Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-58
58. országos ttlée 1897. február 25-én, csütörtökön. 229 hadjáratnak egészen más kimenetele lett volna. (Igaz! r Úgy van! a szélső baloldalon.) Én csak egy példát akarok felhozni; nem fogom beszédemmel a t. ház türelmét hosszú időre igénybe venni. (Ralijuk! Halljuk!) Csak egy példát akarok felhozni annak illusztrálásául, hogy az osztrák katonai fő-fő körök bizalmatlansága mily alaptalan, mily indokolatlan. Azt hiszem, hogy az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr is jól tudja azt, hogy Magyarországnak évszázados gravamenje volt, hogy az idegen katonaság az országból kiküldessék és a birodalom többi részében elhelyezett magyar ezredek az országba visszahozassanak. (Úgy van! a szélső haloldalon,) Ez az osztrák fő-fő katonai körök bizalmatlansága folytán nem történt meg körülbelül évszázadok óta. De mi történt egyszerre? Bekövetkezett a porosz hadjárat, bekövetkezett a königgrätzi szerencsétlenség és akkor azután az osztrák fő-fő intéző katonai körök belátták azt, hogy főelőny a hadviselő félre a gyors mobilizálás, mert a ki mai napig nem tud gyorsan mobilizálni, arra nézve a hadjárat körülbelül el van veszve. Máskép osztották be a birodalmat, az osztrák seregeket kiküldték Magyarországból, a magyar ezredeket pedig visszahívták és az így van már mostan körülbelül harmincz esztendő óta. Meggyőződhetnek tehát az osztrák generális urak, hogy mi rebellisek, daczára annak, hogy magyar hadseregünk már van, habár németül kommandirozzák is, bár azért az magyar hadsereg, mert a magyar ezredek egy-két ezred kivételével idehaxa vannak, azért lázadás, forradalom és rebellió nem ütött ki s ha még a honvédséget elfogják látni ágyúkkal, tüzérséggel s műszaki csapatokkal, ezt ép oly bizton tehetik az osztrák generális urak, mint hogy a magyar ezredeket az országba visszahelyezték. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Még csak egy dolgot vagyok bátor az igen tisztelt honvédelmi miniszter úr becses figyelmébe ajánlani. Ő kétségkívül tudni fogja, hogy Magyarország par exeellence földmívelési állam s hogy országunk népességének legnagyobb része földmíveléssel foglalkozik. Természetes tehát, hogy az újonczok legnagyobb része a földmíves osztályból kerül ki. A t. miniszter úr, azt hiszem, ismerni fogja az alföldi viszonyokat s azt is, hogy nyáron a mi népünknek, értem a szegényebb uéposzrályt, a munkásosztályt, a rész munkásokat, aratókat, jó keresete van, a mely azonban csak nagyon rövid ideig tart, mert, ha nyáron keresete nincs, télen keresete ugyancsak nincs, mert télen az Alföldön munka jóformán nincsen. A mit ezek az emberek nyáron keresnek, a télen elélik. Már most vegyük azt, hogy a honvédség- és közös hadsereghez tartozókat hadgyakorlatra az aratás és cséplés ideje alatt hivják be. Ez rendkívül nagy visszatetszést és elkeseredést szül a népben. Mert kérdem: az a szegény nép mikor keresse kenyerét, ha nem augusztus és szeptemberben ? Hiszen az oly szegény embert, a kinek be kell rukkolnia augusztusban, aratónak sem fogadják meg, azt mondják, hogy az aratás e miatt rövidséget fog szenvedni. De az, a mit a szegény ember az aratás alatt keres, nem elég, hogy élelmét fedezze az egész esztendőben, hanem neki őszi munka után is kell látnia Ha szeptemberben eleik keresetétől, nagy nyomorúságnak néz elébe. Nagyon kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, legyen szíves ezt a bajt figyelembe venni. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain ) Most nagyon sokat beszéltek itten a szoczializmusról, de ez a dolog, biztosíthatom a t. házat, nagyban elősegíti a szoczializmust, és én egyáltalában nem látom be szükségét annak, miért kellene népünket épen a nyár végén vagy az ősz elején fegyvergyakorlatokra behívni. Miért nem lehetne behívni tavaszkor, mikor még nagy munkakereslet és munkaszükséglet nincs, miért ne lehetne augusztus és szeptember helyett április vagy májusban behívni? Ezt a honvédelmi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlom. A mi különben a költségvetést illeti, azt pártállásomnál fogva s azon indokoknál fogva, a melyeket Komjáthy Béla t. barátom kifejtett, nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Legyen szabad nekem is pár szóval hozzászólnom a honvédelmi költségvetéshez, illetőleg egy kérést intéznem a t. miniszter úrhoz. Egy nagy eszme egy nagy törekvés tölti be ma a magyar közéletet: s ez a közegészségügy ápolása és kiterjesztése minden intézményre. Én tehát hivatásszerűleg szólalok fel, azt kívánva, hogy a közegészségügyet a hadseregben s így a honvédségben is a legintenzívebben istápoljuk s Úgy tanítsuk, hogy a katona, onnan kikerülve, a közéletnek e terén is szolgálatot tehessen. (Helyeslés.) Ha mi nem húzódunk vissza azoktól a nagy költségektől, melyekbe a honvédség intézménye kerül: édes megnyugvással töltene el az a tudat, hogy az alatt az idő alatt, melyet a legénység a katonaságnál tölt, nemcsak a hadi tudományokba avatják be, hanem olyan dolgokban is nyernek oktatást, melyeknek künn a polgári életben is hasznát veheti, s így a mi áldozatkészségünk megtérül társadalmi téren. Tudom, hogy tétettek ez irányban intézkedések s hogy a legénységet a téli hónapokban ki is oktatják a közegészségügy és az ápolás
