Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-64

M. országos ülés 1897. márceius 6-án, szombaton. 355 esetet veszünk fel, a melyek egyike sem igen alkalmas bizonyíték. Tudniillik azt mondja a képviselő úr, hogy nevelésünkben az atheisztikus irány mellett bizonyít a szolnoki eset, a hol elvetemült gyermekek azt a bizonyos cselekményt az oltári szentséggel elkövették, a hol én meg is vizsgáltattam az ügyet és gondolom, igen szigorúan meg is büntettettem őket. De itt tiltakoznom kell az ellen, hogy ez az ottani tanárnak felekezeteukivtíli állásával a legkisebb kauzális nexusba hozható legyen. Azután azt tetszik felhozni, hogy a tanügyi kongresszuson előkészítő ülésén egy tanár indítványozta, hogy vitassák meg, vájjon a vallástanítás felvétessék-e a középiskolák keretébe vagy nem. Ezt is levették azonban a napirendről, különben is egy tudományos kathedrai diszku^zió tárgyává akarták az illető thémát tenni, (Zaj balfelöl.) a mit ugyan én ebben az alakban sem helyeslek, de egyik, vagy másik ily sporadikus jelenségből kimutatni akarni, hogy az egész nevelési irány atheisztikus, ez, bocsánatot kérek, legalább is igazságtalanság, (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) a mikor pedig én irataimban, rendeleteimben, beszédeimben folytonosan a vallás-erkölcsi nevelésre is a legynagyobb súlyt helyezem, (Élénk helyeslés es tetszés jobbfelöl.) akkor legalább is igazságtalannak tartom az ily vádak felhozását. Egyébiránt ki kell jelentenem, hogy maga Zichy János gróf úr is azt mondta, hogy talán tudtomon kivűl vannak ily irányzatok, de én egyáltalában tagadom azt, mert arra nézve van intézkedés téve, hogy mihelyt a tanárnak vallásfelekezeti meggyőződése oly természetű alakban, tettben vagy szóban nyilatkozik, hogy az kihatással van az ifjúság vallás-erkölcsi megrontására, ez mint fegyelmi eset a fegyelmi eljárás tárgyát képezi. (Általános helyeslés.) Ziehy János t. képviselő úr azután beszédében elmélkedett a felett a kérdés felett, a melyre ismét kénytelen vagyok kiterjeszkedui, mely kérdés azonban persze nem nagyon új, hogy a kultúra növekedésével együtt jár az erkölcsöknek hanyatlása. Ez, t. képviselő úr, egy igen régi théma, hisz a XVIII. század nagy bölcseitől kedve, annyi filozófus elmélkedett erről, s egyik erre, a másik arra a meggyőződésre jutott. Én azonban mint ez idő szerinti közoktatásügyi miniszter azon tántoríthatatlan meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy sohasem hittem és nem is hiszem azt, hogy a tudás, az ismeret, a felvilágosodottság az erkölcsök romlására vezetnek, (Helyeslés jobbfelöl.) mert a tudás, az ismeret, a felvilágosodottság az erkölcsöket fokozzák, a jellemszilárdságot növelik. (Élénk tetszés jobbfélöl.) Azután, t. képviselő úr, azok a régi korok nem voltak erkölcsösebbek, mint a mostani. Nagyon olvasott és magas szárnyalású a képviselő úr, — Zichy grófról beszélek ... Rakovszky István: Én nem mondtam, hogy én vagyok az! (Derültség.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ha a t. képviselő úr fel fogja ütni a történelemnek akármelyik korszakát, a mikor az impérium és sacerdotium küzdelme folyt, és a mikor a sacerdotium volt felül, meg fog róla győződni, hogy az a korszak sem volt erkölcsösebb, mint a mostani. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Azután (Halljuk! Halljuk!) vannak ám más nagynevű emberek is, a kik foglalkoztak ezzel a kérdéssel. (Egy hang balfelöl: Például Morzsányi!) Morzsányit tetszik mondani. Én ezzel szemben azt vagyok bátor kijelenteni, hogy a magyar közélet — hála Isten - igenis erkölcsös, a magyar közélet férfiai olyanok, a magyar közélet olyan, hogy azokat én egyáltalában nem engedhetem meg semmi tekintetben sem bemocskoltatni. (Helyesles és tetszés a jobboldalon.) Tessék csak megnézni, hogy bírák, tanárok, tanítók, szegényen és becsületesen mennyi önfeláldozással küzdenek, és bár nagyon érzékenyek vagyunk, háí Istennek, erkölcsiség tekintetében, egyátalában nem lehet, nem szabad azt mondani, hogy Magyaroszág erkölcstelenebb volna mint más ország. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) A képviselő úr okoskodásában még az a hiba is van, hogy ha valami erkölcstelenséget, vagy ilyesmit lát, azt az egész irányzatot — a mint ő magát kifejezi — a modern állam terhére írja. (Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe egyik oldalról sem. (Helyeslés.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hasonló thémával foglalkozott példának okáért Carlyle is, mint Zichy t. gróf úr. O is kutatta, hogy vájjon a mi hanyatlásunknak egyik vagy másik irányban mi az oka és azt mondja társadalmi-politikai rendszerében: »Hanyatlást mutat az egyház, mert benső tartalma megfogyatkozott, a képmutatás és tettetés vett rajta erőt.« (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ezt ő az angol viszonyokra mondotta, én ezt nem vonatkoztatom a mi viszonyainkra, csak annyit mondok, hogy épen mikor a vallásszabadság törvényileg vau biztosítva, az egyház férfiainak minél nagyobb odaadással kell teljesíteniök kötelességüket, és minél inkább a lelkipásztori hivatásuknak kell élniök és nem egyéb foglalkozásoknak, (Helyeslés a jobboldalon.) mert a vallásoságra nem a modern állam van annyira hivatva, mint inkább a vallások papjai befolyni, azok, kik az önként szivből fakadó vallásosságra hatással lehetnek; a modern állam koerczitiv eszközeire appellálni, egyházi adóknak kéiiy>zeríí