Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márezhis 3-án, sserdán. 299 minimum nincs elérve, s hogy a tapasztalandók­hoz képest a leghelyesebben fog eljárni. A mi az állami néptanítókat illeti, az idei budgetbe 24.500 forint van föl véve az ő fizeté­süknek 500 forintra való kiegészítése czéljából. Szerintem ez az intézkedés nem egészen méltá­nyos. Csak akkor volna ezen fizetésfelemelés indokolt, ha megyei és járási székhelyeink csupa forgalmi központok és nagy városok volnának, a hol a megélhetés sokkal nehezebb, mint a ki­sebb községekben, a mit azonban megyei s fő­kép járási székhelyeinkről nem mondhatni. Ama 254 megyei és járási székhely közül, melyekre nézve a fizetésemelés kontempláltatok, a nagyobb rész, a megélhetés drágaságát illetőleg, nem igen különbözik a többi községektől. Másrészt gondoljuk meg, mily nagy és nehéz hivatást teljesítenek épen azok a szegény néptanítók, a kik a nemzetiségek között szétszórva egyes községekben vannak, hiszen ők a magyar érdek misszionáriusai, ők vannak hivatva, hogy a magyar állameszmét a nemzetiségekkel megsze­rettessék, az idegenekből magyar hazafiakat ne­veljenek. Nem méltánytalan-e, hogy épen ők nem lészesűlnek e csekély fizetésemelésben, kik nemes hivatásukat sokszor oly szépen végzik és a kikre fáradságukért sem jutalom, sem előre­léptetés, sem dicsőség nem vár? gondoljuk meg azt is, hogy a falvakban, hol alig van intelligens ember a papon és jegyzőn kívül, hogy ott a tanítóknak semmi személyes jövedelmük nincsen és hogy gyermekeik iskoláztatása igen sok és nagy nehézségbe ütközik. Épen azért azt tar­tanám, hogy ez összeget helyesebb lett volna a korpótlék megnagyobbítására fordítani és hogy mindenesetre szükséges, mielőbb az összes taní­tóknak fizetését, tekintet nélkül arra, hogy járási vagy megyei székhelyen laknak-e vagy sem, a XI. fizetési osztály elvei szerint rendezni. T. ház! A nagyfontosságú és napirenden levő tárcza keretében óhajtottam egészen röviden ezen kérdésekkel foglalkozni s akartam ezeket a kérdéseket a t. ház és a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, a midőn egyszersmind ki­jelentem, hogy a költségvetést örömmel és haza­fias készséggel elfogadom. Lázár Árpád jegyző: Mócsy Antal! MÓCSy Antal: T. ház! Nem akarok a t. ház idejével túlságosan visszaélni, s azért azon kérdésekkel a melyek inkább a részletekhez tar­toznak, ezúttal foglalkozni nem kivánok. A vitából eddig két általános értékű és érdekű dolog domborodott ki. Az egyik, a melyre t. elvtársam Kálmán Károly mutatott rá, hogy a vallás alapja az országnak, a második, a me­lyet az előadó úrtól kezdve a t. miniszter úrig csaknem mindenki hangoztatott: hogy közokta­tásunk legyen nemzeti. A két, szerintem össze­függő, általános érdekű kérdéssel kivánok ez alkalommal foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Rövidség okáért még azokra sem kivánok reflektálni, — bár tettem magamnak jegyzeteket — a miket Dózsa Endre t. képviselőtársam az iránt, nem is egészen e tárczához tartozólag, különösen a néppártra, a katholikus papok mi­kénti működésére vonatkozólag elmondani jónak látott. Szó van tehát arról, "t. ház, hogy közokta­tásügyünk nemzeti legyen. Azt hiszem, t. ház, hogy e kérdésben közöttünk véleményeltérés nincsen. Legyen szabad azonban hozzá tenni, hogy a nemzeti oktatás egyszersmind vallásos alapon nyugvó legyen. Ilyen volt közoktatásunk 1000 éven át, ilyennek akarta még ez idő szerint a mi közoktatásunk alapját képező 1868. évi XXXVIII. törvényczikk is, daczára annak, hogy e törvény behozta a közös és az államilskolákat. Hogy áll ugyanis a dolog? Ez a törvény megengedi, sőt mintegy óhajtja a felekezeti iskoláknak, ha úgy tetszik hitvallásos iskolák­nak, tehát vallásos alapon álló nevelő, oktató iskoláknak fentartásár, mert egyenesen kimondja, hogy a politikai községek ezentúl is, ha nekik úgy tetszik, fentarthatják és segélyezhetik e keblükben lévő hitvallásos iskolákat. Csakhogy kimondja természetesen és helyesen azt is, hogy ha több felekezet tart fenn az illető községben iskolákat, a segélyezésnek aránylagosnak kell lenni; kimondja továbbá azt, hogy közös jellegű iskolák csak azon esetre állítandók, hogy ha akad a községben 30 oly gyermek, kinek szü­lője nem akarja a létező hitfelekezeti iskolákat igénybe venni; kimondja végre, hogy községi és állami iskolák ott állítandók, a hol megfelelő, alkalmas, jó hitfelekezeti iskolák nincsenek. Mindezeu rendelkezések mintegy arra utalják a községeket, hogy ne bántsák a felekezeti isko­lákat, hogyha azok megfelelők. Továbbá., ha nézzük a törvény által a nép­iskolák számára előirt tantárgyakat, azt tapasz­taljuk, hogy nemcsak a felekezeti iskoláknál, hanem általában az elemi iskoláknál is, még pedig első sorban, ott van a tantárgyak közt a hiterkölcsi oktatás. Es hogy a törvény nem olyan általános, holmi bölcseleti vagy független erkölcsi oktatást akar az iskolákban — még a közös és állami iskolákban sem — nyújtani, hanem vallásos hitfelekezeti oktatást, ez kitűnik a törvény azon rendelkezéséből, a mely azt mondja, hogy az állami és közös iskolákban a hiterkölcsi oktatást az illető hitfelekezetek lát­ják el, vagyis a törvény intencziója az, hogy a népoktatási intézetekben minden növendék a saját vallása szellemében részesüljön hiterkölcsi oktatásban, nem pedig holmi polgári katekizmus, vagy pedig független erkölcstanból, a melyek­38"

Next

/
Oldalképek
Tartalom