Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-65
65. országos ülés 1897. márczlus 8-án, hétfőn, 377 egy dologról, a miről én is akartam szólani, tudniillik a tantermek túltömöttségéről és a szükséges építkezésekről; azért erre vonatkozólag nem szándékozom mit sem mondani, hozzájárulván mindazokhoz, a miket ő mondott. Az igen tisztelt miniszter úr felhozta azt, hogy szándékozik az egyetem körében, különösen a jogi karban is a vizsgálatokat szabályozni. Többször volt már arról szó és több oldalról hangsúlyozták, hogy milyen nagy baj az, hogy a jogi téren különösen a tanár urak a növendékek nagy számánál fogva rendkívül el vannak foglalva a vizsgálatokkal, hogy ezen a baj'on tehát segíteni kellene. Az is nyilvánváló és ismeretes, hogy épen a jogi téren a növendékek közöl aránytalanul igen sokan buknak el a vizsgákon. Távol áll tőlem ezért az igen tisztelt tanári kart okolni. En másban látom a hibát, abban, hogy úgy tudom, hogy a jogi fakultáson nincsenek megállapított tankönyvek, segédkönyvek s az a szegény növendék azt sem tudja, tulaj donképen miből készüljön. Azt óhajtanám tehát, hogy az igen tisztelt miniszter úr akkor, a mikor a vizsgálatok szabályozásának kérdésével fog foglalkozni, lehetőleg oda törekednék, hogy a mint más fakultásnál a növendék tudja, hogy miből készüljön, tudja a jogi téren is, hogy a becsületes, törekvő növendék, a ki az illető könyvek tartalmát megtanulta s jól tudja, biztos legyen abban, hogy nem fog megbukni. Ma hogy áll a dolog? Úgy, t. ház, hogy tapasztaljuk, hogy nem a vizsgálók hibájából, hanem véletlenségből oly itjak, a kik a legszorgalmasabbak, a leglelkiismeretesebben elkészültek, mégis elbuknak, míg mások, szerencséjök lévén, ha nem is igen készülnek el, keresztül mentek. Az ifjúságban tényleg el van terjedve az a nézet, hogy tulajdonkép a szerencsétől sok függ, azért a könnyűvéríí tanúlók nem igen tanúinak, rábízzák magukat a szerencsére. Ellenben, ha a tananyag meglenne állapítva, hogy ime ez az, a mit a vizsgálaton tudnod kell, ha ezt tudod, semmi esetre el nem bukhatol, akkor azt tartom, hogy az ifjúság legnagyobb része komolyan el is készülne az illető anyagból becsületesen. így azonban sokan rábízzák magokat a szerencsére és a véletlenre. T. ház! Nem egyszer hallottam és olvastam, hogy az egyetem némely fakultásain, különösen az orvosi és a bölcsészeti karon nem ritkán materialisztikus és keresztényellenes tanok hangoztathatnak egyes tanárok által, különösen a bölcsészeti karon. Egyik-másik tanár oly véleményének ad kifejezést, hogy például a kereszténységnek létrejövetele roppant csapás a czivilizáczióra, mert az az igazi czivilizácziót évszázadokra visszavetette. Nem egyszer hallottuk KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. a t. miniszter úr szájából és a t. túloldal némely szónokaitól, hogy a liberális kormány a vallásosságot ápolni kívánja, hogy az államnak érdeke épen hazánkban a vallásosság ápolása. Ezzel ellentétben van az, a mit mondok. A szülők odahaza iparkodnak gyermekeiket saját hitükben felnevelni, az erkölcsiség korlátai közt tartani, s feleresztik az ily módon nevelt gyermekeket a fővárosba, a mely sok tekintetben valóságos veszedelem az ifjúságra nézve, különösen pedig erkölcsi tekintetben. Ezer aggodalom fogja el a szülőket, kik a hazának lelkileg és testileg ép és egészséges fiakat akarnak nevelni, midőn a főváros kísértéseire gondolnak. Annál indokoltabb ez az aggodalom, hogyha tapasztaljuk, hogy magán a főiskolán is némely tanárok, a helyett, hogy az ifjúságot az erkölcsiség útján óvó és megtartó vallásosságot gyarapítanák, inkább az ellen dolgoznak, keresztényellenes, darwinisztikus és materialisztikus felfogásokkal és előadásokkal, s igen kérném a t. miniszter urat, hogy oly irányban iparkodjék befolyását felhasználni, hogy a tudomány örve alatt ne támadják a magyar hazának keresztény alapjait, melyeken az ország 900 esztendőn át fennállott és a virágzás mostani fokára jutott. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad a t. miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy mivel ő maga abban a véleményben van, hogy ép hazánkban nem közönyös az államra nézve a vallásosság, neesak negatív irányban törekedjék ennek érdekében cselekedni, de pozitív irányban is, és azok a növendékek az ő hitükben, erkölcseikben neesak lazítva ne legyenek, hanem inkább támogatva. Azelőtt az egyetemen legalább a katholikus növendékek részére volt lelki vezér, hitszónoki állás. A fővárosban a különböző főiskolákon körülbelül 3000 katholikus növendék van. Ezek éveket töltenek az ország fővárosában a nélkül, hogy lelki irányzásban és vezetésben részesülnének. Thaly Kálmán: Hát a többi?! Mócsy Antal: Érre is rátérek, nem vagyok én szűkkeblű, csöppet sem. Erre azt lehetne mondani: hiszen azok a főiskolai tanulók többé-kevésbbé felnőtt ifjak, ott vannak a különböző templomok, elmehetnek oda. Én úgy tudom, hogy az a hitszónok, az a lelki vezér, ha hivatásának magaslatán áll, az ő oktatását a hallgatóság szellemi műveltségéhez, erkölcsi állapotához, személyi körülményeihez méri. Már pedig a hivők nagy tömege és a főiskolai ifjúság szellemi műveltsége és életviszonyai közt roppant nagy a különbség. A főiskolai ifjúságnak az 8 viszonyainak, műveltségének és a kor követelményeinek megfelelő vezérlésre van szüksége. Azért igen óhajtanám a hitszónoki állás viaszaállítását. Még akkor is 48
