Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-58

230 58. országos ülés 189?. február 25-cn, csütörtökön. egyes részletében. De az oktatás mértéke oly csekély, hogy nem felel meg a kívánalmaknak, melyek úgy a hadsereg, mint a polgárság érdekében szem előtt tartan dók. Én tehát valamint n..gy fontosságot tulajdonítok a katonai kiképzésnek: épúgy a közegészségügy s különösen a rögtöni segélynyújtás ceré.i való oktatásra az eddiginél nagyobb figyelmet kívánnék fordítani. Kérem tehát a t. miniszter urat, hasson oda, hogy e tárgyból a heti tanórák száma több le gyen, legyen egy tankönyp, mely a tanítás vezérfonalául szolgáljon s legyen meghatározva az a tananyag, a melyet a legénységgel feltétlenül el kell végeztetni. Ugyanebben az irányban vagyok bátor felszólalni a csendőrségrj vonatkozólag is. Tudjuk, hogy a csendőrség folyton menetel, mindenütt megfordul és mindent lát; miért is igen kívánatos és szükséges, hogy közegészségi és külö nősen a rögtöni segélynyiijtás tekintetében hatványozva kiképeztetést nyerjen, a mi nemcsak közegészségi szempontból kívánatos, a mely irányban a csendőrség nagy szolgálatokat tehetne; de főleg a rögtöni segélynyújtás szempontjából fontos a kiképzés, mert a csendőr hivatásánál fogva ki van téve minden alkalomkor a véletlen eseményeknek és szerencsétlenségeknek, mikor legalább öntudatosan képes segíteni magán és társán. Szükséges volna tehát, hogy minden csendőr a rögtöni segélynyújtásra szükséges kötszerrel el legyen látva, hogy necsak saját maga és társának, hanem, a mennyiben útjában szerencsétlenséget lát, képes legyen rögtön a szükséges első segélyt megadni. (Helyeslés. Egy hang.' Patikát vigyen magával!) Ne méltóztassék e fölött nevetni; nem patikáról van szó, hanem olyan nemes ügyről, mely a XIX. században minden művelt embernek kötelessége kell, hogy legyen, miszerint magát az első segélynyújtásban tájékozni legyen képes, azért is szükségesnek tartom, hogy ne csak a honvédségnél, hanem a csendőrségnél is úgy a tisztikar, mint a legénység ez irányban fokozott kiképeztetést nyerjen. (Helyeslések.) Én közérdekből szólaltam fel, 3 hiszem, a t. miniszter úr is meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a kiképzés ez irányban nagyobb mérvben eszközöltessék. Csak ezt kívántam a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. (Helyeslések.) Lakatos Miklós jegyző: Thily Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A hatodik országgyűlés immár, tehát hosszú idő, a mely hosszú idő alatt én a közös hadsereg és honvédság ügyeiben jóakarattal és buzgósággal a borsót a falra hányogatom. Mert hiszen egyéb eredménye, fájdalom, a katonai intéző körök makacssága miatt a mi felszólalásainknak aligalig van. A mi kis konczessziókat a szoldateszka megenged vajmi erős eszközök alkalmazása után, az is nagyon parányi. Épen ezért nem is iratkoztam volt fel az általános vitához, annyival inkább, mert Komjáthy t. barátom jelentkezett volt, hogy ezen nagyfontosságú ügynél ezen párt álláspontját és az indokokat kifejtse, a melyeket, habár gyengébb szóval én is sokszor kifejtettem, bár meg vagyok győződve, hogy az ő igen szellemes és hazafias felszólalását ugyanaz az eredmény

7 fogja kisérni, mint az én felszólalásaimat. Utalok tehát egyszerűen az ő felszólalásában kifejtett indokokra, és magam csakis specziális két tárgyhoz akarok röviden hozzászólani, a mi szintén csak inczidentaliter történik, a mennyiben, ha előttem dr. Major Ferencz és Molnár János t. képviselőtársaim fel nem szólalnak, én is kimaradtam volna önkényt az általános vitából. De az o általuk megpendített tárgyakról én is meg akarok emlékezni. A mit a közegészségügynek a honvédségi és csendőrségi körökben való, a kornak megfelelő fejlesztéséről Major képviselő úr mondott, az ellen — én azt hiszem — emberiesen gondolkodó egy férfinak, egy képviselőnek, de általában bárkinek is kifogása nem lehet. A honvédségnél sok ideig az egészségügyi kar mostoha gyermek volt, azonban konstatálni tartozom, t. ház, hogy egy pár év óta ebben a tekintetben mégis történt valami koronként szaktanfolyam is hivatott össze, a mely szaktanfolyamon a tartalékos és az újabban bevett honvédorvosok beoktattatnak, hogy a legénységnek mit kell tanítani ok stb. Sőt úgy tudom, a t. miniszter úr ankétet is tartott a legközelebb múlt években a katonai egészségügy tárgyában, a mely ankét eredményét nem ismerjük ugyan, de üdvözlöm mégis azért, hogy ezen a téren kétségtelenül valami üdvös intézkedések tétettek. Azonban mikor ezt konstatálva, — mert mindenki iránt elfogulatlan akarván lenni és a hol haladást tapasztalok, az elismerést a haladás iránt megadom — azt gondolom, helyesen jegyezte meg a képviselő úr azt, hogy ezen intézkedések azon mértéket nem érték még el, a mely mérték elérésére az emberiesség szempontjai követelőleg utalnak. Méltóztatott említeni az előttem szóló képviselő urnak, hogy tankönyv adassék ki ez oktatás czéljaira. Úgy tudom, hogy a sebészeti oktatásra nézve van ily ta ikönyv elfogadva a régibb időből a honvédségnél, hogy az első ápolást legyenek képesek megadni; sőt kötszerekkel is el vannak látva, hogy a csendőrség is, vagy csak a honvédség, azt nem tudom. Tehát mozgósítás esetében van gondoskodva erről; létezik-e oly tankönyv, mely szerint a honvéd-