Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-61

61. országos ülés 1897. márczins 3-án, szerdán. 291 nem egyesíti azért, hogy magának jogtalan vagyoni előnyöket szerezzen. Ez volt felszólalásomnak az oka. Ezért szólaltam fel őszintén, igazán és bátran, daezára annak, hogy én, kit a fővárosban legalább is oly jól ismernek, mint Morzsányi Károly képviselő urat, kitéve látom magam a legféktelenebb támadásoknak; mert meg vagyok győződve, hogy itt e házban akárhogy alakuljanak is a nézetek, tisztességes és jogos fellépésemnek rám nézve végzetes, rossz következményei nem lehetnek. Ezeket a szempontokat akartam feltárni, és most, midőn hálás köszönetet mondok a t. háznak azért, hogy kitérésemet meghallgatta, arra kérem a t. házat, engedje meg, hogy röviden a tárgyra áttérve kijelentsem, hogy én a kitérésben elmondottak alapján az erkölcsi sülyedést és züllodést a leghatározottabban tapasztalom, s azért a közoktatási tárcza költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Morzsányi Károly képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Morzsányi Károly: T. ház! A?.on személyes támadás folytán, melyet most Piehler Győző képviselő úr tett, valamint azon közlemények folytán, melyek az utóbbi napokban a hírlapokban megjelentek, kötelességemnek tartom a t. ház iránti tiszteletből egyrészt, másrészt képviselői állásom iránti tekintetből a tényállást röviden és az igazsághoz hiven előterjeszteni. 1895. évi szeptember hava közepén vagy végén hozzám jött Spitzer Gyula úr, a Spitzer Gyula és Miksa budapesti előkelő bizományos czégnek egyik tagja, a kit én az erzsébetvárosi takarékpénztár révén már ezelőtt névről ismertem, s azt közölte velem, hogy tudomására jutott, hogy az országos kiállítási bizottság a belépőjegyeket bérbe akarja adni, s miután őt senki sem ismeri, sem a kiállítási igazgató, sem mások, a kik ebbe az ügybe befolynak, kért engem, vájjon szíves lennék-e az ő képviseletét elvállalni, azokat a lépéseket megtenni, melyek részint az üzlet megkötéséhez, részint az állammal kötendő szerződés létrehozására szükségesek. Én erre kijelentettem, hogy miután ő húsz év óta itt van Budapesten, a ki nagy vagyonnal bir, tehát képes egy ily üzlet megkötésére, képviseletét elfogadom és meg fogom tenni azokat a lépéseket, melyek szükségesek ezen ügylet megkötéséhez. Első sorban is elmentem Schmidt kiállítási igazgató íirhoz, a ki kérdésemre tudomásomra adta, hogy az országos kiállítási bizottság elhatározta, hogy a belépőjegyeket bérbeadja, megmutatta azon nyomtatott költségelőirányzatot, mely akkor közkézen forgott és abból kitűnt, hogy a bevételi rovatban a belépő jegyek bevétele fejében 1,300.000 forint van felvéve. Én kérdeztem, vájjon külföldinek vagy belföldinek adnak-e elsőséget, a mire azt a nyilatkozatot kaptam, hogy ez 1,300.000 forintra van előirányozva, ennél kevesebbet semmi körülmények közt nem fogadunk el. Erre mentem azután Vörös államtitkár úrhoz, a ki az országos kiállítási bizottságnak, a mint tudom, alelnöke volt, nem tudván azt, vájjon az ő reszszortjába tartozik-e. ez a dolog, vagy nem, és előadtam, hogy a mennyiben van egy ügyfelem, a ki erre az ügyletre reflektál, kérdeztem, hogy mikép járjon el, hogy megkapja ezért az öszszegért, és erre az államtitkár úr nekem kijelentette: 1,300.000 forint fel van véve, a ki ezt megadja, az megkapja az üzletet, legyen az akárki; különben ezen jegybérleti ügy nem tartozik az én hatáskörömbe, arra semmiféle befolyást nem gyakorlok és nem gyakorolhatok. Ezek voltak az államtitkár ítr szavai. Későbben az alkudozások a kiállítási igazgatósággal megindultak. Spitzer Gyula, miután az üzlet ránézve nagyon nagy volt, mert 1,300.000 forintról volt szó

? keresett üzlettársat és csakugyan talált valami Mózest Frankfurtból, a ki késznek nyilatkozott vele együtt az üzletet a kincstárral, illetve az igazgatósággal megkötni. Azok a feltételek, a melyek ő köztük kiköttetfcek, hogy tudniillik neki provízió jár Mózes részéről, illetve hogy az ügynök, a ki eljárt és utazott ezen ügyben, províziót kap, azok az ő részökről teljesen megköttettek. Későbben Mózes sürgönyt intézett Budapestre, melyben kijelenti, hogy az üzletet megköti és azt jelentsük be az igazgatóságnak. Én az igazgató úrhoz elmentem, bejelentettem neki, hogy az üzlet Mózes részéről meg van kötve. Azonban néhány nap múlva, elérkezvén a zsidó-ünnepek, Mózes azt sürgönyözte, hogy várjunk néhány napig, mert az ünnepek alatt nem utazik, majd akkor eljön és a szerződést meg fogja kötni. Miután azonban Spitzer úgy nyilatkozott, hogy vannak mások is, a kik ezen üzletre reflektálnak, és fél attól, hogy ha Mózes nem érkezik meg, akkor mással lesz megkötve az üzlet, ennek következtében azt mondotta, hogy más üzlettársakat fog keresni. Nekem természetesen ehhez nem lehetett szavam, tudomásul vettem; azonban miután attól tartottam, hogy ezekkel szintén nem jön létre az üzlet, és én az igazgatóságnak nem akartam megmondani, hogy létrejön, és esetleg még sem jön létre, illetve nem akartam olyasmit állítani, a mi nem való, ennélfogva felszólítottam Spitzert, hogy eljárása komolyságának biztosítékául tegyen le nálam letétet. Piehler Győző: Kinél? Morzsányi Károly: Nálam. (Zaj.) Piehler GyŐZŐ: Ügyvédnél kaueziót ? (Zaj. h csenget.) m*