Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-65

3g2 65. országos fllés 1897. márczius 8-án, hétfőn. ott magának, iskolát, a mely nemzedékről nemzedékre halad és ez által természetesen a szinvonalat lényegesen emeli. Ez egyáltalán nem érvényesülhet, a míg egy tanári testület, egy corps nem fejlődik ki; már pedig a tanári testület szellemi értelemben, erkölcsi értelemben csak akkor fejlődhetik ki a szó nemes értelmében, ha állandóan évtizedeken át összeműködnek azok a fanárok, együtt élnek és tudományos hivatásukat együtt kultiválják, ez pedig mind lehetetlenné van téve az által, hogy mindenki csak átmeneti állásnak tekinti a kolozsvári egyetemet, azt várja, hogy az első állás megüresedjék, a mely szakmájába belevág Budapesten, hogy egyszerűen ott hagyja Kolozsvárt. Azt hiszem, hogy a czélja, a rendeltetése az egyetemnek így — részben legalább — meg van hiúsítva, daczára annak, hogy, a mint Komjáthy t. képviselőtársam is, a ki egészen elfogulatlan, nem úgy, mint én, a ki elfogult vagyok Kolozsvár irányában, konstatálta, hogy szellemi és irodalmi tevékenység tekintetében bizony a kolozsvári egyetem egyáltalán nem áll hátrább, a méreteket tekintve, mint a budapesti egyetem és tanári kara. Ezért tehát én is legnagyobb melegséggel pártolom és ajánlom ezt az ügyet a t. miniszter úrnak, a mire, hogy konkrét indítványt ne tegyek, az említett okon kivtíl még az is indít, mert az igen tisztelt miniszter úr már a pénzügyi bizottságban, midőn indítványomat, a költségvetésre nehogy zavarólag hasson, a mi előtt nekem is meg kell hajolnom, visszautasította, igazat adott álláspontomnak és a leghatározottabban megígérte, hogy ezt a lehető legrövidebb idő alatt, már a legközelebbi költségvetésnél tekintetbe fogja venni, minek következtében úgy Komjáthy Béla t. képviselőtársam, mint én, az igaz ügy tekintetében elérjük czélunkat. (Helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán : Én is ezen tárgyhoz óhajtok pár szóval hozzászólni. De a miket Komjáthy Béla t. barátom itt részletesen kifejtett és Hegedüs Sándor t. barátom mint kolozsvári képviselő valóknak elismert és támogatott: azok itt nem szorultak arra, hogy bővebben indokoljam. A mik felhozattak, ezeket teljes lelkemből, mint nagyon méltányos kivánságot pártolom a kolozsvári egyetem érdekében. Az ezen és azon padokról egyaránt elhangzottak felett örömömet fejezem ki, mert látom, hogy legalább e tekintetben a képviselőház ellenkező padjain is egyenlő véleményen vagyunk. Hegedüs Sándor t. barátom azon megjegyzésére, hogy ő elfogult ezen kérdésben, mert azt mondhatnák rá, hogy hazabeszélt, az^ a válaszom, hogy én igen szeretném, ha mindig így beszélnének haza, (Derültség a szélső baloldalon.) mert ez olyan hazabeszélég, a melyet én is pártolok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azon indokokhoz, a melyeket hallottam, méghozzáteszek egyebet is. Habár a kolozsvári egyetem érdekében eddigelé, az idők folyamában lassan-lassan, a mint ezt Komjáthy Béla barátom is kifejtette, elég sok történt, mindazonáltal a haladás még nem tökéletes; de nem is lehet, miután az eszközök, melyek eddigelé előmozdították az egyetem fejlődését, nem voltak kielégítők. A hallgatók száma azonban mégis növekedett úgy, hogy legújabban nyolczszázon túl megy a kolozsvári egyetem hallgatósága. Ekkora hallgatósága Németország 22 egyeteme köztíl a felének sínesem Nem említem én a nagy egyetemeket, például Berlint, 10.000, Lipcsét a maga 3—6.000, Münchent a maga 4—5.000 hallgatóságával, Bonnt, Strassburgot és a többi nagy egyetemeket; hanem felhozom Heidelberget, a mely kis város, de virágzóbb, tekintélyesebb, híresebb egyeteme Németországnak a heidelberginél, mégis aligha van. Példa ez arra, hogy a múzsák arra való kisebb városokban is otthont találhatnak. Ez áll Kolozsvárra is. Vegyük azonban a kisebb német egyetemeket; minők a giesseni, marburgi, a jénai, a göttingai, a rostocki, stb. Ezek között számos van, a mely a kolozsvárihoz nem hasonlítható sem a tanári kar száma, sem pedig főként a tanulók száma tekintetében. De nemcsak Németországban van ez így; ott van a régi olasz egyetemek köztíl a leghíresebb, a melyről közmondássá vált »Bononia docet« és a melynek sok híres történelmi nevtí magyar ember is köszönhette magasabb kiképeztetését, A bolognai egyetemnek, a hol épen a múlt évben jártam, ma nincs 300 hallgatója sem, de azért »Bononia« mégis »docet«. E hanyatlássá szemben a kolozsvári egyetem hál' Istennek jobb fejlődésnek indult, a mennyiben, mint mondám, 800 vagy több hallgatóinak száma. Ezek a körülmények igazolják tehát azt, hogy Kolozsvár méltó arra, hogy egyeteme legyen. Hogy az ottani egyenlő képzettségű tanárok a budapestiekkel egyenlő alapfizetésekben részesüljenek, ez conditio sine qua non, és oly kivánsäg, a melynek méltányosságához és jogosságához szó sem férhet. De tovább is kell fejleszteni a kolozsvári egyetemet és én elismeréssel tartozom a t. miniszter úrnak akkor, mikor a kolozgvári egyetem orvosi karának hathatós kifejlesztése érdekében az ottani Karolina-kórházat nagy intézetté alakítja át és az építést saját rezsijébe vette át. Ea mindenesetre hivatva lesz a kolozsvári egyetem egyik szakját kellőképen kifejteni.