Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-65
376 65. országos ülés 1887. märczius 8-án, hétfőn. A bukaresti intézet személyzetének fizetése, mint mondám, 50.000 lira, míg nálunk összesen csak 6950 forint. A bukaresti intézet dologi kiadása évenként 50.000 lira, nálunk csak 800 forint. Babes dr. azután kiadott egy fényes, nagyszerű jelentést, — nem hozhattam el, ez egész emelet, mert nagy törvénykönyvszeríi alakban van, — és kiállította a jelentést franczia és román nyelven, ezt szétküldi az egész világnak, hirdetvén hazájának virágzó intézetét. De mindannak daczára, hogy a bukaresti intézet ily fényes dotáczióban részesül és fényes palotában van elhelyezve, a mi Pasteur-intézetünk pedig ideiglenes helyiségben van elhelyezve, a mi intézetünk eredmény tekintetében mégis felülmúlja a bukaresti intézetet! Igen kérem tehát a t. miniszter urat, ne méltóztassék ezt az igen nagy virágzásnak induló humanisztikus, áldásos intézetünket továbbra is nyomorogni engedni. Az egyetemi építkezésekkel összefügg ez a dolog, azt hiszem, ha valahol szükség van ilyen intézetre, nálunk ennek szükségessége bebizonyult. Lehet is segíteni azon nem is igen nagy bajjal, legalább az elhelyezésre nézve. Ajánlom legalább a személyzet szaporítását és a fizetések lehető emelését is a miniszter úr kegyes figyelmébe, mert megérdemlik azon buzgó emberek, a kik jóltevői szerencsétlen embertársaiknak. De különösen az elhelyezésre vonatkozólag kérem szives figyelmét, hiszen felépültek az új boncztani intézetek, tehát az egyik boncztani intézet, helyiségébe, ha az kellőkép fertőtleníttetnék, el lehetne helyezni az antirabikus vagyis Pasteur-intézetet, vagy az üllői-úti klinikáknak telkén, hisz a telek megvolna s ha új' épületekre gondolhat a miniszter úr, méltóztassék a jövő évi költségvetésbe bevenni egy megfelelő összeget, hogy ezen ideiglenes jellegű intézet végre állandósíttatnék, hogy Magyarország méltóságához és az intézet emberies feladatához képest helyeztessék el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon melegen ajánlom ezen ügyet a t. miniszter úr figyelmébe, a költségvetés ezen tételét különben elfogadom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Rakovszky István jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! Mielőtt a tulajdonképeni kérdéshez szólok, méltóztassék megengedni, hogy az utóbbi napokban több oldalról, de a miniszteri székből is a néppárt működésére, czéljaira vonatkozólag elmondottakra néhány szóval reflektáljak. Különösen Dózsa és Kóla igen tisztelt képviselőtársaim azok, a kik a néppárttal foglalkozván, valóságos rémképeket festettek, a melyekkel az igen tisztelt házat és az országot ijesztgetni akarták. Én ezen rémképekkel nem foglalkozom, csak röviden annyit jelentek ki azokra vonatkozólag, a mennyit kijelentett ezelőtt 800 évvel a bölcs király, Könyves Kálmán a boszorkányokra vonatkozólag, hogy azok nem léteznek, tehát azokról szó ne legyen. Azon rémképek nem léteznek, tehát ne is beszéljünk azokról. Tegnapelőtt igen tisztelt képviselőtársam, Péchy Tamás úr, igazán államférfiúi magaslaton álló beszédében szintén foglalkozott a néppárttal és a haza java érdekében a kormányzatnak úgy, mint a néppártnak lelkére kötötte a békességet, a bölcs türelmet, a kölcsönös engedékenységet. Az igen tisztelt miniszter úr ugyanaz nap elmondott beszédének végén szintén felkapta ezt a tanácsot; szintén ajánlotta a kölcsönös mérsékletet, bölcseséget a haza békéjének érdekében. De hová ment ki az okoskodásával az igen tisztelt miniszter úr? Oda, hogy a mi ellen a néppárt küzd, a mi a néppártot létrehozta, a minek megváltoztatása érdekében a néppárt alakult, az egyházpolitikát oly bevégzett valaminek tartja, a melytől a kormány és a liberalizmus egy hajszálnyira el nem fog térni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon : Még tovább fogunk menni/) Megengedem, hogy ez így van, de akkor mérsékletről, kölcsönös engedékenységről szó se legyen. Mikor az egyik azt mondja, hogy akarok ugyan közeledni, de megállok egy helyen, egy lépést sem teszek, de te jöjj hozzám: ott kölcsönös közéletről, mérsékletről szó sem lehet. Ugyanakkor t. képviselőtársam, Péchy Tamás úr, mintegy megszívlelésül a néppártnak ajánlotta azt, hogy óvakodjék a merev állásponttól, mert evvel a kulturharcz is felidéztetik és az egyházi javak elvételére is fog ez vezetni. Igen tisztelt ház, ez a rémkép nem először és nem ezúttal vettetett föl; de nem megyek ennyire vissza, hanem csak a legközelebb múlt egyházpolitikai vitákra. Megjelent ez a rémkép a felsőházban, a midőn Széchenyi Béla gróf . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék magát a részletes tárgyalásnál már mégis a tárgyhoz tartani; hiszen most az egyetemek tételénél vagyunk. (Helyeslés.) MÓCSy Antal: Rögtön, egy perez alatt bevégzem, hogy legalább a mondat be legyen fejezve. (Derültség.) Tehát ez a rémkép akkor már a falra lett festve és mit mondottra a legilletékesebb tényező, az országnak első főpapja, a herczegprimás? Hát, ha jónak látják, tegyék! Minket, t. ház, ezzel nem lehet megijeszteni, mert már azzal tisztában vagyunk, hogy, ha bitelvünk és az egyházi vagyon között kellene választani, mi inkább a hitelvek mellett maradunk meg. Röviden csak ennyit jelentek ki erre. Most áttérek a íulajdonképeni tárgyra. Az előttem szóló t. képviselőtársam már megemlékezett •
