kivánok most ezen kérdésre visszatérni; tudjuk, hogy az őrlési engedély kérdése olyan, a mely — szerintem sajnosán — el lett döntve azon irányban, hogy a jövőre meg fog szűnni és meg is szüntethető, és hogy tényleg az ország közvéleményének egy nagy része ebben óhajtásainak, vágyainak teljesítését is látja. Ezt egyszerűen konstatálom. De mikor ezt konstatálom, akkor konstatálom egyszersmind azt is, hogy mindazon kifogások és érdekellentétek, a melyek az őrlési kedvezménynyel szemben fenállottak, szükségképen felmerülnének a búzakiviteli prémiumok rendszerével szemben is, és hogy igen rövid idő múlva, ha a búzakiviteli jutalmak rendszere elfogadtatnék, hallanók mindenütt a panaszt, hogy itt van 1 — 2—3 millió forint, a melyet ismét az ország pénzéből a közvetítő kereskedelemnek juttatunk, s a melynek a gazdaság közvetlen tényezői hasznát nem veszik. (Úgy van! jobbfelöl.) Előre látom ez esetben, mint a hogy bekövetkezett amaz esetben. Talán ez esetben sem lenne igazságos, de annyit konstatálhatok, hogy a kiviteli jutalmak ellen azon kifogások, melyek az őrlési forgalom ellen fenforogtak, még sokkal nagyobb mértékben alkalmazhatók, és sokkal nagyobb mértékben volnának kihasználhatók. És t. barátom saját szavaiból fogok iparkodni ezt bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom felszólalása végén belátta, hogy a búzakiviteli jutalmaknak kapcsolatban kell knniök az igazságos arányban megállapított lisztkiviteli prémiumokkal, sőt mondhatjuk, hogy épen ez, az ő számításai szerint is a kivitel inkább liszt alakjában megy a külföldre, mint búza alakjában. Éz azt hiszem, konstatálhatjuk, hogy ez egy közgazdasági előny, mert kétségkívül előnyöseid), hogy ha liszt alakjában vitetik a külföldre, mintha közvetlenül, a nélkül, hogy itt iparilag feldolgoztatnék, búza alakjában megy ki. Azt mondja azonban t, barátom: »Perhorreskálom azonban föltétlenül a kizárólagos lisztkiviteli jutalmakat; ebbe sohasem tudnék belemenni azért, mert itt sokkal konczentráltabb, sokkal szűkebb körben van az egész kereslet, semhogy biztosítékot nyerhetnénk az iránt, vájjon az engedélyezett kiviteli jutalom eljut-e tényleg oda, a hova tényleg szánva van, tudniillik a termelőhöz.« T. barátom, ha a lisztkivitelnél lehetséges volt és lehetséges annak daczára, hogy a lisztipar Magyarországban aránylag más országokhoz képest kevéssé van konczentrálva — és kétségtelen, hogy a budapesti malmok sok tekintetben prekárius helyzetének részben az az oka, hogy itt nem egy vagy két nagy csoport áll fenn az országban, hanem 8—10 csoport, mely egymással folytonos versengésben van, a mi az iparnak kétségkívül nagy hátránya, ámbár nem hátránya a termelőknek és annak, a ki a búzát el akarja adni — mondom, ha lehetséges ezt a lisztiparra és lisztkivitelre mondani, vájjon azt hiszi t. barátom, hogy a búzakereskedelmet illetőleg ugyanazon körülmények vagy azoknak látszata nem fogna fenforogni ? És tekintetbe véve, hogy a kivitel csak bizonyos irányban és bizonyos igen korlátozott körben lehető és hogy a kiviteli vonalak előre, hogy úgy mondjam, meg vannak szabva, hogy itt csupán két vagy három kiviteli vonal lehetséges egyáltalában, az államvasutak vonala, a dunagőzhajózási társulat vonala, esetleg a fiumei vonal; tehát tekintetbe véve, hogy itt csupán igen kevés és előre meghatározható vonalon lehetséges a kivitel és a kereskedés és hogy a gabnakereskedés is a maga természete szerint nagy kezekben konczentrálódik, sőt a kivitel más mint nagy kezek által haszonnal, azon biztosítékkal, hogy állandó lesz és eredményre fog vezetni, egyáltalán nem eszközölhető: nem lenne-e az eredmény ugyanaz, — legalább a közvéleményt illetőleg — mint a mely a lisztkivitelre nézve fenforog? és másrészt vájjon minden nyers buzakiviteí, mely a lisztkivitelt csökkentené, nem rontaná-e saját ipái unkát, saját előre haladásunk mérlegét? ElőS7Ör is, a mily mértékben előmozdítaná ez a nyersbuza-kivitalt, rontaná a lisztkivitelt és a melyben a fogyasztást és az árakat emelné, a prémiummal együtt, megrontaná azokat, a menynyiben a lisztkivitel lehetőségét csökkentené. Épen azon különleges helyzetnél fogva, a melyben az amerikai és oroszországi kivitel folytán gabonaár-képződésünk van, e kiviteli prémium épen ellenkező hatást érne el azzal, melyet t. barátom vár, mikor a búza olcsóbb, mert nagy termések vannak Ausztriában és Oroszországban, a kivitel nagy és nyomottak az árak, keveset használna, mert a termés tetemes részének külföldre kellene menni, hol úgy is alacsonyak az árak. Itt a visszahatás azután nem azon forintban, vagy 80 krajczárban mutatkoznék, hanem annak csak egy minimális töredékében és a maga teljességében járulna a prémium az árak drágításához akkor, mikor rossz termések vannak, a mi semmiesetre sem volna kívánatos. (Helyeslés jobb/elöl.) De mindez eltörpül azon főel len vetéssel szemben, hogy a búzaár mesterséges emelése a kincstár kárára szocziális ellentéteket idézne elő az ország különböző részei között és köztünk és a velünk közös vámterületen élő másik fél egyes tényezői között. Épen ez mutatja az ily rendszabályok természetellenes veszedelmes vol-