Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. 207 hetne honosítani. A Kis-Kaukázus déli részén, mely lenyúlik a batumi kikötőig, láttam nagy teakulturákat. Midőn először keresztűlutaztam, tavasz felé járt az idő s azt hittem, hogy arra bizonyára meleg klima van, de midőn másodszor jártam arra, 18—20 fokos hideg volt ég öles hó. Kérdeztem, hogy e palánta hogy állja ezt ki? Azt felelték, hogy már nyolez éve van ott és kibirt az harmincz fokos hideget is. Mikor tavaly februárius végével arra visszajöttem, akarva nem akarva négy napot kellett ott töltenem és akkor jobban megnéztem ez ültetvényeket. S megtudtam, hogy egy Popoff nevű ember tíz évvel ezelőtt ajánlatot tett az orosz kormánynak, hogy ő bevágja a nagy kinai teabevitel útját, ha adnak neki, gondolom, egy millió rubel segélyt, melyet ő hat év alatt visszafizetne. A kormány tanulmányozta a klimatikus viszonyokat s látva a dolog kivihetőségét, adott neki segélyt, nem tudom, hogy az egész összeget-e. Ott most több mint háromezer deszjatin — hatezer hold — van teával beültetve. Egy deszjatinon ötezer palánta áll, körülbelül úgy, mint nálunk a szőlő és egy-egy palánta az ő állításuk szerint már a második évben hatvan kopek tiszta jövedelmet hoz, a mi megfelel egy forintnak. Tény, hogy az az ember három év alatt visszafizette a kormánynak az egész előlegezett összeget. Ma, a kormány segélye mellett-, ennek a Popovnak Moszkvában, Kievben, Charkowban és Szent-Pétervárott nagy tearaktárai vannak s valóban elejét vette a kinai karavánok teaszállításainak. Utána jártam e dolognak s azt láttam, hogy ama vidék földrajzi fokai is megfelelnek Magyarország fekvésének; a talajt illetőleg ott vöröses, agyagos, sovány földnek találtam, a minő Biharban, Tolnában, Mármarosban, Somogyban, Baranyában, Hontban tömérdek helyen előfordul. Az első évben igen sok öntözés és sok kézi munka kell, a mi épen tekintettel a szoeziális kérdésre, nálunk igen előnyös lenne. Kérném azért a t, miniszter urat, legyen szíves talán oda valakit kiküldeni, a ki e kérdést ott helyben tanulmányozná szakértelemmel. Én ezt a kérdést már több emberrel megbeszéltem, mert hiszen ilyen új dolognál mindjárt készek az embert ki is nevetni. Találkoztam egy emberrel Bécsben — azt hiszem, már a miniszter úrnál van kérvénye is — a ki a bécsi Hof-Pflanzenacclimatisations-Station intézője. Umlauf a neve. Ez összeállt Max Wirthtel és ketten birnak Nagyváradon ötven hold szőlőt és kértek a minisztertől segélyt annak a palántának a beszerzésére, hogy egy részén próbát csinálhassanak, még pedig, ha lehetséges volna, direkte Batumból vett palántákkal. Tudomásunk van, hogy hál' Istennek, végre az osztrák-magyar monarchiának saját képviselete van Tifliszben, egy magyar ember, Ugron, igen értelmes derék magyar ember, a ki minden ilyen dolog iránt érdeklődik és lelkesül. Ezt a kérdést tehát tanulmányozni kell és a mennyiben lehetséges volna annak a meghonosítása, ez az országnak bizonyára nagy hasznára, a gazdáknak pedig nagy előnyére válnék. Ismétlem, Umlauf és Max Wirth abban a meggyőződésben vannak, hogy ez Magyarországon teljesen sikerülni fog. A kérdés csak a kézi munka kérdése. Ha mi azon tanakodunk, hogy annak a nagy, munka hiányában szenvedő közönségnek adjunk keresetet oly időben is, mikor más kereset megszűnik, talán ez egyik mód lenne arra, ha azt, mit voltam bátor javasolni, megvalósítanánk. Különösen ha létrehozzuk a munkaközvetítő szövetkezeteket, a melyek alapján megtudjuk, hogy hol van munkafelesleg és hol van munkáskézben hiány, és akkor meg tudjuk adni a termelőnek a munkaerőt, annak az éhes és kenyérhiányban lévő munkásnak pedig meg tudjuk szerezni a munkát, a kenyeret. Én azt hiszem, hogy a leghelyesebb megoldása a szoeziális kérdésnek a munka megadása. Ezeket ajánlva a miniszter úr figyelmébe, a tételt elfogadom, Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Gr ót Tisza István! Gr. Tisza István: T. képviselőház! Lehető rövidséggel kívánok néhány megjegyzést azon polemikus beszédre tenni, a melyet Károlyi Sándor gróf t. képviselőtársamtól a mai napon hallottunk. Az ő polemikus megjegyzései egy általános jellemvonással birnak. Ez egy bizonyos nonchalance, a melylyel ellenfelének állításaival elbánik, a melylyel azokat idézi, illetőleg idézés helyett nagyon sok esetben egészen más dolgot idéz, mint a mit mondottak, úgy, hogy bármennyire is sajnálom a t. ház idejét ezzel igénybe venni, kénytelen leszek állításainak egész sorozatán keresztül utalni arra, hogy egészen más az, a mii a szánkba ad és a mit czáfol, mint a mi a ház ezen oldaláról mondatott. így mindenekelőtt azt mondja t. képviselőtársam, hogy én merészségnek neveztem azt, hogy ő államszoczializmusról beszélt. Bocsánatot kérek, még csak ehhez hasonlót sem mondtam. Azt a jogát t. képviselőtársamnak, hogy az államszoczializmusról annyit beszéljen, a mennyi neki tetszik, soha kétségbe nem vontam. De mikor a t. képviselő úr azt mondotta, és azon sújtó vádat emelte, hogy (olvassa): >a hitelszövetkezeti ügyet a kormány és a párt visszautasítja, mert a hitelszövetkezetek konkurrensei a bankoknak és takarékpénztáraknak, pusztuljanak tehát a szövetkezetek, pusztuljanak az agrárok.« Igenis,