Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

395 65. országos ülés 1897. márczius 8-én, hétfőn. tettünk helyébe egy másik terhet, nehogy a tanügyi bácsik — mint egy klasszikus irónk őket elnevezte, — nagyon felháborodjanak. Én azért a tanügy érdekében azt kívánom, hogy a görögpótló tantárgyak is töröltessenek el. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ennek semmi értéke, semmi czélja. A görögpótló tárgy nem csere a görög nyelvért. Vagy kellett, vagy nem kellett a görögpótló tanfolyam. Ha régebben nem kellettek azok a tárgyak, minek rakjunk most velük új terhet az ifjúságra? Lehetnek e tárgyak között igen üdvösek és hasznosak is ; hiszen igen sok dolgot lehetne még tanítani a középiskolákban, a mi helyes és üdvös. Megengedhetőnek, talán szükségesnek tartom, hogy például egy óra hetenkint ott, hol a görög nyelv eltöröltetett, fordíttassák a klasszikus görög irodalom ismertetésére, szépművészetére; ez oly csekély teher lenne aránylag a görögpótló mai tantárgyakért, hogy behozataluk minden nehézség nélkül megtörténhetik. (Helyeslések.) Én nem akarom különben a t. ház figyelmét hosszasan igénybe venni, hiszen azok a reformindítványok, a melyeket a kultuszminiszter úr a közoktatási tanácshoz intézett, részben ezeu kérdésekkel is foglalkoznak alaposabban, mint a hogy én, de azért mégis bátor voltam ezeket előadni. Mindenesetre jele ez annak, hogy már illetékes helyről is a legkomolyabban törekszenek ezen kérdéseket közoktatásügyünk előnyére minél üdvösebb megoldásra juttatni. Én csak arra kérem a t. miniszter urat és a tanügy minden igaz barátját, hogy ne legyenek elfogultak és ne engedjék magokat félrevezettetni az előítéletek bármi nehéz súlyától. ítéljenek el bennünket azok, a kik a régi rendszer ósdisági mellett vannak és a kik a régi rendszer barátai, de tegyünk meg minden lépést arra, hogy a fiatalság fáradsága s azon idő, mit az iskolákban való tanulásra fordít, oly hasznos eredményeket szüljön, mint a milyeneket mi a tanulásra fordított sok fáradságtól elvárhatunk. A költségvetést különben elfogadom. (Élénk helyeslés jobb felől.) Rakovszky István jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Azon tartalmas beszédben, a melyet a t. miniszter úr a költségvetés tárgyalásának során tartott és a melyben programmjät adta a közoktatásügyi kormányzatnak, megjelölte azokat a feltételeket is, a melyek mellett az állami gimnáziumok szaporítását továbbra is folytatni és a mely feltételek mellett az egyes vidékeknek állami gimnáziumok létesítésére irányuló igényeit kielégíteni lehet. Ezen feltételek között különösen hangsúlyozta a t. miniszter úr, hogy szükséges, hogy egyes vidékek és városok is anyagilag szintén hozzájáruljanak a költségekhez és mintegy panaszként mondta el, hogy igen sok részről támasztatott igény, a nélkül azonban, hogy ebben az irányban kellő áldozatkészség nyilvámilt volna. Én azt hiszem, hogy a t. miniszter úr is egyetért velem abban, ha azt mondom, hogy mindenesetre csak a mi sajátságos pénzügyi helyzetünk az oka és különös az, hogy a kulturális ezélokra nem költhetünk kellő összegeket, csak hogy ha ily feltétel egyáltalában a közoktatásügyi kormány által felállíttatik. Mert hiszen rendes módszer mellett az ily állami gimnáziumok létesítésének, rendszeresítésének folyni kell a nélkül, hogy az államnak szabad volna rászorulnia arra, hogy ez a vidékek által nyújtandó járulékoktól tétessék függővé. Azonban, ha mégis a mi helyzetünk bennünket erre rákényszerít, rászorít — pedig ezt tagadni nem lehet, hogy így van — akkor mindenesetre figyelemre méltó, ha egyes város vagy egyes vidék minden erejét rászánva, legnagyobb áldozatkészséggel igyekszik saját kulturális és közoktatásügyi czélját előmozdítani. Én, engedje meg a t. ház, hogy ebből a felfogásból és momentumból kifolyólag felhívjam a t. miniszter úr figyelmét egy vidék tanügyére, a mely majdnem válságossá válik épen a gimnáziumi kérdés tekintetében. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Ez, t. ház, Gyöngyös város állami gimnáziumának ügye. Azt hiszem, hogy nem tisztán helyi érdekeket szolgálok, ha ezt a t. ház előtt felemlítem, mert hiszen az egyes vidékeknek helyes közoktatási rendszerétől és közoktatásügyének helyes fejlesztésétől függ azután nagyban és egészben az egész országnak közoktatásügye is. Ez az oka annak, a miért én a t. ház figyelmét igénybe bátorkodom venni, hacsak rövid időre is, választókerületem, Gyöngyös város közoktatásügye érdekében. A mint a t. miniszter úr is bizonyára tudja, már 1889-ben, tehát ezelőtt nyolcz esztendővel, felhívta a t. közoktatásügyi kormány Gyöngyös városát arra, hogy tegyen valamit a gimnáziuma ügyében, mert az ottani viszonyok úgy az építkezés, valamint ama rendszer tekintetében, mely ott folytattatik, nem felelnek meg az állami követelményeknek. A város abból az alkalomból azt az óhaját fejezte ki, hogy a hatosztályú gimnáziumot nyolczosztályává, főgimnáziummá szeretné fejleszteni és áldozatok árán is óhajtja, hogy állami gimnáziummá legyen. A t. közoktatásügyi kormány akkor, elismerem, hálára kötelező előzékenységgel magáévá tette ezen eszmét, annyira, hogy ma már csakis a szerződésnek aláírása és véglegesítése volna hátra. Mint a miniszteri rendeletekből kitűnik, már