Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

65. országos ülés 1897. márczius 8-án, hétfőn. 391 untalanúl hangsxilyoztatik a fiatalságnak túlterhelése, bizonyos osztályok keretén belül a minimumra szorítanám, vagy meg sem engedném az alsóbb négy osztályban semmiféle rendkívüli tantárgy tanítását, a mely úgy is időtrabló, eredményre alig vezethető. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt van az életkor kérdése, a mely szintén egy jelentékeny momentumot képez a túlterhelés kérdésénél. Nem tudom, de erős hitem és meggyőződésem alapján arra a következtetésre jutottam, hosry a mai fiatalság kora, annak a nehéz tananyagnak, a mely a gimnáziumban taníttatik, meg nem felel. Nem tudom, de meglehet, hogy egyesek talán elítélnek és túlságba menéssel vádolnak, de én a gimnázium megkezdésének idejét a 11-ik életkorra tenném át, mert az a zsenge elme, melynek a tanulás oly nehézkes, különösen oly nehéz nyelvtan-rendszer mellett, bizonyos dolgok felfogására képtelen, s így egyrészt a képtelenség, másrészt a nehezebb felfogás szempontjából a mai kor megállapítása csekély és annak legalább a 11-ik életévre való kitolását tartanám szükségesnek. Szükségesnek tartanám azt is, hogy a tornaidő, melynek teljes mértékben való igénybevételére az utolsó években nagy súly fordíttatik, akként osztassák be. hogy lehetőleg az elméleti tanulás ideje közé illesztessenek a torna-órák. Ez egészségi szempontból az elmének nyugodtabb és több pihenés nyerése szempontjából lényeges volna. Természetes, hogy a kérdés így csak ott oldható meg. hol a tornatermek a gimnáziummal egy épületben találhatók fel. Igen helyes és jelentőségteljes dolognak tartom az internátus intézménynek szélesebb alapokra való fektetését azon szempontból, hogy az együttes és könnyebben ellenőrizhető tanulás azoknak a szülőknek gyermekeinél lehető legyen, kiknek foglalkozásuk csekély időt enged arra, hogy a fiatalság nevelésére kellő gondot és ellenőrzést fordíthassanak, természetesen a gyermekeknek lehetőleg pontos nevelése czéloztassék az internátusi intézmény keretén belül. Felszólalásomnak czélja és indoka az volt, hogy a latin nyelv tanításának fontosságáról és annak ily széles terjedelemben való alkalmazásáról szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Én a múlt év folyamán egyszer bátor voltam a t. kultuszminiszter úr figyelmét felhívni arra, hogy a mai oktatási rendszer mellett a latin nyelv tanítása nem felel meg azon czélszeiííségi okoknsk és azon eredményeknek, melyeket a latin nyelv ta nítására fordított időtől és fáradságtól várhatunk. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én a latin nyelvet egészen kiküszöbölni nem óhajtottam soha, nem óhajtom ma sem. De annak egy más rendszerben való tanítását szükségesnek tartom, nevezetesen oly irányban, hogy a t. miniszter úr fordítana egy gondos pillantást azon kérdés tanulmányozására, mily eredményre vezettek azok a törekvések, hogy a fiatalság a gimnáziumban a latin nyelvi ismereteket annyira elsajátítsa, hogy képes legyen nemcsak latinról magyarra, de magyarról latinra való fordításokat is eszközölni. Én azt hiszem, hogy ekkora eredményt egy országban sehol sem értek el s nem képesek egy gimnáziumot sem felmutatni, hol a fiatalság a magyarból latinra való fordítási képesség oly magas nívóján állana, melyet el kellene érni akkor, ha arányba állítjuk azt a fáradságot, melyet a fiatalság egész gimnáziumi tanulmányideje alatt erre a kérdésre fordított, s azzal az idővel, mely a tanulótól elvonatott más hasznosabb és okosabb dolgok tanulásától. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a legnagyobb melegséggel ajánlom a t. miniszter úr figyelmébe ezt a kérdést. Elégedjék meg a. középiskola azzal, hogy a latin nyelv oktatásában oly eredményt ér el, hogy a fiatalság a klasszikusokat, legalább anynyira a mennnyire, a felsőbb iskolákban szabadon olvashassa, de azt, hogy a magyar nyelvről a latinra való fordítás milyen gyakorlati értékkel bír, az eredményekből belátni képes nem vagyok. De tovább megyek. Az sem helyes, hogy a latin nyelv tanítását már "az első osztályban kezdik; csak legfeljebb a harmadik osztályban kellene kezdeni. Megmondom, miért. Először a latin nyelv grammatikai értékét az a fiatal első osztályos gyerek még nem is birja felfogni; a harmadik osztályban már érettebb, könnyebben, gyorsabban is tudja elsajátítani. Másodszor a nemzetiségi vidékeken sok gyermek a magyar nyelvvel sem bír megküzdeni, pedig most az I. osztályban a magyar mellett még egy új nyelvvel kínozzák: a latinnal. Különben is azok az eredmények, a melyeket az I. és II. osztályban a latin nyelvvel el lehet érni, semmik ; talán megtanulja az a gyermek a deklináeziót és a konjugácziót, de azután a III. osztályban úgyis újra kell kezdeni mindent. Csak kínozzák a latinnal az I. és II. osztályos gyereket, elkedvetlenítik, de eredményt nem érnek el. Már pedig az olyan tanítási mód nem ezélszerű, a hol a gyakorlati eredmény nincs arányban a ráfordított fáradsággal. Thaly Kálmán: De a sok német órát helyesli! Pap Géza: Még a görögpótló tanfolyamról akarok megemlékezni. Mikor a ház, szerintem igen bölcsen, kimondta a görög nyelv eltörlését, nem mert azzal teljesen szakítani, hanem félszeg rendszabályhoz nyúlt. Talán kissé a vaskalapos rendszernek akarva hódolni, behozott helyette egy épen olyan nehéz dolgot, mint a görög. Hát mit könnyítettünk ezzel ? Levettünk válláról egy dolgot, a melyre nincs szüksége, s