Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-65
65. országos ülés 1897. márczius 8-án, hétfdn. 381 anyagi eszközöket is megadni. Hiszem is, hogy ez a törekvése megvan a t. miniszter úrnak és megvolt elődeinek is. El kell ismerni, hogy 1871 óta, midőn a kolozsvári egyetem felállíttatott, nagyon sokat elkövettek a kormányok arra nézve, hogy ez az egyetem magas színvonalra emelkedjék. A kik ismerték a kolozsvári egyetem helyzetét, azok tudják, hogy az egy r égi klastrom-épületben volt elhelyezve, egy fakultás pláne ott volt, a hol a régi guberniam lovait tartották, holott pontonként el tudnám sorolni, hogy mily épületeket emelt azóta a magyar állam, és pedig nagyon helyesen, mert ha mindenütt, ott pláne szükség van arra, nemzeti szempontból is, hogy az egyetem megizmosodjék. Ebből csak azt következtethetem, hogy a t. kormánynak az a törekvése, hogy a kolozsvári egyetem ép oly tekintélyű legyen, mint a budapesti. Nagy elismeréssel viseltetem, t. ház, budapesti egyetemünk tanárainak képességei iránt, de azt hiszem, nem vehetik rossz néven, ha elismerésem egy cséppel sem kevesebb a^on tanárok iránt, kik eddig Kolozsvárt oktatták az ifjúságot. Nem akarom őket egyenként felsorolni, pedig sokan vannak ott, a kik irodalmi munkásságuk által a nemzet elismerésére méltán tettek szert. Ezt az anomáliát tehát tovább tűrni nem lehet. Tehetnék talán indítványt is, a mint a pénzügyi bizottságban Hegedüs Sándor t. képviselőtársam annak idejében meg is tette, de megvallom, oly dolgot, melynek igazságában senki sem kételkedik, melynek szükségességét mindenki el kell hogy ismerje, nem akarnék a leszavazás veszélyének kitenni. Indítványt tehát csak akkor tennék, ha a t. miniszter úr nem volna kegyes megnyugtatni, hogy az általam képviselt nézeteket elfogadja. Azért igen kérem, hogy e részben nyilatkozni kegyeskedjék. Magát a tételt elfogadom. (Általános élénk helyeslés.) Lehoczky Vilmos jegyző: Hegedüs Sándor! Hegedüs Sándor: T. ház! Köszönettel tartozom Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak, hogy ezt az ügyet előhozta. Mint szíves volt említeni, én már évek óta a kolozsvári tanárok törzsfizetésének a budapesti egyetemi tanárok törzsfizetésével egyenlővé tétele tárgyában többször szólaltam fel, sőt konkrét indítványt is tettem és csakis az a szempont vezetett most, hogy itt szintén konkrét indítványt ne tegyek, a melynek ő is szíves volt hódolni, hogy tudniillik az ilyen ügyet leszavaztatásnak kitenni nem illik. Csakugyan olyan a kolozsvári tanárok helyzete, mint a minőnek ő előadta: törzsfizelésben, tehát a nyugdíj alapját képező fizetésben 500 forinttal kevesebbet kapnak, mint a budapesti egyetemi tanárok, noha ugyanazon qualifikáeziójttk, ugyanazon állásuk, ugyanazon feladatuk, s ugyanazon szolgálati águk van. Ez az egyetlen anomália összes államháztartásunkban, hogy a szolgálati ágak ugyanazonossága mellett a törzsfizetések különbözők. Már ez a Szempont is kötelez arra, hogy ezt az anomáliát megszüntessük. Másfelől méltóztassék ezt úgy venni, mintha ez nem specziell a kolozsvári egyetemi tanárok érdeke volna. Ez felsőbb oktatásunknak egy eminens érdeke, országos szempont; mert a mint felemlítette Komjáthy t. képviselőtársam, e tekintetben a szellemi magasabb érdekek szólanak határozottan e különben kis aryagi dolognak látszó kérdés megoldása mellett. Mert méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ha az egyetemeket tökéletesen egy állapotba nem helyezzük anyagilag, és lehetőleg szellemileg is : igen természetes következménye az, hogy a magasabb ambicziót, a magasabb tehetséget és szorgalmat érző egyének, a mennyire csak tehetik, s a mennyire más kötelékek nem kötik más egyetemhez, vagy annak városához, iparkodnak onnan eljönni. (Igaz!) És ez a magyarázata annak, hogy Kolozsvárott az 1870-es években kinevezett tanárok közül még csak 12 van, a többi — azt hiszem 25 — feljött Kolozsvárról Budapestre, eltekintve termesztésen a halálozásoktól. Már most méltóztassék a tudományos kiképeztetés szempontjából, ennek úgy a tanárok mint a tanulókra nézve azon káros hatását figyelmökre méltatni, midőn a tanárnak alig van alkalma beleélni magát, alig van ambicziója, hogy ott egyáltalában hivatásának teljes erővel szentelje magát, mivel, ha más erkölcsi és anyagi érdekek nem kötik oda, az első alkalmat felhasználja arra, hogy Kolozsvárról eljöjjön, nemcsak azért, mert anyagilag rosszabbá! van ottan dotálva, hanem vegyük egyszersmind tekintetbe, hogy Budapest társadalmi, irodalmi, tudoraányos szempontból anyagi és erkölcsi tekintetben egyaránt milyen más előnyöket nyújt még Kolozsvár, vagy más városoknak társadalmi, irodalmi és tudományos helyzetével szemben, (Úgy van!) Tehát igen természetes dolog, hogy tulajdonképen, ha azt akarjuk, hogy lekössük a tanárokat valamely egyetemhez, és különösen a kolozsvári egyetemhez, még nagyobb és más előnyöket kellene nyiíjtani, hogy ki ne tegyék a tanárokat annak a vágynak, hogy onnan elváljanak és máshova menjenek; mert hogy ennek nagy hátránya van a tudományos kiképeztetés szempontjából, azt, úgy hiszem, bővebben fejtegetni nem kell, mert az a helyes szempont, a melyet Komjáthy t. képviselőtársam is említett, hogy a tanár a lanífcványaival éljen egy erkölcsi életet, hogy velők nőjjön fel úgyszólván, velők haladjon tovább, és hogy úgyszólván iskolát teremtsen
