Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

208 57. országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. erre mondottam — és azt hiszem, teljes joggal, — liogy honnan veszi magának a t. képviselő úr a jogot erre a merész gyanúsításra. Ez volt az állításom és ezt kénytelen vagyok ma is változatlanul fentartani. T. képviselőtársam aposztrofált engem az iránt is, hogy mit mondok én azon állásponthoz, hogy ő a merkantilizmus túlkapásai ellen harczol. Ismét azon sajnos helyzetben vagyok, hogy ezen állításához tulajdonképen semmit sem tudok mondani, mert éti már sokat törtem az eszemet azon, hogy ezen jelszó mögött: »merkantilizmus« és annak túlkapásai, van-e valami megfogható értelem, de a legbúzgóbb keresés mellett sem tudtam annak egyéb értelmét találni, a gyengébbek félre vezetésére, felizgatására felkapott merőben értelmetlen üres jelszónál. A merkantilizmus szónak meg van a maga közgazdasági tudományos értelme. Azt hiszem, hogy azt a mi mai közgazdasági viszonyaink között alkalmazni nem lehet — ezzel mindnyájan tisztában vagyunk — nem marad tehát egyéb e szóból, minthogy ezt sallangnak használjuk, hogy evvel dobálódzunk, hogy ezt oda állítsuk mindenütt, a hol komoly a dolog, mélyére ható érv hiányában bizonyos körök, bizonyos mozgalom ellen fel akarjuk az irigységet és ellenszenvet kelteni. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőtársam mai beszédében is csak egyetlenegy konkrét kérdést említett fel annak igazolására, hogy miben látja o a merkantilizmus túlkapásait; felemlítette az őrlési kedvezményt. T. ház ! Én azt hiszem, hogy a közgazdaság akármelyik terén fordulhatnak elő visszaélések és hogy az őrlési kedvezmény terén tényleg visszaélések történtek, azt, most gondolom három éve, midőn e házban e tárgyban beható vita volt, talán különbség nélkül valamennyi felszólaló elismerte. Ezek a visszaélések azután orvosoltattak is. És én azon erős meggyőződésben vagyok, ebből eddig sem csináltam titkot, ezentúl sem fogok csinálni, hogy az őrlési forgalom azon határok közt, a melyek közt most mozog, a gazdákra nézve direkte is előnyös és azon indirekt előnynyel is jár, hogy kifejlődött iparág fentartását teszi lehetővé. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) T. képviselőtársam utalt arra, hogy a közel jövőben el fog az őrlési kedvezmény töröltetni. Én nem csinálok abból titkot, hogy ezt súlyos hibának fogom tartani. A következmények fogják igazolni, hogy kinek van igaza. Én fogok legjobban örülni, ha én fogok csalódni, — de hogy ha ezen nézetem szerint súlyos tévedés és hiba talán elkerülhetetlenül szükséggé lesz, az köszönhető azon agitáeziónak, a mely tisztán az irigység indulatából kifolyólag kiindult itt (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) és a melyet ellenségeink nagyon ügyesen felhasználtak Ausztriában arra, hogy az osztrák malomipar előnyére csapást mérjenek a magyar malomiparra. Ne dicsekedjenek a t. képviselő' urak azzal az eredménynyel, a mit ezzel a szövetséggel ezen a téren elértek. T. képviselőtársam beszél továbbá ismételten a határidő-üzletről, és kijelenti, hogy a fedezési vásárlások rendszerét 8 is egészen tisztességes üzletnek tartja, de ellentétben az én nézetemmel, ezen tisztességes üzletnek befolyását az árképződésre tartja hátrányosnak. Hiszen itt térnek el a nézetek egymástól. A fedezeti vásárlások befolyását és pedig előnyös befolyását az árképződésre két dologban kell keresnünk. Az egyik, a kisebb fontosságú kérdés, a melyet döntőnek nem tartok, az, hogy a gazdák — nagyon természetesen esak a nagyobb gazdák, — saját terményük értékesítésénél, vagy saját szükségletük bevásárlásánál, mint teszem a tengeri bevásárlásánál, oly gazdák, a kik állattenyésztéssel és hizlalással is foglalkoznak, fedezeti vásárlás útján bizonyos rizikót elkerülhetnek és magukra nézve bizonyos árakat fixirozhatnak, biztosíthatnak. És, ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy én a játékra biztatom, csábítom a gazdát, ezzel valóban homlokegyenest ellenkezőjét mondja annak, a mit én mondtam, mert erősebben nálamnál sekisem ítéli el azt, ha a gazda játszik. Elítéltem magamban, elítéltem a nyilvánosság előtt. Abban pedig t. képviselőtársam igazat adott nekem, hogy a fedezeti vásárlások rendszere nem játék, sőt ellenkezőleg kizárása a játéknak. És ha t. képviselőtársam azt mondja, hogy ő borotvát nem ad a gyermek kezébe, hát ismét eltér felfogásunk abban az irányban, hogy gyermeknek nézzük-e a magyar gazdát, vagy nem ? (Úgy van! jobbfelöl,) Képviselőtársam az ő hiperíiberális álláspontjából gyermeknek nézi, mi a mi államázoezialisztikus álláspontunkból felnőtt, nagykorú embernek nézzük, a kinek be vau nőve a fejelágya (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) s a ki felett semmiféle állami bölcsességgel gyámkodni nem akarunk. (Helyeslés jobbfelöl.) De a döntő érv, t. képviselőház, a fedezeti vásárlások szükséges volta mellett, igénytelen nézetem szerint abban van, hogy csakis ez teheti a kereskedést elég erőssé arra, hogy megfelelő árak mellett felvehesse azt a nagy felesleget, a mi aratás után évről-évre piaczra kerül. Bizonyára nem megyek túl a valóságon, ha azt állítom, hogy átlagos viszonyok között legalább 15—20 millió métermázsa búza az az országban, a mi kevéssel aratás után lehetőleg gyors tempóban vevőt, elhelyezést keres. Most a fedezeti vásárlások mellett ezt a búzát megveheti minden szolid kereskedő, a nélkül, hogy az árhullámzások