Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-61
5290 ^* orsz % os Mos 1897. márezins 3-án, szerdán. bevallja valaki, hogy semmi egyébre, mint kitüntetésre nem vágyik, akkor annak az országgyűlési képviselőnek, a kinek tudnia kell azt, hogy ő Felsége a király csak az igazi polgári erényeket és a tisztességet tünteti ki, nem szabad tovább tárgyalnia olyan emberrel, a ki csak ilyenre vágyik és ezért köt szerződést és használja fel a képviselő szolgálatait. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Itt megint csak a gyanú eloszlatása végett kötelességem kijelenteni, hogy széltében-hosszában addig megczáfolhatatlanúl hirdették az újságok azt, hogy egy, a legutóbbi időben közvetlenül a kiállítás előtt tartott minisztertanács Berl urat, a ki »Knopfloehschmerzen«-ben szenved, a magyar nemességre előterjesztette. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ezt a minisztertanácsi előterjesztést a király alá nem írta; visszaküldte. Az összes lapok nagy részében czáfolhatatlanúl két nap óta urbi et orbi hirdettetik ez. Azt hiszem, hogy a miniszterelnöki szék tekintélye megköveteli, (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy ez az állítás inegczáfoltassék, ha — nem igaz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Én nem akarom a szervi összefüggést keresni abban, hogy ordó után vágyik valaki és a magyar nemességet nem kapja meg; nem akarom ebben Morzsányi Károly szerepét keresni, de azt kérdem én: mily jogon akarta beleártani Vörös László államtitkárt Morzsányi Károly ügyvéd úr ebbe az ügybe. Én nem vagyok hívatva itt bárkit is védeni; nem is akarnám védeni, de miért ment Vörös államtitkárhoz Morzsányi, midőn ott volt Schmidt Gyula igazgató, ki a pályázatot kiírta ; miért ment ő ahhoz az államtitkárhoz és kérdezte, hogy oda adjuk-e Bérinek és Ollendorfnak a bérletet? Miért adott alkalmat arra, hogy az államtitkár úr visszautasítsa őt és mikor visszautasította őt, meri ez privát dolog volt, mert hivatalosan semmi köze sem lehetett az államtitkár úrnak a kiállításhoz; hisz ott volt Schmidt igazgató úr: akkor, midőn az első kő kezd gördülni Morzsányi ellen, a a mely arra van hívatva, hogy világosságot derítsen: akkor odaáll Morzsányi a nyilvánosság elé és felhozza Vörös államtitkár úr privát nyilatkozatát és ezzel mintegy gyanút szolgál, hogy többen vannak a ludasok. Szőts Pál: Azt nem mondta! (Mozgás.) Pichler GyőZő: Én nagyon vigyázok e felszólalásomban szavaimra, de hogy mást ne mondjak, hivatkozom Szőts Pál képviselőtársam közbeszólására és abból azt következtetem, hogy a pártfegyelem szempontjából, midőn gyanúsítva van egy tisztviselő, Morzsányinak nem szabad annak a gyanúnak tápot adni, mint pártembernek, azzal, hogy ily nyilatkozatot adjon az államtitkár úr szájába. T. ház! Van azonban ez ügyben még egy odiózus dolog: Schmidt igazgató úr ma egy nyilatkozatot tesz közzé, a melyben azt mondja, hogy mások visszaéléseinek leplezésére kikezdenek mindent. Jóformán szóról szóra á »Magyar Hirlap« czímíí lapba adta be ezt a nyilatkozatát. Hát azt kérdem én, hogy midőn egy miniszteri tanácsos ebből az ügyből kifolyólag egyszerűen kinyilvánítja, »hogy más embereket akarnak itt leplezní« és »minket adnak ki«; »mások akarnak kibújni és minket akarnak a csávába keverni*: hát kik azok, a kik ki akarnak bújni? Hol van az az igazgató? Álljon elő, ha nem itt a ház előtt, de a miniszter előtt és magyarázza meg és adjon a miniszter feleletet erre a kérdésemre, hogy kik azok, a kik el akarnak itt leplezni valamit? T. ház! A dolog vége pedig az, hogy a kereskedelemügyi minisztérium tisztviselői egyetemlegesen nyilatkoznak. Hát ki bántotta a kereskedelemügyi minisztériumot? Ki bántotta azt a tisztviselői kart? Eddig még nem voltak bekeverve, és a kinek a háza nem ég, az ne kiabáljon tüzet. Mindezen okok olyanok, hogy egész gyanúhalmazt hoznak össze ; az egész országban végig él ez a gyanú és az egész országban arról van szó, hogy egy ügyvéd visszaél országgyűlési képviselő voltával; indokolatlan protekezió és befolyások által akart magának anyagi előnyt és egy társaságnak szerződést szerezni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Igenis felszólalással élek doktor Morzsányi Károly országgyűlési képviselő úr ellen, és pedig erkölcsi szempontból azért, mert nem tűrheti meg a ház, egyetlenegy tagja részéről sem, hogy saját mandátumának tekintélye, mert a mandátumok tekintélye kell, hogy egyenlő legyen, sárba tiportassák másoknak akár helytelen, akár könnyelmű eljárása által. Ez az egyik szempont. A másik szempont az, hogy végre tisztán lássunk ez ügyben, halljunk nyilatkozatot arról, hogy tulajdonképen Morzsányi Károly úr országgyűlési képviselő volt-e, hogy doktor Morzsányi Károly ügyvéd volt-e, hogy doktor Morzsányi Károly erzsébetvárosi takarékpénztári igazgató volt-e ez ügyben, avagy közönséges kufár ügynök? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Évek óta mindenütt a rágalmaknak egész áradatával, a ráfogásoknak egész árjával kell némely tisztviselőnek megküzdenie; vannak országgyűlési képviselők, a kiket szintén körülvesz az, hogy alig tudnak menekülni. Most itt van az alkalom, bizonyítsa be doktor Morzsányi Károly képviselő úr, hogy az ő mandátuma és ügyvédi diplomája két külön dolog, hogy azt
