Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

62. országos ölés 1897. márczius 4-én, csfltBrtökön. 317 oldal hátsó padjain.) Ép azért, t. ház, mi nem a felekezeti elfogultság álláspontjára, hanem a keresztény elvek tágas mezejére helyezkedtünk, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és ezen az alapon állva jutottunk be ide a parlamentbe. Hogy ez így van, bizonyítja egyszersmind a néppárt programmja, melyből a t. ház engedelmével az erre vonatkozó pontot fel fogom olvasni. (Halljuk! Olvassa): »Szervezkedésünk kiindulási pontja egy politikai pártnak alakítása, mely czélúl tűzte ki, hogy társadalmunknak keresztény jellegét megóvja . . . Thaly Kálmán: Nem keresztyén úgy-e, hanem csak keresztény? (Derültség.) Gr. Zichy János: . . . s hazánkban a katholikus egyházon, valamint általában a kereszténységen ejtett sérelmet orvosolja. Ezen egyetemes alapon tehát minden keresztény hivőt a kölcsönös és egymással kiegyeztethető érdekek megvédése végett befogad.« Ebből láthatja mindenki, t. képviselőház, a ki nem elfogult, hogy politikai akcziónk egyenesen a keresztény ellenesség, a liberalizmus elkereszténytelenítési törekvései ellen irányúi (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és irányúi első sorban azon szellem ellen, azon irányzat ellen, a mely a felekezetnélküliségről szóló törvényben nyer legpregnánsabb kifejezést. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) Azok, a kik azt állítják, t. képviselőház, hogy a néppárt tisztán felekezeti párt, azok talán teljes jóhiszeműséggel, de mégis összetévesztik a néppárt keletkezésének okát magával a néppárt létokával. Tény az, hogy a kormány egyházpolitikája által provokált katholikus nagygyűlések hatása alatt keletkezett a néppárt, hogy csirája ott keresendő, és ott található fel, de ez nem azt bizonyítja, hogy azért, mert a néppárt ott keletkezett, ez tisztán felekezeti párt volna; hiszen ez roppant elfogult, roppant egoisztikus felfogás volna. Ez csak azt igazolja, hogy épen úgy, mint a legtöbb államban, mint Franciaországban, Belgiumban, Kémetországban, úgy nálunk is, a katholikusok voltak azok, a kik először ismerték fel a hitetlenségnek káros voltát magára a társadalom erkölcseire ; ők voltak azok, kik elsősorban vették kezökbe a zászlót, hogy a keresztény elveknek megmentésével egyszersmind az erkölcsöt is megmentsék magának a társadalomnak és Í;Z államnak. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Miután tehát kimondottuk az összes keresztény érdekek védelmét, első sorban az egyház és a keresztény felekezetek szabadságát akarjuk megóva és biztosítva látni, nehogy ezen irány fejlődése által végre az egyház épúgy, mint a felekezetek szabadságaikban megcsonkítva, jogaikban megcsorbítva, a »Szabad egyház szabad államban*-féle hangzatos liberális theoriát ne tekinthessék másnak, mint keserű gúnyolódásnak. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain,) És mintán én a katholikus egyház jogairól és szabadságairól is beszéltem, méltóztassanak nekem megengedni, hogy egészen röviden a katholikus autonómia kérdésére is kiterjeszkedjem. (Halljuk!) Groisz Gusztáv t. képviselőtársam szombaton elmondott beszédében, ha jól emlékezem s ha ugyan nem értettem félre, olyformán nyilatkozott, mintha maga a katholikus püspöki kar késleltetné a katholikus autonómia kérdésének megoldását. A miniszter úr, ki azonnal beszélt Groisz Gusztáv t. képviselőtársam után, e részben nem nyilatkozott, és mivel ez igen fontos és igen érdekes nyilatkozat volt, reméljük, hogy ezen nyilatkozatra is ki fogja terjeszteni a miniszter úr a figyelmét. A katholikus autonómia igen nagy fontosságú kérdése úgy látszik, megfeneklett a mi liberalizmusunkban, a melynek az a sajátságos tulajdonsága van, hogy mindig elfogulatlan és mindig kulans, csak akkor nem az, a mikor katholikus érdekről, a katholikus egyház jogköréről és annak vagyonáról van szó. Ez azonban speczialitása, t. ház, a liberalizmusnak az egész világon: hogy mindig liberális, csak akkor nem, a mikor hatalmi törekvéseinek útjában az ő saját szabadelvüsége áll; ilyenkor félreteszi a liberalizmust és lesz belőle zsarnok minden átmenetel nélkül. így van ez, t. ház, Francziaországban, a par excellence liberális államban, a hol például minden irányban ki van fejlesztve a liberalizmus; a liberalizmus minden irányban kövcttetik, és mégis előállt már régi időben az az eset, hogy katholikus egyházi javak szekularizáltattak, a mely tény, felfogásom szerint, a liberalizmussal össze nem egyeztethető. így van ez például Olaszországban, a hol épen a liberalizmusnak legkarakterisztikusabb vonása az, hogy ellenlábasa, antagonistája a katholikus egyháznak. A kormány egyházpolitikája a múltban és magatartása a jelenben is ugyanazt árulja el itt Magyarországon, mert nemcsak az jellemző, hogy az 1869-ben egybehivott autonómiai kongresszusnak, ha jól tudom, 1872-ben ő Felségéhez felterjesztett memorandumára egyátalán érdemleges válasz nem érkezett, daczára annak, hogy egy nagytekintélyű testület által nyújtatott be az összes formalitások tekintetbe vételével, hanem az is jellemző, hogy ő Felsége a jelenlegi vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, úgy tudom 1895-dik évi november hó 28-án intézett legmagasabb kéziratában, azon kívánságának ad kifejezést, miszerint tegyen előterjesztést a miniszter úr arra nézve, hogy a katholikus autonómia-kongresszus ujolag egybehívassák, és mindeddig e kéziratban letett kívánság nem teljesít-