Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-63

336 63. országos Ülés 1897. márczius 6-én, pénteken. eének alapelvét jelölt ki, tudniillik az egyetemi rendszer elfogadásának. Egyetemeink szaporítására még egy más specziália szempontból is nagy szükség van, tudniillik orvosképzés szempontjából. (Helyeslés.) Körülbelül másfél évtized óta Magyarországon az orvosi pályára készülő ifjak száma ijesztő mértékben apadt. Ennek okait kereshetjük részben az orvosi pálya és egészségügyi szolgálat viszonyaiban is, mint a hogy arra Papp Samu t. képviselőtársam a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával rámutatott, de e baj megszüntetésére mindenesetre közrehathatunk az orvosképző intézetek számának szaporítása által is, vagyis azáltal, hogy az orvosi pályát könnyebben hozzáférhetővé teszszük. (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon.) Elismerem, hogy e tekintetben a legelső és legszükségesebb lépés a kolozsvári egyetem orvosi fakultásának rendezése. Ennek folytán csak szerencsét kiyánhatok a t. miniszter úrnak ahhoz, hogy sikerűit végre a »Karolina-kórház« rég vajúdó ügyét megoldásra juttatni, és hogy ez évben e kórház már mint a közoktatásügyi tárcza keretébe tartozó szerepel és így ez alapon és ha a t. miniszter úr által az egyetemi építkezések tárgyában benyújtott törvényjavaslat el fog fogadtatni, lehetségessé fog válni a kolozsvári egyetem klinikáinak és ezáltal az ottani orvosképzés gyakorlati részének a modern követelmények színvonalára való emelése. (Élénk helyeslés jobb felől.) A felsőbh oktatás körében felmerült többi kérdésekre nézve legyen szabad csak röviden jeleznem, hogy magam is kívánatosnak tartom, hogy az egyetemek keretében és szervezetében minden vallásfelekezetnek mód nyújtassák a maga papjainak kiképzésére, illetőleg a maga theológiájának tanítására; továbbá, hogy a_Jíolozsvári egyetem tanárai törzsfizetését a budapestiekével egyenlővé teendőnek tartom én is és hogy e kérdésre én az egyetemi oktatás és a tudománymtívelés magasabb szempontjából is igen nagy súlyt vélek fektethetni, hogy továbbá a Konkoly Miklós t. képviselőtársam által szóba hozott tervet, hogy tudniillik a budapesti egyetemen egy csillagvizsgáló felállíttassák, részemről is csak melegen ajánlhatom. Végül bátor vagyok egy észrevételt tenni Rätkay László t. képviselőtársamnak az egyetemekre vonatkozólag tett megjegyzésére, ó tudniillik azt mondta, hogy az egyetemen zsibáruskufárkodás űzetik az előadásokkal. Bocsánatot kérek, azt hiszem, ez a megjegyzés legalább is egy kis anaclironizmus jellegével bir. Talán nem méltóztatott pontos tudomást szerezni a felől, a mi az egyetemen hét év óta történt, mióta a leczkepénz eltöröltetett és az egységes tanpénz behozatott; azóta még csak gyanúja sem merülhetett fel annak, hogy a tanár anyagi érdektől ösztönöztetve, — mint mondani szokták, — hallgatót fogdosson, mert azóta az a körülmény, hogy sok vagy kevés hallgató iratkozik-e be nála, a tanárra nézve közömbös dolog és reánézve semmi anyagi előnynyel vagy hátrányuyal nem jár. (Úgy van ! jóbbfélöl.) A középiskolák kérdésével ezúttal nem szándékozom behatóbban foglalkozni, csak egykét megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Én az egységes középiskola és az egységes jogosítása középiskola közt valami lényeges különbséget nem látok, mert hisz az egységes középiskolát rendszerint nem úgy szoktuk érteni, hogy a középiskoláknak még a tananyag fakultatív részeiben is szükségkép egységeseknek és változhatatlanoknak kell lenniök, mert a fődolog, hogy a tanításnak az a törzse, mely közös és kötelező mindenkire nézve, egységes legyen. (Úgy van! johbfélöl.) Ha pedig ez nem volna egységes, akkor a középiskolát a jogosítás tekintetében is alig volna lehetséges egységessé tenni. A felekezeti középiskolák segélyezését szóba hozta Groisz Gusztáv t. képviselő úr, a mi már csak azért is jogosult, mert a segélyezés Összege — különösen, ha hozzászámítjuk az építkezési segélyeket is — tényleg ma már igen nagy összegre rúg. Én azonban azt hiszem, hogy egyoldalúan látja a dolgokat az, a ki azt találja, hogy a felekezeti középiskolák segélyezése eddig meddőnek bizonyult azért, mert csak oly középiskolák vették igénybe a segélyt, a melyek hazafias szellem és a képzésnek nemzeti iránya tekintetében kifogásra amúgy sem szolgáltatnak okot. Én úgy tudom, hogy a törvényhozásnak akkor, a mikor a középiskolai törvénynek idevonatkozó rendelkezéseit megalkotta, nem az volt a kizárólagos czélja, hogy ezáltal módot nyújtson az államnak nagyobb mértékben beavatkozhatni és befolyást gyakorolhatni azoknak az intézeteknek az ügyeibe, a melyek talán hazafias irány és e képzésnek nemzeti szelleme tekintetében kifogás alá esnek, mert elismerem, hogy e tekintetben a törvényhozás intencziója nem valósult meg, de az is szándéka volt a törvényhozásnak, hogy az oly intézetek, a melyek hazafiasság, nemzeti irány tekintetében teljesen megfelelnek a követelményeknek, de a melyek anyagilag szűkölködnek, állami segélylyel úgy tanáraik létszáma, mint tanáraik fizetése, felszerelésük, elhelyezésük tekintetében jobb karba helyeztessenek, magasabb színvonalra emeltessenek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez a czél pedig teljes vagy legalább is igen nagy mórtékben már eddig is megvalósítva lett Mint főleg a középiskolákhoz tartozó kér-