Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. mi barátom mondott Tisza István képviselő úrnak erre vonatkozólag írt fejtegetéseiről: hogy óhajtandó, hogy azok a közvéleményben azon hatást gyakorolják, a melyet megérdemelnek; hogy minden tekintetben óhajtandó, hogy mindazon tényezők figyelembe vétele, a melyek ott apróra szétbonczoltatnak és mindazon gazdaságpolitikai tekinteteknek a méltánylása, a melyek ott tüzetesen vizsgálva és hatásukban is elemezve vannak, a közvéleménybe mélyen belevésődjenek. Mert arról vagyok meggyőződve, hogy ez magában igen sokat járulna a nézetek tisztázásához, igen sokban járulna azon egységes politika megállapításához, a melyet már beszédem elején is szükségesnek voltam bátor jelezni, de annak daczára azt hiszem, hogy épen az a tévedés, a mi talán önkénytelenül, azon röpirat czímében is felmerült és a mely a magyar agrárpolitikát a búza-árak természetének és emelésének problémájával látszik majdnem kizárólag összekapcsolni, a közvéleményre is káros hatással van, és hogy feladatunk és kötelességünk e tekintetben a nézeteket minden egyoldalúságtól lehetőleg megmenteni. (Helyeslés jobhfelöl.) Épen ezért, t, ház, fogok egyszersmind — a mi talán a parlamentáris diskussziókban nem egészen szokásos — olyan beszéd részleteivel foglalkozni, a mely a tegnapi napon itt ugyanazon padokról mondatott el, a melyeken magam is helyet foglalok; annál inkább, mert azt hiszem, hogy e tekintetben mindnyájan azon meggyőződésben vagyunk, hogy ez nem pártkérdés, (Helyeslés jobbfelöl.) és hogy e tekintetben a felfogások különbözősége az általános politikai elvek mellett való együttküzdelemre hatást egyáltalán nem gyakorol. (Helyeslés jobhfelöl) Rosenberg Gyula igen tisztelt képviselő úr tegnap, mint mezőgazdasági bajaink egyik főorvoslási módszerét épen a búzaárak emelésének módját állapítván meg, erre vonatkozólag a kiviteli prémiumok eszméjét hozta szóba és felfogása szerint az avval szemben álló, az ezen rendszabály életbeléptetését akadályoztató tekinteteket is részletesen iparkodott czáfolni. Megvallom, t. ház, hogy részemről nem fektetnék e kérdésre oly súlyt, ha nem látnám oly benső kapcsolatban nemcsak a búzaárak emelésével, hanem az általános teendőkkel gazdaságpolitikai tekintetben, és hogy e tekintetben ezen expedienst sem gyakorlatilag alkalmazhatónak, sem nagy haszonnal járónak, még ha czéljára alkalmazható is volna, a mit nem hiszek, részemről nem tartom. (Helyeslés jobhfelöl.) Meg vagyok győződve arról, t. ház, hogy gazdaságunk emelésére — hogy az általános elveken kezdjem meg ennek magyarázatát — csak az olyan rendszabály szolgálhat, a mely a mezőgazdaság egy specziális ágában előhaladást KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. jelent, hasznot hajt, a nélkül, hogy egyszersmind ellentéteket is teremtene a mezőgazdaság ezen, és többi ágai közt, és anélkül, hogy mesterséges ellentéteket teremtene az ország különböző érdekkörei közt. Épen a kiviteli prémiumnak, és épen az ilyen természetű mesterséges rendszabályoknak az a természetük, hogy ott, a hol nincsenek ellentétek, azok it megteremti, és hogy tulajdonképeu a czélnak, a melynek közvetlenül hivatva vannak használni, szintén nem használnak. Azt fogja t. barátom mondani, hogy ez merőben általános állítás. S valóban, ha ezen tételnél megmaradnék, tényleg nem is lehetne többnek mondani. De én itt is csak hivatkozom azon tapasztalatokra, a melyeket úgy a czukornál, mint a szesznél, úgy a kontingentálásnál, valamint a kiviteli prémiumoknál tettünk, nem a czélszerőség tekintetében, mert ez a kérdés másik részére vonatkozik, hanem azon tekintetben, hogy magában a czukor-indusztriában a répatermelők és a czukorgyárosok, ismét ezek és a czukur-raffineriák közt, és mindezek, s a kereskedők tekintetében minő különféle ellentéteket s minő komplikácziókat és bajokat látunk. És ha ismét a szesz-indnsztriát nézzük, épen ezen rendszabályok — a melyek, elismerem, hazánkban is nélkülözhetetlenek voltak, nem a dolog természeténél fogva, hanem azon körülménynél fogva, hogy más államok törvényhozása is hasonló nyomon járt ezen a téren, a hol mi mindenesetre alárendelt szerepet játszunk a világversenyben, kénytelenek voltunk az ő nyomukban haladni — ott is minő ellentéteket teremtettek a gazdasági és ipari szeszgyárak, és a különféle termelők közt, a kik a szeszgyárak részére a nyersanyagot szolgáltatják. Múlhatlanúl beállana ez a búzatermelés, illetőleg a gazdaság és ipar azon ágai körében, a melyek a búzatermeléssel közvetlenül kapcsolatban vannak. És hogy ez így van, azt t. barátomnak egy pregnáns példával fogom bebizonyítani. (Halljuk 1 Halljuk !) Volt tényleg eddig is egy kedvezmény, a melyet hosszú időn keresztül itt e házban is mint egyenesen a búzatermelés és búzaár javítására szolgálót védtünk, és a mely hivatásának nagy mértékben meg is felelt. Ez az őrlési kedvezmény volt, mely esztendőkön keresztíí! lehetségessé tette a malomipar felvirágzását és fentartását oly időkben, mikor ez ennek híján esetleg lehetetlen lett volna. Milyen ellentéteket teremtett ez a különféle osztályok között, vagy legalább azon lehetőséget nyújtotta, hogy úgy magyaráztassék, mint a mely egyoldalúlag a kereskedelem, vagy a malmok érdekében a búzatermelők érdekei ellen használtatik ki, pedig egyenesen együttes érdekükben lett meghozva, 5