Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-64

366 64. országos ülés 1897. márezius 6-án, szombaton. behajtásába bízni, azok nem az igaz vallásosságnak útjai és eszközei. Én lehetőleg iparkodtam beszédéből mindazokat a tételeket kivenni, melyeknek általános jelentőséget tulajdoníthattam. Beszéde inkább akadémikus karakterű volt, bocsánatot kérek, hogy az enyém is ily akadémikus keretben mozgott. Énnekem teijes elismeréssel kell adóznom, — hogy a szónok urakat tovább vegyem és tegyem figyelmem tárgyává — Gajáry Géza képviselő úr felszólalásának, mert filantropikus intézményekre felhívni a ház figyelmét, melyekre most kezdünk kissé nagyobb arányokban gondolni, igen nagy fontosságú s én csak köszönettel tartozom neki azon tanulmányért, valamint gróf Teleki Sándor t. barátomnak egész tanulmány számba menő beszédeért, melyben az általa jelzett üdvös oktatási irányra a külföldi államokkal való tanulságos összehasonlítással hívta fel a közoktatásügyi kormány figyelmét. Még néhány képviselő úr észrevételére akarok reflektálni. Madarász képviselő úr beszédéből csak egyet emelek ki. 0 azt mondotta, hogy legjobb lenne a polgári iskolákat eltörölni: »Ha a miniszter azt állítja, hogy mostani szervezetük rossz, legjobb azokat eltörölni.« Erre kötelességem kijelenteni, hogy én azt állítottam, hogy azokat mai szervezetükben fentartani nem kívánom, de épen az egységes középiskolával szemben életképes polgári iskolát akarok szervezni, mely a szakiskolákra is jogosít; továbbá a minősítési törvénynek paralell megváltoztatását óhajtom, a menyniben a mi minősítési törvényünk ngyon is kiterjeszti az érettségi vizsgára bazirozott minősítést. Marjay képviselő úr figyelmünket felhívta arra, hogy a kongnia kérdésével foglalkozzunk, a mennyiben nemcsak a katholikus, de a többi vallásfelekezetekhez tartozó lelkészek is reá szorulnak arra, hogy anyagi felsegélyezésben részesüljenek. Erre nézve jelenthetem, hogy igen rövid ido választ el attól, hogy ezt a törvényjavaslatot a ház asztalára letegyem. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselő úr egy konkrét esetet hozott fel, mikor elmondotta, hogy tanfelügyelőt csak ritkán lát. Erre nézve mondhatom, hogy megtettem a kellő intézkedést arra nézve, hogy minél többször láthassa a tanfelügyelőt a t. képviselő úr és más is mert nem rég intézkedtem, hogy az úgynevezett utazási átalány specziell erre a czélra használtassák, a mit egyébiránt eddig is a tanfelügyelők legnagyobb része erre a czéira használt. Marjay képviselő úr azt mondotta, hogy az a tanfelügyelő, a kit nem látni, mindenféle mellékfoglalkozást űz. Még a múlt év nyarán hívtam fel a jelzett tanfelügyelőt, hogy minden összeegyezhetlen mellékfoglalkozásról mondjon le, most pedig a főispán jelenti, hogy az illető tanfelügyelő betegség miatt nyugdíjazását kérte. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezen konkrét dologra nézve megadtam a felvilágosítást, bár megvallom, hogy ily konkrét panaszok sokkal helyesebben az illető miniszterhez volnának intézendők, nem pedig egy budget-beszéd keretében előadandók. (Helyeslés a jobboldalonl) Komlóssy Ferencz képviselő úr, ki, el kell ismerni, hogy egyebek közt az osztatlan népiskolai tanterv elkészítése tekintetében igen érdemes munkát teljesített a katholikus intézetekre vonatkozólag, figyelmembe ajánlotta a jegyzők és tanítók gyermekei számára való konviktusok létesítését. Ezt mindenesetre konszideráczió tárgyává fogom tenni, de elsősorban pénzügyi kérdés lévén, határozott ígéretet nem tehetek. Szeretnék még foglalkozni Kiss Albert t. képviselő úr beszédével is bővebben, de hisz a felső leányiskolára nézve tisztáztuk tegnap nézetünket s közbeszólásomra már ő is azt felelte: »Hisz akkor egy nézeten vagyunk.« Az a két évi tanfolyam csak kiválóan képesített leányok száraára lenne berendezve s az egyetemen és minden egyes esetben külön elhatározás történik a felvételre nézve. így oda csak igazán kiváló tehetségek jutnak s másrészt megszűnt a nőknek egyetemre bocsátásával az az anomália, hogy a nő in principio legyen elzárva a magasabb tudományos pályáktól. T. ház! Berzeviczy Albert t képviselőtársam beszéde, melyre eddig is többször hivatkoztam már, három részből áll, tanügyi, múzeumi és művészeti részből. Mindenekelőtt örvendek, hogy a t.' képviselő úr tanügyi politikámmal teljesen egyetért. Ezt igen természetesnek találom, mert hisz ez csak folytatása annak a rendszernek, melynek 8 egyik elsőrangú munkatársa volt. (Ügy van! jobbfelöl.) Ama rendszer folytatását ismeri fel benne, azt hiszem, ezért van bizalommal az általam képviselt tanügyi politika iránt. A t. képviselő úr felhívja figyelmemet arra, hogy a nemzeti múzeum szűk, hogy onnan a néprajzi és természetrajzi múzeumot ki kell telepíteni és új természetrajzi múzeumot alkotni, a mire nézve hivatkozott annak a bizottságnak is a véleményére, mely bizottságuk ő volt az elnöke. Én is át vagyok hatva annak tudatától, hogy a természetrajzi múzeum felállítása szükséges, sőt már Thaly képviselő árnak azt hiszem múlt évi beszédére felelve, hasonló programmot állítottam fel, magamévá téve ama bizottság álláspontját. Igenis szükséges egy külön természetrajzi múzeum, a nemzeti múzeum pedig marad-