Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-64

364 64= országos ülés 1897. márczius 6-án, szombaton. nagy a száma a szoczialistáknak. Már engedelmet kérek, egy nagy város községi iskoláira, melyekről csak dicsérettel emlékezhetem meg, visszavezetni, hogy Budapesten mennyi szoczialista van, ez nagyon különös következtetés. De hogyha azt állítják az urak szünet nélkül, hogy milyen vallástalanság van a nevelésben, úgy, habár egyszer már rámutattam, kénytelen vagyok ismételni, hogy például 2,342.000 tanköteles iskolába járó gyermek közül csak 126,000 gyermek jár állami iskolákba, í8°/o a községi iskolákba, tehát 23°/o-ot leszámítva, a többi mind felekezeti iskolákba jár, és ezek közül majdnem 39—40°/o katholikus iskolákba. (Úgy van! Ügy van!) Áttérek most, t. ház, a néppárt egy másik szónokának, Zichy János gróf képviselő úrnak beszédére, a ki hozzám néhány határozott kérdést is tett, a mire természetesen kötelességem válaszolni. A t. képviselő úr Groisz Gusztáv képviselő úr beszédére hivatkozva, a ki azt mondta volna, hogy a katholikus püspöki kar késleltetné az autonómiát, azt mondta, hogy én erre nem válaszoltam azonnal. Őszintén megvallom bűnömet, de bár figyelemmel hallgattam Groisz képviselő úr érdekes beszédét, én nem hallottam ezt a kifejezést és azért sem válaszoltam rá. De meg talán azért sem válaszoltam minapi beszédemben, mert első beszédemet tisztán tanügyi expozénak kívántam tekintetni, mert azt akartam, hogy ebben a vitában leginkább a tanügyi kérdések legyenek megvitatva. (Helyeslés.) T. ház ! 0 Felségének az autonómia tárgyában kiadott 1895-diki rezolucziója óta, a melyet volt szerencsém e házban annak idejében felolvasni, a főpapság részéről nem sürgették az autonómiai kongresszus összehívását, de nem is késleltették, ezt a leghatározottabban mondhatom; de nem sürgették bizonyára azért, mert a politikai választások izgalmai után nem tartották ők sem, mint nem tartottam én sem alkalmasnak, hogy ismét ilyen, csaknem suífrage universeliel járó választások eszközöltessenek, és azért késedelemről beszélni akkor, mikor egy-két hónap választ csak el attól az időtől, a mikor a kedélyek igazán oly szenvedélyes módon felkorbácsoltattak, alig lehet. Erre nézve egyébiránt már a parlament szine előtt határozottan nyilatkoztam is. De egyről biztosíthatom a házat arról, hogy azt arezolucziót a kabinetnek felterjesztésére hozta ő Felsége, a melyben az autonómiai kongresszusnak egybehívására vonatkozólag utasít; a trónbeszédet, melyben ígéret van téve, a kormány felelőssége fedi; tehát a kormány tudja is kötelességét és a kellő időben megteszi erre nézve az intézkedéseket. A legfelsőbb rezoluczió szerint én arra vagyok utasítva, hogy a bibornok-herczegprimással tárgyaljak előbb és a bibornok-herczegprimás meghallgatása után tegyem meg a szükséges előterjesztést. Én ezt a kellő időben, midőn ez iránt a felelősséget elvállalhatom, meg is fogom tenni és igéretét a kabinet be fogja váltani. A t. képviselő úr azt mondja, hogy talán azért tartózkodunk a kongresszus összehívásának kieszközlésétől, mert attól félünk, hogy ö Felsége kegyúri joga nagyon fog respektáltatni az autonómiai kongresszuson. T. képviselőház, mi épen ezt akarjuk ; de nem fogok belemenni a kérdésbe, mert nem idetartozónak tartom, hogy bővebb diszkusszióba fogjunk, de kijelentem, hogy inkább mi akaijuk azt, — és ez benne vau a királyi rezoluczióban, — hogy a legfelsőbb kegyúri jogok épségben tartassanak és a hierarchiai ezervezet megóvassék. Én csak óhajtom, hogy akkor, a mikor a kongresszus együtt lesz, a főkegyúri jogok épségbentartásának védelmében egy táborban lehessünk. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr a kongnia kérdését is felhozta és előtérbe állítva azt mondja, hogy azért is kell az autonómiai kongresszust minél előbb összehívni, mert a katholikus kongnia kérdésének megoldása az autonómia keretébe tartozik. Az én kötelességemet a kongruára nézve a királyi rezoluczió alapján kiadott, a püspöki karral egyetértőleg, létrejött szabályrendeletek irják elő. Az én kötelességem az volt, hogy a kongruára vonatkozólag az összeírást, a jövedelem megállapítását teljesíttessem. Ma már, köszönet a püspöki kar buzgó közreműködésének, ez mindenféle tendencziózus ellenáramlat daczára sikerült, úgy, hogy a törvényhatósági felülvizsgálás immár a befejezéshez közel áll és a központi kongrua-bizottság a felebbezéseket szintén el fogja intézni és akkor azután meg fog állapíttatni az összeírás alapján, miben áll a jőve delem. Ez az összeírás fog arra szolgálni, hogy a jogi rendezést már nagyon is kivánó kegyuraság, a párbér, továbbá a stóla-díjak kérdése rendeztessék. Arról, hogy a katholikus kongrua rendezése miuő fedezet alapján történik, én még sohasem nyilatkoztam és azt sem mondtam, hogy ki fogja és mily módon fedezni; én most a királyi rezoluczió alapján álló szabályrendeletek keretében mozgok, arra nézve a vitát sem veszem most fel, hogy a katholikus kongrua kérdése miként oldatik meg. Felelősségteljes állásomban én most többet nem mondhatok. (Helyeslés jőbbfelöl.) T. ház! Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a nevelésben egy atheisztikus irány van. Ez igen merész állítás és oly állítás, a melyet nem lehet bizonyítani azzal, hogy két sporadikus