Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

63. országos ülés 1897. márezius 5-én, pénteken. 339 dályokat, melyekkel neki folytonosan küzdenie kell; és ennélfogva hozzá csak azt a ke'rést intézem, hogy a képzőművészeti múzeum létesítésének szép perspektívájával szemben ne feledkezzék meg a nemzeti múzeum kérdéséről és igyekezzék akkor, a mikor lehetséges lesz a bizottság által erre vonatkozólag konczipiált tervet is megváltoztatni. (Helyeslés.) A képzőművészeti múzeum létesítésének terve egyébként ez idő szerint szintén akadályokba ütközik és pedig a hely kérdésére nézve. Nagyon sajnálatosnak tartom a székes főváros egyik legutóbbi közgyűlésén hozott azt a határozatot, a melylyel a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a városligetben kijelölt terület átengedésére vonatkozó kérelmét megtagadta és egy más oldalról tett, nézetem szerint elfogadható javaslatot szintén visszautasított és így az egész kérdést a levegőben függni hagyta, azt napirendjéről egyszerűen félretette. Éti azonban arra kérem a t, miniszter urat, hogy a főváros közgyűlésének ezen magatartása által magát a kérdés előbbrevitelében fel ne tartóztassa, (Helyeslés jobbfelöl.) hanem igyekezzék mentül előbb oly tárgyalásokat indítani meg, a melyek arra vezessenek, hogy egy terület jelöltessék ki a képzőművészeti múzeum számára, melyet a t. miniszter úr is, a főváros is elfogadhat. Ezt sürgősnek tartom már csak azért is, mert, székes fővárosnak rohamos fejlődése mellett attól tartok, hogy rövid idő múlva még kevésbbé fogunk helyekben válogathatni, mint ma. A képzőművészeti múzeum létrejötte által, kivált ha annak szervezésénél és fejlesztésénél azok a nagyon helyes elvek fognak irányadókúl szolgálni, melyeket Kammerer Ernő t. képviselőtársam, a ki ez ügyben mint kormánybiztos is működik, a múlt évi budget-vita alkalmával fejtegetett, azt hiszem, nagy lendületet fog nyerni festőratívészetünk, a melynek előmozdítására nagy hatással voltak azok a művásárlások és megrendelések az állam és hatóságok részéről, melyekre az ezredéves ünnepély adott impulzust, és nagy hatással lesz rá a képzőművészeti oktatásnak az a reformja is, a melyet a t. miniszter úr a bndget indokolásából kilátásba helyez. De épen tekintettel arra a lendületre, a melyet nálunk újabb időben a képzőművészet vett és mindinkább vesz, most már azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy komolyan foglalkozzunk két kérdéssel: tudniillik a művészeti ügyek kormányzatának, — mondhatnám a művészeti politikának, — egységes és általános rendelkezésével és azzal a kérdéssel, hogy a képzőművészeti erők foglalkozási körét tágítsuk, kiterjeszszük. A mi az elsőt illeti, a művészet nálunk tulajdonképen egész a legújabb időkig kormányzati szempontból, azt lehet mondani, hogy gazdátlan jószág volt. A vallás- és közoktatásügyi miniszterek, igen helyesen, rátették a kezüket, a mennyire hozzáférhettek, de a vallás- és közoktatásügyi miniszter még most is tulajdonképen csak igen csekély részben tekinthető a művészeti ügyek miniszterének; sem törvény, sem kormánymegállapodás azzá nem deklarálja, pedig annak kellene lennie, mert ma már a művészeti ügyeknek egységes, ezéltudatos, tervszerű és összhangzatos kezelésére és vezetésére okvetetlenül szükség van és mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a művészeti ügyek számára külön minisztériumot állítsunk fel, a mi különbeu másutt is rövid ideig tartotta fenn magát. Innen van, hogy például az előadó művészetek legfontosabb intézetei, a színházak, az opera egy más minisztérium hatáskörébe taitoznak, sőt mé^ a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatáskörébe tartozóknak elismert képzőművészeti ügyekre nézve is a kormányzati feladatoknak egész sora megoldatäk a vallás- és közoktatásügyi miniszternek minden hozzászólása, közreműködése nélkül. Vegyük csak például egy középületnek vagy egy emlékműnek létesítését. Az csak kétségtelen, hogy az első, a középület bizonyos részben, az utóbbi, az emlékmű, egészen művészeti kérdést, művészeti feladatot képez. Már most egy középület létesítésénél a tervnek megállapítása eszthetikai szempontból annak az épületnek belső és külső kidíszítése, a képek, szobrok megrendelése, ezek mind oly feladatok, oly kérdések, melyekre nézve minden miniszter a saját hatáskörébe eső építkezéseknél egyúttal, mint a maga képzőművészeti minisztere van hivatva és kénytelen eljárni. És még ha csak eddig volna ! De valahány építési bizottság, valahány szoborbizottság létesül és létezik ebben az országban, az mind korlátlan auktoritással határoz, ítél, intézkedik közművek létrehozása körali minden művészeti kérdésben, a pályázat kiírására nézve, úgy mint annak elbírálására s a kivitelre nézve. És így lehet mondani, tisztán a véletlen szerencsére, az esetleges jóakaratra és esetleges hozzáértésre bízva jönnek létre nálunk a középületek és emlékművek, melyekből mindenki jogosítva van ennek a nemzetnek a művészeti előrehaladottságára, művészeti ízlésére következtetést vonni, (Igaz! Ügy van!) Nézetem szerint így művészeti politikát tovább csinálni nem lehet. (Igaz! Úgy van!) Az összes művészeti ügyeket konezentrálni kell a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, és a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot kell az összes nyilvános felelősség alá tartozó, bárhol, 43*