Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-58

228 58. országos ülés 1897. február 25-én, csütörtökön. védség vallásosságának előmozdítására? T. ház! Igen keveset. Igaz, hogy néha-napján talán elküldi őket szent misére, vagy talán más vallási kötelezettséget is teljesíttet velük, de általánosságban véve, ez vajmi kevés, mert — és itt van a fő ok — lelkészekkel nincsenek ellátva a honvédek. Én, t. ház, huszonöt esztendeje működöm a lelkipásztorkodás körében falun, városban, sőt a fővárosban is és egy nagy katonai városban lakom, Komáromban és így ismerem a katonaságnak minden csínyját-bínyját, előnyeit, hátrányait, erényeit és bűneit s épen azért mondhatom, hogy az a lelkész, a kinek gondozására van a honvédség bízva, tudniillik a polgári lelkész, képtelen megfelelni e hivatásának. Ha azt kívánjuk, hogy a vallásosság ápolva legyen a honvédség körében, ha azt kívánjuk, hogy a vallástalanság azok körében meggátolva legyen, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy lelkészekkel láttassék el a honvédség, ép úgy, mint a közös hadsereg. Én tehát igen kérem az igen tisztelt honvédelmi miniszter urat, kegyeskednék e tekintetben intézkedni, hogy a jövő évi költségvetésben már legyen tétel a honvédlelkészekre nézve, s azt hiszem, hogy a t. ház minden pártkülönbség nélkül a legkészségesebben meg fogja szavazni azt az egypár ezer forintot. (Helyeslés balfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Gróf Benyovszky Sándor! Gr. Benyovszky Sándor: T. ház!(Halljuk! Halljuk!) Azon párt, a melyhez tartozni szerencsém van, már évek óta sürgeti, hogy honvédségünk tüzérséggel, ágyúkkal és műszaki csapatokkal elláttassék. Azt hiszem, hogy még polgári eszünkkel is mindnyájan tudjuk azt, hogy mai napság egy hadsereg, legyen az a legjobban vezérelve, legyen az a legfegyelmezettebb, ha ágyúkkal, tüzérséggel ellátva nincs, az tökéletesen harcz- és akczióképtelen. Mi lehet tehát anuak az oka, t. ház, hogy ennyi szorgalmazás és sürgetésünk daczára sem tudtuk kivinni azt, hogy a katonai intéző fő körök a mi szorgalmazásunkat figyelembe vegyék, Talán az az oka annak, hogy ők ezt nem tudják? Bizony tudják, tudják ők ezt legalább is úgy, mint mi magunk, Vagy talán az az oka annak, hogy minket a költségektől meg akarnak kímélni? Ezt nem fogadhatom el argumentumul, mert hiszen azt látjuk, hogy a közös hadügyminiszter úr évenkint nagyobb és nagyobb kívánalmakkal rukkol ki, de ezt sem tulajdoníthatjuk annak, hogy minket a költségektől meg akarnának kímélni. Haneui ezen dolognak az a nyitja, a minek előbb Komjáthy Béla t. képviselőtársam is kifejezést adott, hogy ez bizalmatlanság a magyar nemzet iránt, bizalmatlanság ama nemzet iránt, a mely nemzet nemcsak Európában, de talán az egész föld kerekségén is a legloyálisabb és legdinasztikusabb érzelnu. Azonban a magyar nemzet iránti bizalmatlanság már nagyon sokszor megboszulta magát és attól félek, hogy egy kitörő háború esetére ismét meg fogja magát boszúlni és pedig keservesen. A mi a háborúkat illeti, én nem akarok jóslatokba bocsátkozni, nem akarom megjósolni, hogy lesz-e háború vagy nem, csak azt az eshetőséget hozom fel, hogy ha például nekünk háborúnk lenne az oroszszal. Azt mindnyájan tudjuk, és igen jól tudja az igen t. honvédelmi miniszter úr is, hogy a háborúnak az esélyei előre nem láthatók, kiszámíthatatlanok; hiszen 1866-ban ki gondolta, ki láthatta volna a königgrätzi katasztrófát? Ki láthatta volna előre a franczia-porosz hadjárat alkalmával a metzi és szedáni katasztrófát ? Ki biztosít tehát minket arról, hogy ha példád! háborúba keverednénk az oroszszal, hasonló katasztrófától meg volnánk mentve? Bizonyára senki sem. Ilyen katasztrófák nem voltak és nincsenek kizárva. De már most tegyük fel azt az eshetőséget, — ne lássunk mindent optimisztikus világításban — hogy háború alkalmával ilyen katasztrófák ismét érnének minket, mi történnék akkor ? Az történnék, hogy az orosz hadsereg akadálytalanul benyomulhatna egészen országunk szivébe, mert a honvédség, legyen az bármily jól vezényelve, bármilyen fegyelmezett, ha egyszer tüzérsége, ágyúja nincsen, az komoly védelemre sem képes. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vegyük azonban azt az esetet, hogy a mi honvédségünk el volna látva mind ezekkel, és tegyük fel, hogy a közös hadsereget ilyen katasztrófa érné; ha most egy erős honvédségünk volna s el volna látva tüzérséggel, ágyúkkal, akkor ez a honvédség oly komoly ellenállást fejthetne ki, a mely az ilyen katasztrófák daczára is a hadjáratnak még egészen más fordulatot is adhatna. Tegyük fel azt az eshetőséget, mintha például a francziáknak lett volna erős rezervájuk; én ilyennek képzelem a honvédségünket, én azt nem tartom czélszeríínek, hogy a mi honvédségünket beosztják a közös hadseregbe, a hol külön működtetik, hanem én a honvédségnek az előnyét abban látom, hogy — már maga a neve is azt foglalja magában, hogy hon-véd, a honvédségnek nem az a feladata, hogy támadjon, hanem hogy védelmezze meg az országot. Pedig egy erős rezerva nélkül az országot megvédeni nem lehet, mert ilyen Königgrätzhez hasonló katasztrófák kizárva nincsenek és nem is lehetnek. Tegyük fel, mondom, hogy a francziáknak ilyen erős rezervája, honvédsége lett volna, Sedan után a porosz bizonyára nem hatolt volna akadálytalanul Paris felé és nagyon valószínű, hogy a franczia-porosz