Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

ÍS 49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. Ily mozgalom mulólag okozhat ugyan kellemetlen szituácziókat, teremthet kritikus helyzeteket, de oly országban, mint hazánk, hol egész nagy termékeny vidékek nélkülözik még a kellő munkaerőt, az egy józanul vezetett, helyes mederbe terelt, alkalmas elemekre fektetett telepítéssel megoldható, a nélkül, hogy oly intézkedésre volna szükség, mely egyesek törvényes alapon szerzett jogaik alterálását vonná maga után. [Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Nézetem szerint sokkal fontosabb a mozgalom másik része, melyre nézve nem érthetek egyet Tisza István t. képviselőtársamnak múltkor kifejtett nézetével. Ez, t. ház, teljesen rokon természetű az ipari szoczializmus mozgalmával, mert épúgy, mint ez: küzdelem a munkabérért, egy jobb anyagi exisztenczia lehetőségeért. Hogy pedig nálunk ez a mozgalom hamarabb átcsapott, vagy legalább átcsapni készül az ipari szoczializmusról a mezőgazdasági térre, és hogy ez nálunk fontosabb is az elsőnél, ennek természetes okai vannak s az ipari és mezőgazdasági ágak egymáshoz való arányában találja magyarázatát. A munkabér-küzdelem tényével nekünk számolnunk kell, azt elfojtani nem áll hatalmunkban, de nem is feladatunk. Igenis feladata az államnak gondoskodni arról, hogy ez a küzdelem mindkét félre nézve a lehető legenyhébb lefolyású legyen. E tekintetben különösen két intézkedésre van szükség. Az egyik az, hogy a munkaadó és munkás közötti szerződések teljesítése sokkal hathatósabb garancziákkal legyen ellátva, mint most, a második, hogy a munkabeállások megakadályozásának és megzavarásának lehetősége a leghathatósabb rendszabályokkal lehetetlenné tétessék. Ha ez megtörténik: akkor engem a leg utóbbi napokban lefolyt munkás-krongresezusnak a munkabér tekintetében hozott, hogy úgy mondjam, komolyan nem vehető határozatai a munkaadó szempontjából sem aggasztanak. A munkabérért való küzdelem leghathatósabb fegyverének, a sztrájknak történetéből azt a tanulságos tapasztalatot meríthetjük, hogy ennek csak ott volt hatása, a hol azt egy alapjában jogos és indokolt követelés kieszközlése érdekében vették foganatba, de mindig hajótörést szenvedett, ha jogosulatlan és józanul nem teljesíthető követelések kierőszakolására indították meg. Nem is ebből a szempontból érdekel engem ez a munkáskongreszszus, hanem érdekelt mint tünet, mint mementó abban a tekintetben, hogy itt az idő, hogy nálunk is a munkáskérdéssel, mely Európa majdnem minden államát, társadalmi szervezetét bizonyos fokig beteggé tette, komolyan foglalkozzunk még ott is, a hol ennek eddig — sajnos — vajmi kevés tér jutott, a törvényhozás termében, mert ez az a hely, a hol az ilyen kortmozgató eszmékből kifejlődő és leszíírődő harcz kiküzdendő. E szempontból én, mint igen örvendetes tünetet, üdvözlöm, hogy a jelen költségvetési vitának az agrár-szoczializmus és munkáskérdés egyáltalán egyik főmozzanatát képezik. T. ház! Áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. Gazdaközönségtínk anyagi helyzetének javítása közgazdasági politikánknak egyik főfeladata és ezért végzetes hibát követnek el de part et d'autre, a kik e tekintetben a különböző gazdasági ágak között mesterséges ellentéteket akarnak konstruálni; mert a mi viszonyaink között, bármely gazdasági ágnak egészséges és állandó felvirágzása és fellendülése csak úgy képzelhető, ha mezőgazdaságunk anyagi jóléte biztosítva van. (Helyeslés.) Másrészt elérkezett annak is az ideje, hogy azok az idegenből kölcsönzött, ott is, de különösen a mi viszönyaiuk közt értéktelen és teljesen hasznavehetetlen fegyverek, a melyeket Marjay t. képviselőtársam is hangoztatott már, félredobassanak, és hogy megragadjuk azon eszközöket, a melyek sajátlagos viszonyainkból kifolyólag önmagukat visszautasíthatlanúl kínálják, é^ a melyekhez, hogy már eddig is mi nem nyúltunk, ez előttem igazán érthetetlen. A mi agrárkérdésünk, a mi fő gazdasági bajunk, azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy eminenter a gabona-ár, és talán joggal még szűkebb körre vonva, buza-ár kérdése. Ezzel, természetesen, távolról sem akarom azt mondani, hogy nincsenek gazdasági virágzásunk szempontjából igen lényeges más kérdések, a melyeket figyelmen kivűl hagyni nem szabad; de mégis koczkáztatom azt az állítást, hogyha sikerül a búzaár kérdését gazdaközönségünk érdekében megoldani, akkor különösen a szűkebb értelemben vett agrárkérdés is nagyban és egészben meg van oldva. A napokban Tisza István t. képviselőtársam tollából megjelent egy értekezés, melynek értékét nekem dicséiő jelzővel illetnem felesleges. Csak azt kívánnám, hogy minden értelmes magyar gazda abból a czélból, hogy saját viszonyait alaposan megismerje, olvassa azt el, és olvassa mindaddig, míg annak aranyigazságai emlékébe vésődnek. (Mosgás balfelöl) Ebben az értekezésben Tisza István t. képviselőtársam egy helyen a következőket mondja (olvassa): »Az európai gazdán csak oly intézkedések által segíthetünk, melyek előnyben részesítik őt a többi világrészek termelőivel szemben, melyek módot nyújtanak neki a tisztességes megélhetésre, a nélkül, hogy a tengerentúli termelés konjunktúráit javítanák és ösztönzésül szolgálhatnának ennek kiterjesztésére. Ilyen eszköz egy áll rendelkezésre s ez az agrárius véd vámok