Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

63. országos ülés 1897. márczius 5-én, pénteken, 335 méter hiányzott az épület magasságából, a mit a törvény előir. Ezt le keli bontani és feljebb emelni. Mi ezt megfelebbeztük. Visszajött a minisztériumból, hogy: igenis, feljebb kell emelni. Csodálatos, hogy a tanfelügyelő akkor látta jónak megnézni, feljebb emeltetni, mikor nem azt választottuk meg, a kit ő ajánlott. Ez tény. De nem csoda, hogy ő ilyen felületesen és ritkán teljesíti kötelességét, mert köztudomású dolog, hogy némely tanfelügyelő választási elnök is szokott lenni, korteskedni is szokott, kályhát is talált fel, bankelnök is, malomigazgató is szokott lenni egy személyben a tanfelügyelő úr. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt vagyok bátor kérdezni az igen tisztelt miniszter úrtól, (Bálijuk! Halljuk!) hogy vájjon voltaképen a tanfelügyelő kinek tartozik számadással? Ea vájjon a népoktatás és az iskolaellenőrzés kötelességei közé tartozik-e a kályhagyártás, malomigazgatás, korteskedés, választási elnökösködés és bankigazgatás. T. ház! T indezek olyan sajnos dolgok, hogy "sek bizony nem tartoznak a mostani legjobb akaratú kultusztárcza tárgyalásánál is azon dolgok sorába, a melyeket meg kellene dicsérni. ( Úgy van! Úgy van! a szélső ba

1 oldalon.) Szeretném, ha a tanfelügyelők csakugyan eleget tennének az igen tisztelt miniszter úr kívánalmának és látogatnák az iskolát. Hagyják a malomigazgatást más emberre, a kinek arra ideje van. Ezeket kívántam elmondani. Az elmondottakat ismételten ajánlom az igen tisztelt miniszter úr szíves figyelmébe. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. ház! Azok után a beható és nagyszabású viták után, a melyek a közgazdasági kultúrának úgyszólván minden kérdésére nézve a kereskedelemügyi és földmívelési tárcza költségvetéseinek tárgyalása alkalmával itt a házban kifejlődtek, azt hiszem, nem tekinthetem időpazarlásnak, de talán csak mindenkép méltó a képviselőházhoz, hogy a szellemi kultúra kérdései felett ugyanolyan beható eszmecsere fejlődjék ki. (Helyeslés.) Ez indít engem t. ház arra, hogy a vitának ma már Ötödik napján, hozzászóljak szintén a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének első tételéhez. A midőn ezt teszem, mellőzni kívánom részemről is, úgy a mint azt a szónokok nagy része nézetem szerint helyesen tette, a vallási és egyházpolitikai kérdéseket, a melyeket az utóbbi években eléggé megvitattunk és a melyeknek legalább leglényegesebb részeit ez idő szerint végleg megoldottnak tekintem, (Helyeslés jobbfelől.) És ragaszkodom kizárólag a tanügyi és közművelődési kérdésekhez. Természetesen nem terjeszkedhetem ki a tanügyi kérdések egész összességére, mert hiszen ez lehetetlenség volna s részemről azért is fölösleges, mert a t. háznak, azt hiszem, kevés tagja volt abban a helyzetben, hogy épen a tanügyi kérdésekre vonatkozólag itt e házban és a nyilvánosság más terein is annyiszor fejthette volna ki nézeteit, mint én. De szólni akarok a tanügyi kérdéseknek azon részeiről, melyek jelenleg főkép a diskusszió tárgyát képezik és a melyeket a t. előttem szólott szónok urak legtöbbször érintettek. Azok után pedig megpendíteni óhajtok néhány eszmét múzeumaink és művészetünk néhány kérdésére vonatkozólag. Hogy a tanügyi kérdések során a legfelsőbb fokozaton kezdjem, mindenekelőtt örömmel kell hogy üdvözöljem azokat a kijelentéseket, a melyeket a t. miniszter úr a felsőbb oktatás kérdéseire nézve tett és a melyek saját e kérdésekre nézve vallott nézeteimmel teljesen megegyeznek. Tökéletesen igaza van a t. miniszter urnak abban, hogy hova-tovább elkertílhetlenné fog válni a felső oktatás ügyét törvényhozásilag rendezni, és hogy ezért szükséges a törvényhozási rendezés elveivel mielőbb tisztába jönni. Az első lépés, melyet a t. miniszter ár kilátásba helyezett, tudniillik a jogi államvizsgálatoknak egységes rendezése kapcsolatban az ügyvédi és bírói minősítés unifikácziójával. Lényegileg teljesen megegyez azon törvényjavaslat álláspontjával, melyet 1893-ban gróf Csáky Albin volt közoktatásügyi miniszter terjesztett elő. A jelenlegi jogi vizsgálati rendszer és különösen a kötelező jogi doktorátus hátrányait és káros következményeit Grroisz Gusztáv t. képviselőtársam oly találóan és élénk sziliekkel ecsetelte, hogy nekem e tekintetben semmi mondani valóm nem marad. Elismerem, hogy a jogi vizsgálati rendszer a maga egészében reformot igényel és helyeslem a kötelező kolloquiumoknak már először 8 — 10 évvel ezelőtt felmerült eszméjét, a melynek kivitele egyébiránt a tanszemélyzetnek bizonyos kiegészítését fogja szükségessé tenni. A t. miniszter úr által kilátásba helyezett reformok keretében lesz csak lehetséges a jogakadémiák régóta vajúdó kérdését rendezni olyképen, hogy a jogakadémiák életrevalóbb része körül jegeczesedjenek ki azok a szellemi központok, a melyeknek szükségét a vidéken szintén Groisz Gusztáv t. képviselőtársam fejtegette és a melyek tekintetben a legnagyobb haladást akkor fogjuk jelezhetni, ha végre sikerül egyetemeink számát szaporítani, a mi különben csak természetes következése volna annak az elvnek, a melyet az igen tisztelt miniszter úr helyesen, mint felsőbb oktatásunk törvényhozási rendezé-